Kultúra

Ronald Reagan szabadította ránk a Transformers alakváltó robotjait

24.hu
24.hu
Mi köze a japánoknak, az Egyesült Államok negyvenedik elnökének és a szuperhősgyár Marvelnek a Transformerekhez? Egyáltalán mikor jutott el Optimusz Fővezér és a többi robot hazánkba? Ezekre a kérdésekre is választ ad az alakváltó robotok (első) negyven évét feldolgozó írásunk.

Első találkozásom a Transformers-franchise-zal a ‘80-as évek legvégére tehető: ekkor már Gyöngyösre is begyűrűztek a műholdas adások, így a tévén nálunk is megjelent a Sky Channel, ami új világot nyitott meg a hozzám hasonló lurkók számára.

A brit tévécsatornának hála megtudtam, hogy az ekkor már itthonra is beszivárgó G. I. Joe akciófiguráknak saját animációs sorozata van, de ennél is jobban lenyűgözött a járművekből és repülőkből robotokká alakuló karaktereket felsorakoztató Transformers című rajzfilmszéria. Az alakváltókat annak ellenére imádtam, hogy alsó tagozatos gyerkőcként még egyetlen szót sem értettem idegen nyelven.

Az persze világos volt, hogy vannak a jó gépek, akik próbálják megvédeni a Földet a gonosz robotoktól, és ennyi elég volt ahhoz, hogy élénk fantáziájú kölyökként teljesen rácsavarodjak a témára. Lelkesedésem része volt például kifundálni, hogy a szüleim távollétében miképp tudnék bejutni a tévénknek otthon adó, ilyenkor kulcsra zárt nagyszobába. Ez volt ugyanis a záloga annak, hogy nézhessem az 1984-ben indult Transformers epizódjait. Bár konkrét emlékem erről nincs, de a Sky Channel műsorát már rendszeresen közlő korabeli lapok ajánlói szerint hétköznaponként 15:30-kor indult a kedvenc programom.

Azt viszont ekkor még csak nem is sejthettem, hogy miközben a munkába készülődő anyukámat kicselezve résre nyitottam a nagyszobába alternatív bejutást biztosító erkélyajtót, pont annak megfelelően cselekedtem, ahogy néhány évvel korábban, több ezer kilométer távolságban a Hasbro marketingesei megálmodták.

Ronald Reagan, George Lucas és a japánok

Ahhoz, hogy a Transformers minden idők egyik legnépszerűbb játékmárkájává váljon, és négy évtized után is releváns franchise maradhasson, rengeteg tényező együttes hatására volt szükség. Ezek egyike az Egyesült Államok 40. elnöke, Ronald Reagan, aki 1981 és 1989 között töltötte be hivatalát, és politikájának része volt a dereguláció, azaz a jogi (túl)szabályozottság csökkentése.

A Reagan első ciklusa alatt életbe lépő új médiatörvény nyomán a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (Federal Trade Commission, FTC) és a Szövetségi Távközlési Bizottság (Federal Communications Commission, FCC) lényegében elvesztette minden jogkörét, hogy szabályozza a gyerekeket célzó marketinget, ami lehetővé tette, hogy a cégek új formában hálózzák be a legfiatalabb korosztályt.

A hatás nem maradt el, hiszen 1984-re az USA legjobban fogyó játékai (He-Man, My Little Pony) már olyan termékek voltak, amik saját animációs tévésorozattal rendelkeztek. Ezen 20–25 perces epizódokból álló szériák elsősorban azért jöttek létre, hogy gyerekprogram formájában reklámozzák a célcsoportnak szánt termékeket.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Ajánlott videó

Olvasói sztorik