A Harmadik Birodalom vezetői alig egy évtized alatt rengeteg építészeti álmot szőttek, amelyek a második világháború éveiben aztán villámgyorsan elfelejtődtek – ilyen volt a Deutsches Stadion ötlete is, amely a birodalmi főépítész és fegyverkezési miniszter, Albert Speer (1905–1981) fejéből pattant ki.
A nürnbergi Reichsparteitagsgelände, azaz a birodalmi pártgyűlésekre kijelölt terület jó részét elfoglalni vágyó óriás a világ valaha épített legnagyobb stadionja lehetett volna, hiszen 82 méteres magasságával, illetve 540×450 méteres alapterületével akár 405 ezer nézőt is be tudott volna fogadni, hogy mind egyszerre nézhessék a Nemzetiszocialista Harci Játékokat vagy épp a párt gyűléseit.
A Circus Maximus, illetve az olümpiai stadion által inspirált központnak 1937. szeptember 9-én, a Birodalmi Pártnapokon végül letették az alapkövét, majd az alapozáshoz szükséges építési gödör mélyítését is megkezdték, a háború kirobbanása azonban megakasztotta a munkákat.
A második világháború végére a területet jórészt feltöltötte a talajvíz, így megszületett az Ezüst-tó, azaz a Silbersee, aminek tőszomszédságában 1963-ra egy káros anyagokkal teli, ipari hulladékokat is magába foglaló szeméthegy született, ez pedig lassan, de biztosan mérgezővé, sőt egyértelműen záptojásszagúvá tette a spontán kialakult tó vizét.
A helyzetet Nürnberg – anyagi korlátai miatt – máig sem tudta rendezni, olvashatjuk számos forrásban, arról azonban csak kevésszer esik szó, hogy az alapkőletétel után, a földmunkákkal párhuzamosan a Nemzetiszocialista Párt úgy döntött, hogy teljes életnagyságban modellezik a tervezett nagylelátót:
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A helyet 1938. március 21-én Speer, az akkor Nürnberg polgármesteri székében ülő Willy Liebel, illetve maga Adolf Hitler is meglátogatta:
A farészek rövidesen eltűntek, a munkálatokhoz szükséges betonelemek azonban továbbra is a helyükön vannak, sőt védettség alá vonták őket:
A stadion a mai látképbe illesztve egyébként így nézne ki.
