A Budai Ifjúsági Park nem annak készült, ami lett belőle: „a fiatalság kulturált szórakoztatása” céljából nyitották meg 1961. augusztus 20-án a budapesti KISZ-bizottság javaslatára. A ritmusos mozgásra kialakított felületen az első évadban 500, a másodikban már 800 pár táncolhatott, de kizárólag öltönyben, nyakkendőben, hosszú szoknyában és a legkonvencionálisabb táncdalokra, amelyeket Ambrus Kyri, Aradszky László, Bodrogi Gyula, Csákányi László vagy Kerényi Gabriella adott elő a Holéczy együttes kíséretében. A szolid összejövetelekre jellemző a következő híradás a programok sorából: „Szombaton 5 órakor az Úttörő Áruház műsoros ifjúsági divatbemutatója.”
Aztán a Bergendy együttes lett a park hivatalos zenekara, mert 1962-ben Rajnák László, a hely fura ura a korai, egyben késői szalon-, jazz- és tánczenekart választotta ki az Omega ellenében. Rajnák ifjú korában birkózott, majd az Óbudai Hajógyár Mókus utcai ifjúsági klubjában rendezkedett, azaz áttért a bokszra: osztotta szépen a fegyelmezetlen mókusokat.
Noha azt hangoztatta, „a vendéglátóipar a parkban nem haszonra megy, itt minden a tizenéves zsebekhez van méretezve, ahhoz, hogy jórészt nem kereső fiatalok a vendégek”, a teraszon „tejelni” kellett, vagyis annyi „helypénzt” kért az asztalokért zsebbe, hogy egy éjszakai bárban olcsóbban megúszta az ember.
Közben nagy pénzeket nyúlt le a park működéséből, így 1974-ben leültették. A vádirat szerint ő és 17 társa – köztük Asztalos László pénztáros és Tóth Ferenc, a büfé vezetője – „három éven át szervezetten folytatta üzelmeit”. A szakértők megállapították: 430 ezer forintot vágtak zsebre jogtalanul. Rajnák, a Vároldal Bástya elvtársa a neki jutó összeget velencei villájának építésére fordította.
Az üzletmenetről mindent elmond, hogy egy kiló húsból száz fasírtot készítettek, sört csak az után szolgálhattak ki a pincérek, ha már túladtak az összes vagdaltnak nevezett különlegességen. Az üveges sört 8,20 helyett 9,70-ért, a „fasírtot” 4,10 helyett 5-ért árulták, 5 forint helyett 6-ot kértek a főtt kolbászért. A történtek után – a Fővárosi Tanács művelődési osztályának javaslatára – a park területén nem szolgáltak ki sört, és behozott szeszes italt sem lehetett fogyasztani.
Még volt pia, amikor megkezdődött az aranykor. Az első teljes évadban, 1962-ben – május elsejétől szeptember 20-ig – 70 000 látogatót jegyeztek. (1961-ben, amikor szűk másfél hónapig – és akkor is csak hetente háromszor, minden csütörtökön, szombaton és vasárnap – működött a park, 25 000 vendéget regisztráltak.) A tízéves jubileumon viszont már összesen 300 ezren fordultak meg a szezon 130 különböző eseményén.
Két esztendővel korábban, 1969. május 27-én a televízió nyilvánossága mellett fogadták az egymilliomodik látogatót. (Tizenegy évvel később ugyanezen a napon dőlt le a korlát, amely a park végleges bezárásához vezetett.) Majd az első 15 év leteltével már több mint 3 és fél millió eladott belépőről adhattak számot az illetékes elvtársak.
A fordulatot alighanem 1965. június 9. hozta. Aznap este a Népstadionban Louis Armstrong, a parkban a Liversing koncertezett. A legnagyobb magyar arénában több mint tízszer annyian gyűltek egybe, mint a budai bulin, de a 7000-es publikum sem volt piskóta, sőt. Akkor már a rendezők is röhögtek a gyorsan változó kornak megfelelő sebességgel avuló eredeti szabályzaton, amely szerint
kitiltást eredményeznek a következő kihágások: ízléstelen táncolás, nem tviszt számra történő tvisztelés, egy lánnyal több fiú tvisztelése, fiúk egymás közti tvisztelése.
