Vallási meggyőződést és az emberi hiszékenységet kihasználó szektákból egy földrészen sincs hiány, és bár pontos számokkal még a kutatók sem tudnak szolgálni, Dél-Korea viszi a prímet ezen a téren Ázsiában. A leginkább keresztény vallású országban százas nagyságrendben működnek a kisebb-nagyobb vallási szekták, vezetőik közül feltűnően sokan vallják magukat Messiásnak, így szerezve hatalmat, pénzt és szexet. Az, hogy milyen magasra juthatnak így a csoportosulások vezetői, jól mutatja a Fidzsi-szigetek megszállása a Kegyelem Útja Egyház által, de a koronavírus dél-koreai elterjedését is egy ilyen jellegű csoportosulásnak tulajdonítják. A Netflix Isten nevében: Szent árulás című nemrég megjelenő dokumentumsorozata négy dél-koreai szektát mutat be: négy egészen szélsőséges esetet, ahol a magukat kivétel nélkül megváltónak, Messiásnak, Istennek gondoló vezetők a mennyország ígéretével tízezres nagyságrendben vezettek meg hiszékeny hívőket, kényszerítettek szexre fiatalokat, építettek ki már-már terrorszervezethez hasonló gépezeteket, lopták meg követőiket vagy vették rá tömeges öngyilkosságra híveiket.
A téma komoly szociálpszichológiai és vallástudományi értekezéseket is megérne, ám a Netflix nem megy bele abba, miként működik a tömegpszichózis, és miért ilyen népszerűek a nyilvánvalóan átverésekre épülő szekták Dél-Koreában. Inkább leülteti az egykori fanatikusokat, áldozatokat, átvert és bántalmazott emberek egész sorát, hogy meséljenek arról a földi pokolról, amelyet a magukat megváltónak képzelő emberek mennyországként adtak el nekik.
Aki Isten nevében erőszakolt meg nőket – Jung Myung-seok és a JMS
Egy szexuális bűnelkövetésre szakosodott szekta magát ifjúsági klubnak álcázva beszivárgott a koreai egyetemekre
– foglalta össze egyetlen mondatban Jung Myung-seok és szektája ténykedését a sorozat egyik megszólalója.
A férfi még a nyolcvanas években alapított saját vallási közösséget Jesus Morning Star, röviden JMS néven. Myung-seok rafináltan látta meg a lehetőséget a fiatal generációban, és először a dél-koreai Szincsonban, az egyetemeken kezdett téríteni, csupa fiatalból állt össze az első gyülekezete. A kilencvenes évekre a JMS hihetetlenül népszerűvé vált, térítőivel szinte kizárólag az egyetemek campusain tevékenykedtek. A fiatalokat elsősorban azzal fogta meg, hogy látszólag nem követtek konzervatív tanokat, vallásuk alapkövét a szórakozás, nagyszabású programok és a közösségi élmény adta. Myung-seokról már akkor is legendák keringtek, azzal hirdette magát, hogy kétezerszer olvasta el a Bibliát, ráadásul gyógyítóként is aposztrofálta magát. A legnagyobb hírverést azonban kétségkívül az keltette körülötte, hogy többször megjósolta például az elnökválasztás eredményét, emiatt látnoki, sőt, egyenesen isteni képességeket tulajdonítottak neki. Erre építve nem kellett sok, hogy szerényen Megváltónak nevezze magát, ezzel meggyőzze a hiszékenyebbeket arról, hogy gondolkodás nélkül kövessék.
„Őrült menőnek tűntek” – meséli a sorozatban megszólaltatott egyik fiatal lány, aki szerint a JMS a menőség netovábbjának, Myung-seok pedig igazi rocksztárnak tűnt, nem véletlen, hogy egyre több fiatal akart csatlakozni a szép nőkkel flangáló férfi közösségéhez. Hamar meglátta az isteni lét anyagi vonzatát is, hittérítői egy idő után már nemcsak híveket, hanem pénzt is gyűjtöttek, a koreai Messiás nem sokkal később már Mercedesszel járt, tovább növelve ezzel népszerűségét. A szektához hamarosan annyi pénz ömlött, hogy Myung-seok felépített egy komplett szentélyt, Wolmyeongdongot, ahol miséket, focimeccseket és egyéb olyan eseményeket tartott, ahol a hívek összegyűlve őt isteníthették.
