A bűnözők élete sem egyszerű. Ha például egy gondosan előkészített akcióba hiba csúszik, hatalmas lélekjelenlétre és improvizációs készségre lehet szükség ahhoz, hogy ne hulljon pillanatokon belül darabjaira az egész terv. Márpedig hiba nélkül még egy hétköznapi tescós bevásárlást sem könnyű végrehajtani, nemhogy egy szövevényes akciót, ami sok ember összehangolt és fegyelmezett tevékenységét igényli. A bűnügyi filmek mesterei előszeretettel aknázzák ki az ebben rejlő dramaturgiai lehetőségeket: elég Tarantino, Guy Ritchie vagy a Coen fivérek kultikus filmjeire gondolni, amelyek hemzsegnek a fatális félreértésektől, dugába dőlt tervektől és véres káoszba fulladt villámakcióktól.
De mondhattuk volna akár Steven Soderbergh-et is, aki a kortárs amerikai film egyik legsokrétűbb és legtermékenyebb alkotója, szinte minden zsánerben dolgozott már, de a neve mégiscsak összeforrt a sztárokkal kibélelt, könnyed heistfilmekkel: a legismertebb ezek közül az Ocean’s-trilógia, ám az évtizedek alatt az ő keze alól került ki a Mint a kámfor, a Logan Lucky – A tuti balhé, a Pénzmosó, illetve a 2021-es Semmi hirtelen mozdulat is. Ezek a filmek különféle történelmi korszakokban járták körbe a műfajba kódolt örök igazságot: milyen kemény és stresszes meló a gazdagokat titokban megszabadítani a pénzüktől (a fordított Robin Hood-sztoriként működő Pénzmosó annyiban kilóg a sorból, hogy ott inkább gazdag szélhámosok kopasztják meg a szegényeket, míg rájuk nem borul az offshore-piramis).
Akárcsak Coenék vagy Ritchie esetében, a stílusos rablóink tervébe becsúszó hibák Soderbergh-nél is egyszerre szolgálják a feszültségkeltést és a humort. Utóbbi különösen hangsúlyos, hiszen a tévedés a helyzetkomikum elapadhatatlan forrása. A kör bezárul (Full Circle) akár ezt a vonulatot is folytathatná, hiszen az HBO Maxra készült minisorozatban is egy félrecsúszott rablás hozza mozgásba a történetet. Ezúttal azonban nem egy személytelen intézmény – bank, kaszinó, autógyár vagy épp Nascar-pálya – széfje a célpont, hanem egy jómódú manhattani házaspár gyerekét akarják elrabolni, hogy aztán borsos váltságdíjat követeljenek érte. A hatalmas műgonddal eltervezett akció már a kezdet kezdetén kisiklik, ugyanis a New York-i/guyanai maffia emberei rossz gyereket rángatnak be a kisbuszba, és ettől kezdve egyre csak sokasodnak a baklövések.
Ezúttal azonban semmi vicces vagy burleszkszerű nincs a bénázásban, a sorozat véres komolysággal mutatja be, miként gyűrűznek tovább a rossz döntések tragikus következményei a szereplők életében, olykor egészen váratlan módokon. A mind a hat részt rendező Soderbergh és a forgatókönyvet író Ed Solomon több interjúban elmondták, hogy a fő inspirációt Akira Kuroszava komor hangvételű bűnügyi klasszikusa, az 1963-as Menny és pokol adta, amelyben egy japán cipőgyárost próbálnak meg emberrablók megzsarolni, majd kiderül, hogy tévedésből nem az ő gyerekét, hanem a sofőrje fiát rabolták el. A kör bezárul tónusa hasonlóan nyomasztó, és az első epizódokban boncolgatja is ugyanazokat a morális dilemmákat, amiket Kuroszava filmje, de sokkal több szereplőt mozgat, végül pedig egy kontinenseken átívelő, nagy ívű sorsdrámát bont ki az alaphelyzetből.
A bűnügyi logika mellett a mágikus gondolkodás is elég hamar bejön a képbe, a guyanai maffia főnökasszonyának döntéseit ugyanis sokkal inkább ősi babonaság motiválja, mint józan üzleti megfontolások. Ebből eleinte alig értünk valamit. A sorozat menet közben ügyesen adagolja az információmorzsákat, így az összkép tényleg csak a fináléra áll össze, és még akkor is maradnak bőven nyitott kérdések – a szájbarágós magyarázatokat ugyanis finnyásan kerülik az alkotók. Az idősíkokat ezúttal nem váltogatják, kronologikus sorrendben megyünk végig az így is épp elég szövevényes történeten, melynek az egyik központi motívuma mégis az, hogy a múlt titkai hogyan kísértenek tovább a mai napig: személyes és össztársadalmi szinten egyaránt láthatjuk, hogyan mérgezhetik több évtizeddel ezelőtt elkövetett bűnök a jelent.