Azt azonban a várkerti kőbe vésték, hogy „belépés csak 18 éven felüli fiúk és 16 éven felüli lányok részére”, s farmerben senki nem álmodhatott a bejutásról. (Könnyített a helyzeten, hogy sokáig farmerről se sokan ábrándozhattak.) Márpedig a Liversingre nem a budai úri fiúk özönlöttek, ahogyan – mondjuk – a Dogsra sem. A folyamatra a KISZ KB 1966 márciusában ekképpen reagált: „A gitáregyüttesek által játszott beatzene divatja kedvezőtlenül befolyásolja a fiatalok zenei ízlését.”
A Dogs szólógitárosával vasárnaponként együtt jártam órára Kovács Andorhoz a Majakovszkij (Király) utcába. A legtöbbször Mozart Török indulójával melegített be, rögtön azt mondtam magamban, amit a Gombháború című francia film kiskamasz főhőse hajtogatott: „Ha én ezt tudom, el se jövök!” A korántsem gitárra írt mű virtuóz megszólaltatása nyomán sok mindent éreztem, csak azt nem hogy az ifjúság zenei ízlését bármi is kedvezőtlenül befolyásolná…
Majd 1967-ben a parkban is nemzetközivé lett a világ: május 24-én „rendkívüli nyitvatartási nap keretében” lépett fel a Nashville Teens. Aznap a szokásos 5 forint helyett 15 volt a belépőjegy ára. A délkelet-angliai Nashville tizenhét évvel később, 1984. június 5-én visszatért Budára, de akkor már messze nem hatott oly fergetegesen, mint a beat hőskorában.
A park szuper éve volt 1968. Ekkor május elsején a feltétlen hívei által a pártba követelt Radics Béla Sakk-Mattja dübörgött, az Omega koncertjére 7125-en váltottak belépőt. (Egy évvel később hasonló tömeg előtt játszott az Illés, majd 1972-ben Radics harmadik zenekara, a Tűzkerék után alakult Taurus, ám a csúcs 1973. augusztus 26-án volt, amikor az Omega újabb fellépésén 12 ezren tolongtak. A pesti rajongók gyalog mentek át a Lánchídon, és a Duna fölött ez a rigmus visszhangzott: „Aratjuk a gabonát, imádjuk az Omegát!”)
Aztán 1978-ban április 30-án, a nulladik napon tízezren tomboltak a Piramis, P. Mobil páros koncerten, másnap szintén mozdulni sem lehetett a V’Moto-rock-Korál kombón, december 23-án pedig 7773-an fagyoskodtak forró szívvel a Piramison (tél volt, hó esett, jöttek az ünnepek).
A „kulturált szórakozás” otthonából szép lassan a felfordulás fészke lett. A parkról mégis az jelent meg 1978 végén:
Mióta a diszkóklubok nyáron is nyitva tartanak, felére csökkent a látogatottság. Öt évvel ezelőtt már délután sorba kellett állnia annak, aki este be akart jutni.
Az 1978-as műsorban keddenként a szomszédból, a Bem rakparti klubból rendszeresen átlátogató Mini meg a P. Mobil, szerdánként az Interbrass, csütörtökönként a Beatrice, péntekenként az M7, szombatonként az Ex-Antiquis és az 1970 szeptemberében 18 órás, 250 külföldi számos parki koncertet tartó Gemini játszott, vasárnaponként pedig ilyen felhozatal volt: Piramis, V’ Moto-Rock, LGT, Skorpió, Neoton, Apostol, Hungaria.