A Dél-Koreában hihetetlenül népszerű jótevő álarca mögött azonban egy velejéig romlott szexuális ragadozó lapult, aki befolyását és mások hiszékenységét használta arra, hogy szexhez jusson. A jól kiépített szekta mögött legalább ennyire olajozott gépezetként működött a szexuális kizsákmányolás, elsősorban a kiskorú hívek zaklatása, akiket egy idő után a férfihoz hű kerítőnők szállítottak. A fiatal lányokat jellemzően a bibliaórák után kérette magához, módszerei pedig kifejezetten gyomorforgatóak voltak. „Általam az Úr vizsgál téged”, mondta a kiskorú lányoknak, miközben fogdosta őket, a nem éppen beleegyezésen alapuló szexet pedig „Isten szeretetének befogadásának” nevezte. És míg a nemi vágyat nyilvánosan elítélendőnek nevezte, addig a nők előtt magát a „tökéletes Ádámnak nevezte”, az egyetlen embernek a földön, akivel a szexuális vágy kielégítése nem bűn. Komoly háremet tartott fent így, az Isten menyasszonyainak nevezett nők a birtokán elkülönített konténerekben laktak. Az egyik áldozat elmondása szerint az orgiák mindennaposak voltak, Myung-seoknak naponta legalább félszáz nővel volt szexuális kapcsolata. A sok megszólaló áldozat közül egytől egyig azt vallották, hogy ugyan traumaként élték meg az aktusokat, meggyőződésük volt, hogy Istennel találkoznak ilyenkor, egyikük egyenesen azzal nyugtatta magát, hogy még Jézus nevéhez is fűződnek elsőre furcsán hangzó csodák, abba a hitbe ringatták magukat, hogy velük is ez történik. A terhességet a szektavezér átoknak nevezte, amennyiben valamelyik lány mégis teherbe esett, abortuszra küldte, és büntetésként kizárta a menyasszonyai közül. Ha valaki menekülni akart, maffiamódszerekkel félemlítették meg, zsarolták a családját vagy bántalmazták.
Myung-seok egészen a kilencvenes évek végéig zavartalanul működtette szekta mögé rejtett szexbirodalmát, akkor vádolták meg először hivatalosan is szexuális zaklatással és sikkasztással. A férfit azonban nem lehetett ennyivel megijeszteni, Hongkongba szökött, onnan pedig más külföldi országokba járt szokásos térítő körútjára.
Elkapni itt sem tudták, ráadásul a híveinek azt kommunikálta, hogy üldöztetése a Sátán műve, ennek köszönhetően hívei tízezres tüntetéseket szerveztek Dél-Koreában. Rájuk a teljes elvakultság volt jellemző: ahogy addig azt is vakon elhitték, hogy a férfi a Messiás, abban is biztosak voltak, hogy a zaklatásokról szóló vádak hamisak. Vagy az áldozathibáztatás klasszikus kottájából játszottak: miért hagyták magukat ezek a nők? És míg külső szemlélőként könnyű elképedni azon, hogyan vághatott át ennyi embert, egy sor olyan megszólaló – köztük a férfi jobbkeze, aki alelnökként dolgozott mellette – őszintén vall arról, hogy saját vallási elvakultságuk miatt képtelenek voltak meglátni Myung-seok romlottságát.
