Bár a testpozitív mozgalmak egy ideje jótékonyan tompítják a szépségipar sugalmazását, miszerint a tökéletességre illik törekedni, a minél előnyösebb külső helyett már inkább a testi-lelki egészségre és a kiegyensúlyozottságra ösztönzés hasít. Nagyon nehéz úgy utcára lépni, vagy akár három percet eltölteni az interneten, hogy ne tolja valahol az ember képébe egy-egy reklám az új élet ígéretét mindenféle csodaszerek, bogyók, kúrák és edzéstervek általában kombinált változatával. Az ausztrál újságíró, Brigid Delaney a jóllét keresésének hamis útjairól írta meg a Wellmania: Misadventures in the Search for Wellness című könyvét, amelyből most a Netflix készített komédiasorozatot Ausztrália egyik legismertebb komikájával a főszerepben.
Liv a manapság készülő filmek és sorozatok tipikus karaktere: negyven körüli nő, aki sikeres karrierje mellett féktelen bulizással, ivással, kokainozással és egyéjszakás kalandokkal maxolja ki az életet. A New York-i őrült mókuskerékből legjobb barátja szülinapja szakítja ki, haza kell utaznia Ausztráliába, ahonnan aztán nem tud szabadulni ellopott zöldkártyája miatt. Pedig a tét nagy, New Yorkban ételkritikusi karrierje szintet léphetne azzal, hogy felkérik egy főzőműsor zsűrijébe. A szereplés helyett azonban arra kényszerül, hogy a szülői házban maradjon, és néhány nap alatt rakja rendbe a partizástól lerongyolódott testét, a zöldkártyához ugyanis a fizikai alkalmasságát is bizonyítania kell. A pánikrohamokkal és folyamatos rosszullétekkel küzdő nő azonban nem kapja meg az áhított pipát a rubrikába, szigorú életmódváltást írnak fel neki, ő pedig minden létező műfajt kipróbál azok közül, amelyek rövid idő alatt teljes újjászületést kínálnak: a köpölyözéstől kezdve a béltisztításon át a léböjtkúráig. Liv mindent megtesz, hogy megkaphassa az „egészséges” pecsétet a papírjára, és visszakotródhasson New Yorkba kokainon és pezsgőn élni.
A nyolcrészes sorozat önmagában is érdekes és mindenekelőtt aktuális témát feszeget, ám elsősorban nem a wellnesskomédia műfaja miatt kattintanak majd rá sokan: a legnagyobb hívószó kétségkívül Celeste Barber. Az ausztrál komika azzal kúszott be szép lassan a köztudatba, hogy nemcsak megunta a hírességek és modellek tökéletesre filterezett fotóit, és azokat újrakreálva röhögött egy nagyot a kétségtelenül szép, de a valóságban kifejezetten idétlen pózolásokon. Barber saját bevallása szerint akkor még eszébe sem jutott, mekkora aranybányára lelt, csak saját barátai szórakoztatására készített magáról rettentő előnytelen, de legalább ennyire vicces videókat. Pedig a saját körén kívül is volt rá igény, a videók nagyon hamar elterjedtek, Barber pedig egy csapásra az internetes trollkodás királynőjévé avanzsált, azzal pedig, hogy láthatóan előszeretettel csinált magából komplett idiótát, sokan a jófejség netovábbját látták benne. A Jóllét mindenáron azonban távolról sem az a projekt, ahol egy nagy streamingszolgáltató fogott egy sikeres regényt, majd egy Insta-celebet berántva csinált belőle vígjátékot. Noha Barber valóban az Instagramnak köszönhetően futott be, évtizedek óta ténykedik elsősorban az ausztrál tévézés világában. Színésznek tanult, több ausztrál tévéshowban megfordult színészként és íróként is, majd a komikusi világ felé fordult. A világnak elsősorban azt akarta megmutatni, amit a környezete is állandóan hangoztatott: hogy pokolian vicces. Ekkor jött Kim Kardashian, aki néhány trendi divatfotó kedvéért alsóneműben fetrengett egyet egy építkezésen. Barbernek ezzel egyidejűleg lett elege az Instagram-kultúrából a filterezett álvalósággal együtt, és a nevettetéssel összekötve fetrengett egyet ő is egy földkupacon.
A rettenthetetlenségem abból jön, hogy nagyon jól tudom: nem a kinézetemben rejlik az igazi értékem. A showbizniszben dolgozó nőknek elsősorban szépnek és kívánatosnak kell lenniük – egyszerűen így kondicionálnak minket. Én ezt felrúgtam, és kiraktam mindenki elé a legerősebb értékeimet: a humorérzékemet és azt, hogy képes vagyok saját magamból hülyét csinálni. Úgy érzem, hogy ez a nőknek nincs megengedve. Ma már más a helyzet, én viszont ezt az egész Instagram-szarságot még nyolc éve kezdtem. Akkoriban még úgy voltak vele, hogy »úristen, mi a francot csinálsz?« Én meg csak ültem nagyon magabiztosan ezzel az erősségemmel együtt
– nyilatkozta Barber indulásáról.