A sorra ezreket a parkba csábító, ám egyszer csak átfésült Hungaria 1980. május 24-én ült igazi diadalt: akkor mutatta be – telt ház előtt – a rock and roll show-t, amelytől egészen a Nép- és Puskás stadionig vezetett a kockás jakós, belőtt frizurás, jampi dumás őrület.
Három nappal később, a szintén felhevült tömegeket vonzó Edda-koncerten a kőkorlátok egyike leomlott, öt fiatal megsebesült. Ez előrevetítette, hogy előbb-utóbb bezárják a parkot, és 1984. szeptember 23-án a P. Mobil Elektromos temetés című koncertjével megszűnt létezni a legendás létesítmény.
Emléktábla örökíthetné meg a fellépők hosszú sorát: Anakonda Rt., Androméda, Anonymus, Apostol, Aréna, Atlantis, Atlas, Auróra, Bajtala, Beatrice, Benkó Dixieland Band, Bergendy, Beton, Bikini, Bizottság, Cini és a Tinik, Color, Columbus, Continental, Corpus, Corvina, Delfin, Deseő Csaba együttese, Dimenzió, Dinamit, Dogs, East, Echo, Edda, Első Emelet, Európa Kiadó, Ex-Antiquis, Ex-Vér, Favorit, Fanyúl, Ferm, Fórum, Friedrich Károly együttese (Bontovics Katival), Gárda, Gemini, Generál, Gépfolklór, GM49, Golf, Gong, Gúnya, Hello, HIT, Hobo Blues Band, Holéczy, Horoszkóp, Hungaria, Hurrikán, Ikarus, Illés, Interbrass, Jávori Vilmos együttese, Juventus, Kaláka, Karsai Rt., Karthago, Kaszakő, Kati és a Kerek Perec, Kerék, Ketchup-Letchup, Kex, KFT, K. O., Kolinda, Konzum Rt., Korál, Korona, Korong, Kőszegi Imre együttese, Kugli, Láma, LGT, Liversing, Lobogó, Lord, Lux, Marionett Rt., Meteor, Metropol, Metró, Mini, Misszió, Muszty-Dobai, Muzsikás, Napsugár, Nautilus, Nebuló, Neoprimitív, Neoton, Nevada, Ninive, Noclav, Nonstop, Old Boys, Olympia, Omega, Orient, Oxigén, Óceán, Pannónia, Pantha Rhei, Pátria, P. Box, Pege Aladár együttese, Piramis, P. Mobil, Pokolgép, Prognózis, Protekció, Quadrofon, Rangers, ifj. Rátonyi Róbert együttese, Records, Reflex, R-Go, Rizikó Faktor, Rockwell, Roller, Rolls, Sakk-Matt, Satöbbi, Saturnus, Satyrock, Scampolo, Sebő, Sigma, Sikátor, Sirokkó, Skorpió, Solaris, S. O. S., Special Rt., Spenót, Spirál, Sprint, Steel, Stereo, Stress, Syconor, Syrius, 100 Folk Celsius, Szivárvány, Taurus-Ex-T, Teenager, Tejbezrí, Thaigetos, Theatrum, Thomastic, Tolcsvay, Tomsits Rudolf együttese, Tűzkerék, Universal, Vágtázó Halottkémek, V’73, Viki és a Flört, Viktória, V’ Moto-rock, Volán, Volvo, Vulkán, Wanderers, Wastaps, Woods, Zenit, Zephyr, Zé-Gé.
Nem állítom, hogy hiánytalan a lista, és nem mondom, hogy mindegyik résztvevőről szó esett Ungvári Tamás A rockvilág mesterei című műsorában, amelyet 1975-ben magnóról hallgathatott a park közönsége. De volt jó néhány pionír, aki vitathatatlanul nagyobb nyomot hagyott, mint az Úttörő Áruház; ebben a kontextusban a betűrendben utolsó Novai Gábor és Várkonyi Mátyás Zenegimnáziuma (Zé-Gé) akár Zeneegyetem is lehetett volna.