Az egyik fiatal követője akkor döbbent rá, mivel áll szemben, amikor a férfi hongkongi irodájában kezelte a hozzá érkező küldeményeket. Ezekben nagyrészt kiskorú lányok fürdőruhás vagy épp teljesen meztelen képei voltak, a férfihez ezek alapján közvetítették ki a lányokat. Ez a rádöbbenés nagy szerepet játszott abban, hogy végleg meginduljon a szektavezér a lejtőn. A kiábrándult követő ugyanis 2006-ban nyilvánosságra hozta a teljes anyagot, amelyet a média a hongkongi X-akták néven emlegetett, és amely nagyban hozzájárult a nyomozáshoz, egyúttal sok hívő ráeszméléséhez is. A férfit ekkor már az Interpol is körözte, ráadásul Exodus néven egy önkéntes csoport is alakult, akik az elfogásán fáradoztak. De hiába kapták el 2003-ban Hongkongban, a férfit végül óvadék fejében mégis szabadon engedték, és azonnal Kínába szökött.
Azt, hogy a JMS-nek mekkora hatalma volt, jól mutatja az, hogy a felbőszült hívek nem túl finom jelzésként az egyik Exodus-tag apját félholtra verték. Mivel a rendőrség soraiban is több JMS-tag volt, bepoloskázták az üldözők lakásait, hatékonyan hátráltatták a nyomozást. És miközben a hatóságok tehetetlenek voltak, Myung-seok továbbra is online tartott miséket követőinek, miközben sorra rendelte magához a fiatal lányokat. Végül 2007 májusában fogták el Pekingben, amikor már a kínai hírszerzés is aktívan foglalkozott az üggyel.
A férfi azonban tovább folytatta a műsort: a bíróságon mindent tagadott, hol őrültnek tettette magát, hol rosszullétet színlelt, hol térdre vetette magát az ügyész előtt. Szavai is a két szélsőség közt ingadoztak: hol bevallotta, hogy mégsem ő a Messiás, hol azt állította, hogy a börtönnel „magára vállalja az emberiség bűneit”. Hívei elvakultságát mi sem mutatja jobban, hogy többen öngyilkosok lettek, amikor bevallotta, nem ő a megváltó. 2008-ban végül tíz év börtönt kapott a szexuális zaklatások miatt. Az már alig meglepő, hogy a börtönben sem álltak le a neki szánt aktkép-szállítmányok, sőt, voltak olyan nők, akiket berendelt magához a börtönbe. Közéjük tartozott az a Maple Yip is, aki az erről szóló epizódok egyik főszereplője, az, aki arccal és névvel vállalta a dokumentumfilmet, emiatt megfenyegették, és követték is a JMS emberei a forgatás helyszínére. A nő története megdöbbentő: a férfival szabadulása után – azaz a viselt dolgai napvilágra kerülését követően – lettek jóban, énekesnőként, lelkipásztorként és a JMS saját csatornájának bemondójaként az egyik leghíresebb arca volt a szektának. A férfi őt is zaklatta, és ugyan egyre jobban félt tőle, nem mert kilépni a szektából, sőt, később ő nyugtatott más áldozatokat az erőszak után. A sorozatban sírva mesél arról, hogy az esete tökéletesen tükrözi Myung-seok módszerét: bántalmazott, szeretetéhes tinédzserekre veti ki a hálóját, látszólag odafigyelést és szeretetet ad a lányoknak.
Maple végül ki tudott lépni az ördögi körből, és nagyban az ő fellépésének köszönhető, hogy Myung-seokot 2022-ben ismét letartóztatták. Ítélet még nincs az ügyében, a férfi azóta is őrizetben van, hívei pedig töretlenül hisznek ártatlanságában, olyannyira, hogy bíróságon támadták meg a Netflix dokumentumsorozatát azt követelve, hogy tiltsák be, mivel nincsen valóságalapja. A bíróság elutasította a kérelmet, a sorozat Dél-Koreában is elérhető a Netflixen.
