Félek a sötétben
– mondja Noomi Rapace egy rettenthetetlen űrhajósnő szerepében egy becsomagolt holttest mellett teljesen magára hagyva a Nemzetközi Űrállomás egyik kabinjában. Hiába láttunk már eleget űrben ragadt asztronautákat, egy ilyen mondat pláne egy ilyen helyzetben elhamgozva bármikor ráhozza a kellemetlen klausztrofóbiát a nézőre, a magára hagyatottság és a kilátástalanság érzése azonnal behúz, hisz ha valahol nagyon rossz teljes rádiócsendben egyedül maradni, az a világűr. Az Apple a For All Mankinddal már bizonyította, hogy tud izgalmas űrutazásos sztorit gyártani, ezen a vonalon maradva az a Peter Harness készített számukra sorozatot, aki korábban a Ki vagy, doki? egyes epizódjait, a McMafiát vagy a Világok harcát is jegyezte.
A magyar címmel nem rendelkező Constellationt még 2022-ben jelentették be mint újabb nagyszabású terv, amelyet még a német filmalap és a finn minisztérium is milliós összegekkel támogatott, de kellett is a pénz, mivel a hírek szerint az egyik legdrágább, Európában forgatott sorozatról van szó. Ebből végül lett is egy kisebb botrány: a produkció állítólag egymillió dolláros tartozással hagyta ott a film egyik forgatási helyéül szolgáló Lappföldet. A finn támogatást nyújtó állami szerv kénytelen volt kilátásba helyezni, hogy amíg nem rendezik a számláikat, visszatartják a produkciónak szánt másfél millió eurós támogatást. Anyagi zűrök ide vagy oda, a végeredményen legalább valóban meglátszik a ráköltött pénzmennyiség, a sorozat egész látványos lett.
A Constellation nem az űrben kezdődik: a Rapace által alakított Jo lányával menekül valahol a fagyos pokol közepén, összerezzen, ha rendőrautót lát, és láthatóan rettentően zaklatott. Még mielőtt bármit is megértenénk ebből, a cselekmény gyorsan vissza is ugrik a múltba, ami nem túl szerencsés húzás abból a szempontból, hogy az első két epizód legnagyobb rejtélyét – visszajut-e az űrben rekedt Jo a földre – máris agyoncsapja a nézői többletinformáció arról, hogy nemcsak visszajut, tévképzetekkel küzd majd. Sokkal izgalmasabb lett volna magával a konfliktussal kezdeni, amely szerint Jo egy ötfős legénység része, akik a Nemzetközi Űrállomáson dolgoznak, ráadásul egy nagyon fontos küldetés is folyik az űrben, egy hidegatom-laboratóriummal próbálnak a nem tudós agyak számára nehezen értelmezhető tudományos áttörést elérni. Mikor azonban ez éppen megtörténne, valami nekicsapódik az űrállomásnak, kitör a káosz, Jo pedig egy olyan dolgot fedez fel a károk javítása közben, aminek nagyon nem kéne ott lennie. Nem kevés izgalmat tartogat az sem, hogyan evakuálnak egy csapat űrhajóst egy roskadozó gépmonstrumból úgy, hogy nincs elég biztonságos kabin számukra, mindenesetre az első két rész annak ellenére feszült és izgalmas, hogy a kezdő képsorok miatt nyilvánvaló: visszajutnak a Földre.
És bár azt hihetnénk, a furcsa baleset és a meghibásodott űrállomásból való kijutás az igazi kihívás, a valódi bonyodalmak csak azután jönnek, hogy végre szilárd talajt éreznek az asztronauták a lábuk alatt. Ott egyrészt az űrbürokrácia útvesztője várja őket, a NASA és a Roszatom is egymásra mutogat a bekövetkezett hibákért, a furcsa körülmények sem segítenek tisztázni a helyzetet, ráadásul Jo láthatóan egyáltalán nem olyan állapotban jött vissza a Földre, mint ahogyan elment.
Némiképp csalódásra adhat okot, hogy az első három epizód alapján az űrben játszódó részeket két rész alatt letudta a sorozat, a fennmaradó hat a Földön játszódik, ám szerencsére egyelőre úgy néz ki, fenn tudja tartani a feszültséget a Constellation. Ezt elsősorban azzal érik el, hogy szinte teljesen a homályban tartják és összezavarják a nézőt, Jo hallucinációi ugyanis olyan mértéket öltenek, hogy – egyelőre kapaszkodó nélkül – nagyon nehéz még csak sejteni is, mi az ördög történik vele.
Némi támpontot ad, hogy a sorozat másik fontos szereplője, és egyben karaktertelitalálata, a Henry Caldera nevű veterán űrhajós is valami hasonlót élhetett át. Caldera az elején még csak egy sztereotipikus pöcsnek tűnik, akit egyetlen dolog izgat: hogy visszahozzák a hidegatom-labor egyik legfontosabb részét. Később azonban kellően árnyalják karakterét ahhoz, hogy ne csak egy mogorva exűrhajós legyen, aki nyilvánosan aláz riportereket – Jonathan Banks, a Breaking Bad Mike-ja pedig ismét csuklóból hozza a rosszarcú figurát. Egy másik fontos támpontot is ő ad meg: az egyik jelenetben Jo lányának – és rajta keresztül a kvantumfizikában kevésbé jártas nézőknek – kicsit szájbarágósan magyarázza el, hogy egy részecske egy időben akár több helyen is lehet egyszerre. Nem nehéz összerakni, hogy valami ilyesmi állhat a komoly hallucinációkkal küzdő Jo állapota mögött.
Az űrben tehát valami nagyon bűzlik, első látásra egy évtizedeken átívelő, eltussolásokat sejtető balhé sejlik fel egy titokzatos tudományos kísérlettel, miközben a főhős egyre csak zuhan szét. A Constellation egyelőre nagyjából jól játszik a szálakkal, kellő bizonytalanságban tartja nézőjét, igaz, már három epizód alatt is vannak benne olyan momentumok, amelyek megakasztják a cselekményt. Jo hallucinációi például egy idő után monotonná és önismétlővé válnak, miközben vajmi kevés derül ki általuk arról, hogy miért is történik mindez. Ez abból a szempontból lehet problémás, hogy láthatóan óriási gubanc alakul a halott űrhajósokkal, gyanús oroszokkal és némi kvantumfizikával megpakolt sztoriból, így elsőre furcsa, miért pocsékolják az időt – egyben ültetik le a tempót – azzal, hogy sokadjára is végignézzük ugyanazt a típusú jelenetet. Ez azt a veszélyt is magában hordozhatja, hogy a sok szál megfojtja vagy túlbonyolítja a történetet.
A Constellation tehát jól kezd, miközben azonban előrevetít olyan hibalehetőségeket, amelyek majd félrevihetik a sorozatot. Emellett viszont dicséretesen játszik a műfajokkal: egyszerre sci-fi, pszichológiai dráma és összeesküvésektől hemzsegő thriller, amelynek kellően izgalmas a felütése ahhoz, hogy behúzza a nézőt. Az első három epizód jól húzza el a mézesmadzagot, előrevetítve azt, hogy igazán mocskos dolgok fognak kiderülni az űrbiznisz kulisszáiról, miközben a szereplők egyre gyanúsabbak, vagy épp tébolyodottabbak lesznek.
Constellation, 2024, Netflix. 24.hu: 7,5/10