A kör bezárul végig intenzív figyelmet igényel, aki fél szemmel vagy elkalandozgatva nézi, garantáltan elveszti a fonalat. Így nem is Soderbergh szórakoztató heistfilmjeihez, inkább feszült, sok szálon futó thrillereihez áll közel, mint például a 2011-es Fertőzés, amelyet tömegek fedeztek fel újra a Covid-járvány idején. Ilyenkor mindig kevés választja el az elbeszélői bravúrt a kudarctól, és A kör bezárul is pengeélen táncol. A forgatókönyv ugyanis helyenként túl lett bonyolítva, ám a biztos kezű rendezés az első pillanattól az utolsóig fenntartja a kezdeti lendületet. Ebben nagy szerepe van a kézikamerás felvételeknek és a szokatlan szögekből rögzített beállításoknak, amelyek fojtogatóan közel hozzák a nézőhöz a kontrollt egyre inkább elvesztő szereplők növekvő idegességét/kétségbeesését.
A bonyolultságot némileg magyarázza, hogy Soderbergh-ék eredetileg A kör bezárult is interaktív sorozatnak szánták, akárcsak a szintén Ed Solomonnal közösen forgatott Mozaikot. A Sharon Stone főszereplésével készült, 2018-as thrillersorozat formai újítása volt, hogy a néző egy app segítségével választhatott, melyik szereplő nézőpontjából akar végigmenni a történeten. Ez a kísérlet nem aratott túl nagy sikert – nálunk eleve csak lineáris formában mutatta be a sorozatot az HBO –, ahogy a Netflix interaktív próbálkozásai sem teremtettek divatot, ennek ellenére az alkotópáros újra nekifutott volna a kihívásnak egy sokkal nagyobb szabású történettel. Solomon meg is írta a sok száz oldalnyi forgatókönyvet a szerteágazó cselekményszálakhoz, ám amikor Soderbergh szembesült vele, hogy mindez hány forgatási nappal járna, úgy döntött, mégis elengedik az interaktivitást, és kizárólag hagyományos formában készítik el a sorozatot, ahol a nézőket nem hozzák döntési helyzetbe. E döntésben szerepet játszott az is, hogy Soderbergh már nem hisz annyira az interaktív elbeszélés jövőjében, mint korábban, egy interjúban levonta a tanulságot, hogy nézőként valószínűleg nem döntési szabadságra vágyunk, inkább arra, hogy elmeséljenek nekünk egy lebilincselő történetet.
A menet közben átalakuló koncepció miatt A kör bezárul elképesztően sűrű és csapongó anyag lett, amit sokszor tényleg csak Soderbergh lehengerlő mesterségbeli tudása tart egyben. Van, ahol még ez sem elég: a dokumentarista képi világ és az 50-es évek Hollywoodját idéző, faltól falig érő szimfonikus zene közti ellentétet például ő sem tudja igazán feloldani, a kettő kontrasztja bizonyos pontokon inkább kioltja, mint erősíti egymást. A hibátlan ritmusérzékről tanúskodó vágás és a színészi alakítások viszont átlendítik a cselekményt az efféle zökkenőkön. A szereplőgárda ezúttal is hibátlan lett, tökéletes egységet hozva létre a sztárok és a korábban teljesen ismeretlen szereplők között. A vívódó családanyát játszó Claire Danes a Homeland óta álmából ébresztve is kiválóan hozza az elszánt, de az összeomlás szélén billegő, neurotikus karaktereket – a veszély lassan inkább az, hogy örökre bezárul ebbe a skatulyába. Alakítása ezzel együtt is meggyőző, és az ő karaktere járja be az egyik legnagyobb fejlődési ívet a sorozat folyamán. A tévé cowboyaként elkönyvelt Timothy Olyphant viszont épp új arcát mutatja: ezúttal nem régi vágású pisztolyhősként regulázza meg a rosszfiúkat, inkább titkait féltő férjként és apaként sodródik tehetetlenül az eseményekkel. Rajtuk kívül még olyan ismerős arcok bukkannak fel, mint
- Dennis Quaid (copfos, ám csekély értelmű celebséfként),
- az Atlantában, a Deadpool 2-ben és a Jokerben látható Zazie Beetz (megszállott és kibírhatatlanul makacs nyomozóként),
- a standuposként is sikeres Jim Gaffigan (korrupt főnökként),
- vagy a számtalan karakterszerepből ismert CCH Pounder (a New York-i/guyanai maffia elborult vezetőjeként).
Ám azok a színészek is felnőnek a feladatukhoz, akiknek ez a sorozat jelenti a kiugrási lehetőséget. És nem kizárólag mellékszereplőkről van szó: Soderbergh-ék ugyanis egyáltalán nem óvatoskodtak, az ismeretlen színészekre ugyanakkora, sőt, sokszor nagyobb feladatot bíztak, mint bejáratott és tapasztalt sztárjaikra. A bátor castingot pedig visszaigazolta a hitelesség és a pszichológiai realizmus, ami a sorozat egyik legnagyobb erejének számít. A kör bezárul tehát virtuóz teljesítmény, ezzel együtt is aligha lesz az év vagy az évtized sorozata. Azt viszont ez a sorozat és a vele nagyjából egy időben közzétett, teljesen saját finanszírozású sci-fi-szatíra, a Command Z is ékesen bizonyítja: hiába kacérkodott Soderbergh bő tíz éve a visszavonulás gondolatával, a mai napig ő Hollywood egyik leginnovatívabb és legöntörvényűbb alkotója, aki teljesen szabadon jár át a kísérleti projektek és a szórakoztató tömegfilmek között.
A kör bezárul (Full Circle), 2023, 6 epizód, HBO. 24.hu: 8/10