Az árvák védelmezője, aki inkább meglopta őket – Park Soon-ja és az Öt Óceán
Nem kevésbé gyomorforgató Park Soon-ja ténykedése, amely szexuális zaklatást nem, horrorfilmekbe illő, tömeges halálesetet viszont bőven tartalmaz. A dél-koreai nő a szegények és árvák védelmezőjeként emelkedett fel, megalapítva az Öt Óceán nevű céget, amely azt hirdette, hogy munkát és lakhatást biztosít a szegényeknek, valójában viszont milliárdos nagyságrendben csalt ki pénzt emberektől. Soon-ja befolyásos férjével igazgatta vállalkozást, amely hamar egy szektává nőtte ki magát. Az árvák anyjának nevezett nő gyakran pózolt munkásai árvának mondott gyerekeivel, bentlakásos iskolát alakított ki nekik és papíron rengeteget jótékonykodott. Hamarosan az ő Messiás-komplexusa is ijesztő méreteket öltött, a közösség spirituális vezetője lett, a befolyásos asszonynak így nagyon könnyű dolga volt a pénzszerzéssel. Taktikája az volt, hogy rendkívül magas kamatra kért kölcsönöket, a Szentlélekkel hitegette az embereket, akik egyrészt a spirituális agymosásnak is bedőltek, másrészt Soon-ja rögtön ki is fizette nekik a kamatot, csak épp a pénzt nem látták viszont soha. Összesen tízmilliárd dél-koreai wont (2,7 milliárd forintot) csalt így ki az emberekből.
A nyolcvanas évek végére azonban szorult a hurok, az egyik hitelezőjüket az akadékoskodás miatt megverték – a szekta életében sem volt ritka az erőszak, mint a büntetés eszköze –, így a rendőrség is felfigyelt az ügyre. Mikor a nőt a kamerák előtt felelősségre vonták, ájulást színlelt, majd megszökött a kórházból. Néhány nappal később, 1987 augusztusában a cég jongini gyárának padlásterében borzasztó tetthelyre bukkantak a rendőrök, amelyről a sorozat bőséggel szolgáltat rettenetes helyszíni fotókat és videókat.
A bizarr halálesetek előtt értetlenül álltak a rendőrök, az elsődleges vizsgálatok azt mutatták, hogy rituális öngyilkosságról lehetett szó, közös megegyezés alapján az egyik szektatag megfojthatta 31 társát, majd felakasztotta magát. A hivatalos álláspont azonban nem győzött meg mindenkit, és a dokumentumsorozat remekül ütközteti a helyszínen is tevékenykedő nyomozó és az ügyben eljáró képviselő álláspontját. Míg egyikük kitart az öngyilkosságok mellett, addig a másik az osztott képernyő másik oldalán érvel amellett, hogy igenis tömeggyilkosság történt. Olyan gyanús körülményeket sorakoztat fel, miszerint egy kisbusz kétszer is fordult a halálesetek éjszakáján a helyszínen, tehát máshol ölhették meg a társaság tagjait. Soon-ja testén ráadásul védekezésre utaló nyomok voltak, a felakasztott férfi nyakán pedig arra utaltak a sérülések, hogy őt is más fojthatta meg. Ennek ellenére az ügyet végül tömeges öngyilkosságként lezárták, amelyet Soon-ja azért követett el, mert nem tudott máshogy menekülni a hitelezők elől, hívei meg követték őt.
A helyszínen talált bizonyítékok egy másik szektát is hozzákötöttek az ügyhöz. Az Öt Óceán könyvelését vezető férfi több mint egy évvel később a föld alól került elő, hat gyilkosa pedig furcsamód feladta magát. Mind az Evangélikus Baptista Egyház nevű szekta tagjai voltak, amelyhez más szálon is kapcsolódnak a furcsa halálesetek. Kiderült, hogy Soon-ja a begyűjtött pénzből 460 millió vont utalt el az évek során egy bizonyos Yoo Byung-eunnak, aki amellett, hogy sikeres üzletember, milliárdos volt, ő volt az Üdvösség felekezetének is nevezett szekta alapítója. Hivatalosan sosem tudták összekötni Byung-eunt a halálesetekkel, ám végül csalás miatt négy évre börtönbe zárták. A tragikus sors őt sem kerülte el: cége később érintett volt egy majdnem háromszáz ember életét követelő kompbalesetben, az eset után eltűnt a felelősségre vonás elől, hónapokkal később holttestét egy domboldalban találták meg, halálának oka máig tisztázatlan. Ugyanúgy, ahogy a Soon-ja-ügy is, amelyet hiába zártak le a már ismertetett következtetéssel, a rejtély a mai napig találgatások alapját képzi.