A komika azóta milliós követőbázist gyűjtött, amely egy sor hírességet is magába foglal – gyakran a kifigurázott celebek osztják tovább a róluk készített posztjait. Barber egyúttal a testpozitív mozgalom fontos alakjává is vált, jöttek a Vogue-címlapok, a saját könyv és a saját standup-műsor is, mostanra pedig az első Netflix-sorozatát is kipipálhatja.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A Jóllét mindenáron sztorija kitűnően passzol a Barber-jelenséghez is: egy harsány, önazonos nő kálváriát mutatja be abban a világban, amelyben illik betegesen ragaszkodni a testi-lelki jóléthez, és annak érdekében meg is kell mindent megtenni. A sorozat egyúttal nagyon aktuális dilemmát fogalmaz meg: egy nő akkor igazán sikeres ma, ha hasít a munkájában, rendezett a magánélete, és mindezt tökéletesen funkcionáló testtel és lélekkel teszi. Visszatérő poénja a sorozatnak, hogy Liv karaktere elégedetlenkedik: meddig kell még ezt csinálnia, ahhoz, hogy egészséges legyen, hogy értékei visszamenjenek a normális tartományba, hogy újra „élhessen” végre? A Jóllét mindenáron a testi-lelki jóllét iránti megszállottságot állítja pellengérre, amely azonban nem feltétlenül arról szól, hogy valóban jobban legyünk, hanem gyakran egészen más motivációk által vezérelt: hogy jobban tetszünk, hogy a munkánkban jobban érvényesüljünk, hogy zöldkártyát kapjunk. A sorozat az ezt kiszolgáló ipart is megmutatja: minden sarkon van egy újabb klinika, guru, motivációs előadó, aki hangzatos szlogenekkel bíztat életmódváltásra.
Amint azonban azt hinnénk, hogy a Jóllét mindenáron szórakoztató szatíraként merül majd el ebben a könnyen kifigurázható világban, a sorozat fókuszt vált: a hangsúly átkerül Liv láthatóan nehezen működő családjára, a múltjára, viszontagságos kapcsolatára édesanyjával és a szimpla testvéri marakodáson már túlmutató, meglehetősen agresszív viszonyára meleg testvérével, aki épp az esküvőjére készül. A sorozat azonban ezen a téren sem muzsikál túl jól, amelynek a legnagyobb hibája épp Liv karakterében keresendő. Amennyire a jófejség netovábbja Celeste Barber, annyira nem sikerült jólesően vicces karaktert kreálni a főhősből. Liv harsány, szabadszájú és minden gátlástól mentes, a mai tartalmakban oly népszerű szétesett, de szupervicces negyvenes nő karaktere lenne papíron – mintha a Fleabag főhősnőjének vagy a Csajok Hannájának tíz évvel öregebb változatára hajazna. Hozzájuk képest – gyarló, de mégis szerethető karakterek – azonban elfelejtették igazán kedvelhetővé tenni, mintha a gyakran ordenáré poénok oltárán mindent feláldoztak volna. Így maradt egy hihetetlenül önző és gyakran egészen kellemetlen főhősnő, aki emellett legalább vicces, de nehéz vele bármilyen szinten azonosulni, hiába mondja el magáról epizódonként négyszer, hogy igen, egoista seggfej vagyok. Barber egyébként egy interjúban kifejtette, hogy nem a saját médiaperszónájára építették a karaktert, ő nem ilyen – ebben pedig csak reménykedni tudunk.
A Jóllét mindenáron fókuszálatlansága és minden hibája ellenére azonban mégis nézeti magát, a félórás epizódok könnyen lecsúsznak. A végkifejlet azt vetíti elő, hogy több évadra terveznek, és a java még csak most jöhet, főleg, hogy az első évad végére Liv meglehetősen felszínes karaktere mélységet is kap azzal, hogy a flashbackek segítségével múltjában súlyos traumát fednek fel, amely legalább valamennyire árnyalja a főhősnő személyiségét. A sorozat alapfelvetése annak ellenére is izgalmas és elgondolkodtató, hogy némileg parlagon marad, sokkal bevállalósabban belemehettek volna a wellnesskultúra hamisságának taglalásába. Befutása óta első komolyabb szerepében Barberre nem bíztak sokkal többet annál, hogy legyen szétcsúszott, nagyszájú, vicces negyvenes, ezzel együtt felvetődik a kérdés, hogy a komika kedvelőinek elég-e egy sorozathoz az Instagram-oldalán képviselt humor – azt nagyjából hozza is –, és beérik-e a harsány, nagyszájú humorizálással. Amennyiben igen, a Jóllét mindenáron maradéktalanul szórakoztató feelgood-sorozat lesz, aki számára viszont Barber szerepeltetése és a jó témaválasztás jogosan helyezte magasra az elvárásokat, az nem biztos, hogy hiányérzet nélkül megússza.
Jóllét mindenáron (Wellmania), 2023, a nyolc epizód elérhető a Netflixen. 24.hu: 6/10.
