A magyar irodalmi szcéna helyzetéről mesélt a német Tageszeitungnak Krusovszky Dénes és Czinki Ferenc. A két magyar írót arról kérdezték többek közt, miként élik meg, hogy a Szépírók Társaságának támogatását tavaly teljesen lenullázták.
Amikor a teljes évi támogatásunkat elvették, világos volt számunkra, hogy politikai okok húzódnak meg a döntés mögött
– véli Czinki. Krusovszky szerint ahogy Magyarországon mindenből, úgy az írószövetségből is kettő van, támogatást az kap, amelyik jó kapcsolatot ápol Orbán Viktorral, ami annak ellenére is nyilvánvaló, hogy a hivatalos indoklás szerint a források hiányával indokolták a támogatás elmaradását.
Azt is elmondták, hogy három hónapja működnek állami támogatás nélkül, jelenleg EU-projekteknek és független adományoknak köszönhetően tudnak fennmaradni, a jelenlegi állás szerint még egy-másfél évig biztosítottak az anyagiak. Emellett állami támogatást is kérvényeznek, ám abban mindketten határozottan egyetértenek, hogy nem fogják megkapni.
Most épp teljesen átalakítják a kulturális szcénát Magyarországon. A kulturális miniszter arról döntött, hogy a kultúrfinanszírozás rendszerét még jobban központosítsák. Egyetlen ember felel majd az irodalmat érintő kiadásokról: Demeter Szilárd. Orbán egykori beszédírója vezeti ma az Irodalmi Múzeumot. Végtelenül lojális a hatalomhoz. Az ellenzéki írókat többször is szemétnek nevezte. Tőle tehát nem várhatunk a jövőben támogatást
– véli Krusovszky.
Czinki hozzátette: azáltal, hogy a kormány évről évre nagyobb hatalmat ad a Demeter által vezetett Petőfi Irodalmi Múzeumnak, gyakorlatilag egy külön kultúrminisztériumot hoz létre a Kulturális és Innovációs Minisztériumon kívül. Krusovszky szerint épp emiatt amennyiben kormányváltás lenne, egyes intézményekben nem történne változás, mivel azok az állami rendszeren kívül esnek, és továbbra is a Fidesz emberei igazgatnák őket.
A cenzúrát érintő kérdésre Czinki azt mondja, hogy bár az állam felügyeli a magyar könyvkiadók túlnyomó többségét, nem gondolja, hogy a vezetés előírja a könyvkiadók számára, mit adhatnak ki, arra viszont van ráhatásuk, hogy milyen könyvek kerüljenek a könyvespolcokra, kirakatokba. Krusovszky nagyon hasonlóan nyilatkozott:
Nálunk nincsen cenzúra. Kiadathatom a könyvemet egy független kiadón keresztül, leírhatom azt, amit akarom. A Libri azonban eldöntheti, eladja-e a könyveimet, vagy sem. Mégis az az érzésem, hogy egy kritikusabb szerzőnél valamivel óvatosabbak, ám ez nem jelent cenzúrát. A queer-témáknál azonban igenis lehet cenzúráról beszélni, amelyeket a vezetés melegprogagandának bélyegez, betiltja, vagy legalábbis le kell fóliázni az ezzel kapcsolatos könyveket.
Krusovszky beszélt arról is, hogyan küldenek ellenőröket a könyvesboltokba, hogy kiszúrják a gyermekvédelminek nevezett, ám „általunk csak homofób törvénynek hívott” szabályozásnak nem megfelelő könyveket, és feljelentsék őket. Példának Benedek Ágota Állva maszturbálok című könyvét hozza, amelyet a „vicces címe” miatt vettek elő, holott nem volt benne semmi olyan, amely a törvény szerint kényessé tette volna. Az író szerint ez a rendelkezés egyik legnagyobb problémája: a törvény homályosan fogalmaz, ezért a könyvesboltok rá vannak kényszerítve az öncenzúrára.
Krusovszky és Czinki egy berlini kongresszust követően nyilatkoztak a német lapnak, amelyhez kötődően azt a kérdést is megkapták, hogyan befolyásolja az aktuális vezetés a nemzetek közötti kulturális eszmecserét. Krusovszky szerint szembetűnő különbség a németekhez képest, hogy míg ott a berlini magyar kulturális intézmény vezetőnője rendkívül nyitott szemléletű, és kritikus szemléletű művészeket is meghív, addig a magyar intézmények hatalomközeliek, nem jellemzi őket nyitottság. Hozzáteszi azt is, hogy íróként amikor egy külföldi magyar intézménytől meghívást kap, kutatómunkát kell végezni: volt problémájuk a szabadon gondolkodókkal? Kiknek adtak díjakat?
Czinki azt mondja, hogy épp emiatt végtelenül megosztott a hazai szcéna:
Akadnak olyan művészek, akik kategorikusan ellenállnak azoknak az intézményeknek, amelyek engedtek az orbáni nyomásnak. De vannak olyan művészek is, akiknek elmondásuk szerint nincs idejük nyomozgatni. Érdekes lesz, hogy a magyar irodalmi szcéna fiatal képviselői, hogyan kezelik majd ezt. A mi generációnk karrierje még Orbán előtt indult, de az új nemzedék már ebben a rendszerben nő fel, csak ezt ismerik.