A nő, aki tiltotta a ragaszkodást, a szexet és a pénzt, közben milliárdosként férfiakat zaklatott – Kim Ki-Soon és a Babakert
Nem Soon-ja volt az egyetlen nő, aki a Messiás álarca mögé bújva verte át a híveit, Kim Ki-Soon esete azonban sajnálatos bizonyítéka annak is, hogy nem csak férfiak zsákmányolhatnak ki elvakult hívőket szexuális ragadozóként. Ki-Soon még a hetvenes években szegődött egy vallási vezető, Lee Kyo-bu mellé. A közel ezer fős gyülekezetet maga köré gyűjtő férfi a mestere volt a köreiből már akkor kitűnő Ki-Soonnak, aki kapva kapott az alkalmon, amikor a vezetőt egy verekedés miatt két évre lecsukták, és ő a helyébe léphetett. A nő gyorsan túlnőtt mesterén, és már saját híveivel együtt alapította meg 1982-ben a Babakert nevű kommunát, „a szeretet dogmáját” hirdetve. Hitvallása szerint egy ezeréves királyságot akart építeni, az ehhez szükséges anyagi javakat híveitől várta. A sorozatban megszólaló egykori követők szerint
Ki-Soon habos-babos ruháiban vonulva a vallási ceremóniák igazi jelensége volt, aki úgy tudta megszédíteni a szeretetről szóló prédikációival a híveit, hogy gondolkodás nélkül húzták az igát napi tizenhat órában, és adták át minden pénzüket a nőnek. A bentlakók adataival visszaéltek, bankszámlákat nyitottak a nevükben, így jutottak pénzhez, amelyből aztán Ki-Soon elindított egy lemezkiadót, a Synnarát. A lemezbiznisz jól hozott a konyhára, 2-3 milliárd vont foglaltak le később a birtokon talált kartondobozokban. A jólét azonban nem járt mindenkinek: míg a szektavezér lakhelyét a fényűzés jellemezte, hívei katonai barakkokhoz hasonló épületekben nyomorogtak.
Ezek megszegése komoly büntetést vont maga után, Ki-Soon pedig egészen kegyetlen módszerekhez folyamodott a testi fenyítés során: elvárta, hogy a családtagok üssenek először. Ennek az egyik legkegyetlenebb megnyilvánulását egy anya meséli el, akinek ötéves kisfiát büntetésből két napig egy disznóólba zárva éheztették, majd agyonverték. A kisfiú holttestét magával az anyával vitették el elhamvasztatni, Ki-Soon pedig azt hangoztatta, hogy a gyereket megszállta a Sátán, és az ő feláldozásával maradhatott csak az anya Babakert lakója. A megszólaló édesanya a sorozatban kitart amellett, hogy akkoriban olyan szintű agymosásnak volt kitéve, hogy fel sem fogta teljesen, mi történt, ám az eset miatt a mai napig halálvágya van, és nem bírja elviselni, ha anyaként hivatkoznak rá. Egy anya ugyanis sosem tehet ilyet, hangoztatja, ennek szomorú nyomatékaként többször is ütni kezdi magát a kamerák előtt.
A kisfiú halála lett végül a kulcs Ki-Soon felelősségre vonásához: a gyermek apja feljelentést tett, így derült fény arra, hogy nem egy, hanem három hasonló gyilkosság is köthető a kommunához. Mindhárom esetben büntetésből vertek agyon és tüntettek el híveket, azonban holttest és bizonyíték hiányában a rendőrség tehetetlen volt. Az ügy koronatanúja, a holttesteket eltüntető férfit hazugságon kapták, így szavahihetősége csorbult, ám a dokumentumfilmeseknek telefonon azt vallotta, valóban ő tüntetett el legalább egy holttestet. Időközben az is kiderült, hogy a szexuális vágyak tilalmáról szónokló Ki-Soon előszeretettel sorakoztatta fel az ajtaja előtt a gyülekezet fiatal férfijait, egyikük közülük arról is vallott, hogy a nő megerőszakolta őt. A Babakert története egészen hihetetlen, Ki-Soon ugyanis hosszú bujkálás után sziklaszilárd alibivel feladta magát, a bizonyítékok hiányában felmentették, az 5,6 milliárd vonos büntetés megfizetése után elengedték. A Babakert a mai napig működik, és híveivel a „földi mennyországot” építik.
Akinél pénzért kínálta a megváltást a mennyországba – Lee Jae-rock és a Manmin egyház
Az átverésekre szakosodott vallási vezetők esetében nehéz elhinni, mennyi igazság van megtérésük történetében, mindenesetre Lee Jae-rock azt hirdette, hogy vallási öntudatra ébredése előtt éveken át szörnyű betegségben küzdött, többször próbált öngyilkos lenni, majd végül Isten kigyógyította minden bajából. Az általa alapított Manmin Központi Egyházat is a csodálatos gyógyító erőre alapozta: állítólag a hit erejével, kézrátétellel gyógyított. Bár tevékenységével nagy népszerűségre tett szert, enyhén szólva is kifogásolható módszereit látva lelkészi állásából a koreai Keresztény Tanács eretnekség vádjával elbocsátotta. Jae-rocknak azonban ekkor már rég nem volt szüksége arra, hogy más tanait kövesse, megalapította saját szektáját. Hívei bálványozták a magát rövid időn belül Istenként beállító férfit, látványos, fényűző istentiszteleteinek állandó elemévé vált a színpadot mankóval, kerekesszékkel megközelítő betegek képe, akik aztán eldobják segédeszközeiket, majd sírva dicsérik Jae-rockot.
A Manmin komoly tényezővé küzdötte fel magát Dél-Koreában, százezres követői bázist épített ki, világkörüli turnékra járt, még a New York-i Madison Square Gardent is megtöltötte. A parasztvakítás ugyancsak a show része volt: különféle jelenéseket, angyalokat, fénycsóvákat „vélt” látni a teremben, híveivel elhitette, hogy ők is látják, így építve saját, folyamatosan csodákkal szegélyezett létezését. Az elvakult hívekkel olyan nevetséges dolgokat is elhitetett, hogy a Hold felszínén az ő arca látható, a sorozatban megszólaló egyik egykori – mára mélységesen kiábrándult – híve például azt mondta, hogy a mai napig látja a Jae-rock arcát a Holdban, ha ránéz, olyan erősen beleszuggerálta az ilyen jellegű tévképzeteket a fejükbe. De neki köszönték a szivárványt, sőt, az Irma hurrikán lecsendesedését is. Nagyon hamar ráérzett a könnyen megvezethető emberekben rejlő potenciálra, és erre épített: a megszólalók szerint nagyon gyakran statiszták bevonásával játsszatta el a jelenéseket. Ennek egyik kicsúcsosodásaként a Lélekszeánsznak nevezett összejövetelen egyenesen Istent és Jézust látta vendégül, ami azt jelentette, hogy egy színpadon üldögélt két üres szék mellett, ahol állítása szerint ott ült mellette az Atya és a Fiú is. A hiszékeny hívek itták a szavait, és boldogan nyitották pénztárcáikat, Jae-rock pedig egy nagyon komoly, többszintes kizsákmányoló gépezetet épített erre: a mennyországot egy ötszintes képződményként hirdette, ahol az adományok mértékével lehetett szintet lépni. Az istentiszteleteken cetliket osztottak, amelyen ott volt százalékos eloszlásban mindenki aktuális állása a hit mércéjén, amelyen pénzzel lehetett feljebb kerülni. Az egészen elképesztő mértékű lehúzást tovább tetézte az olyan szolgáltatásokkal, hogy tárcsázható imavonalat alapított, ahol a megfelelő gombokat nyomva természetesen a megfelelő ellenszolgáltatás fejében bárki meghallgathatta az előre felvett imáit, de milliós összegeket kért egy-egy közös fotóért, aki pedig élőben akart tőle áldást, szintén villanthatta a vaskos borítékot.
Annak, hogy valaki autóbalesetet szenved, eltöri a csontjait, vagy agyvérzése lesz, ennek az oka mindig ugyanaz. Nyilvánvaló, nem? Nem fizetett tizedet
– hangoztatta az istentiszteleteken, nem csoda, hogy milliárdos nagységrendben folyt be hozzá a hívek pénze, akik gyakran adósságokba is verték magukat emiatt. Elvakultságukat jól mutatta az is, hogy mikor 1999-ben az MBC tévécsatorna leleplező műsorral készült a Manminról, a dühös hívek megrohamozták a csatorna székházát, betörtek az épületbe, és megszakították az adást. Az egykori hívek úgy vélik, hogy az ilyen jellegű történések csak még jobban közösséggé kovácsolták a szektát.
A játékfüggő szektavezér eközben százmilliós összegeket vert el Las Vegasban, de nem ez a megdöbbentő átverésspirál volt az, ami a legsúlyosabb vétke volt. Ahogyan azt a hozzá hasonló, hatalommal rendelkező manipulátorok is tették, ő is rendszeresen zaklatta fiatal híveit, a nőknek előrejutást ígért az ötszintes mennyországában, és hívei pénzéből milliókat fizetett nekik azért, hogy lefeküdjenek vele. „Úgy gondoltam ezzel megvéd más férfiaktól, és jobban tudom szolgálni az urat” – meséli az egyik áldozat arról, miként próbálta racionalizálni magában a sorozatos erőszakot. Különösen gyomorforgatók azok vallomások, amiket a szülők és az áldozatok vallanak meg: míg nagyon szívesen pózolt gyerekekkel, az akkor már hetven fölött járó férfi néhány év múlva őket rontotta meg. Amikor a szexuális zaklatások miatt egyre jobban szorult a nyaka körül a hurok, közössége először áldozathibáztatást kiáltott, majd a médiát kezdték a Sátánnal azonosítani. Végül egy kiszivárgott hangfelvétel bebizonyította, hogy valóban nőket zaklat, így 2018-ban nyolc nő megerőszakolása miatt elítélték, tizenhat év börtönt kapott. A megszólaló egykori hívek szerint egyértelműen ez volt az a pont, amikor rengetegen elfordultak tőle, ám nem mindenki: egészen megdöbbentő módon az istentiszteletek ma is zajlanak nélküle, a hívők egy kartondoboz-figurát imádnak, amelyre az ő arca van nyomtatva. Rendületlenül várják Messiásuk visszatérését.
Az Isten nevében: Szent árulást iszonyú nehéz végignézni, még akkor is, ha a feliratok előre figyelmeztetnek a legkomolyabb címkékre: gyerekbántalmazás, nemi erőszak és gyilkosságok képeit, hangfelvételeit tárja a néző elé a sorozat. A sorozat maga mégsem öncélú nyomorpornó, nem kívülállók törnek pálcát a hiszékeny bolondok felett, hanem ők maguk mesélnek szégyenkezve, de bátran előállva arról, miként vezethető meg valaki a hitén keresztül. Megnyugtató választ azonban ne várjunk tőle, sokkal inkább egy újabb vészjósló mementóját annak, mire képes az ember: egy olyan bensőséges és törékeny csatornán keresztül manipulálni, kizsigerelni és bántalmazni, mint amilyen a hit.
Isten nevében: Szent árulás (In the Name of God: A Holy Betrayal), 2023, a nyolc epizód elérhető a Netflixen.
