A helyszín a szokásos Dolby Színház, az időpontban sincs nagy meglepetés, és a házigazdának kijelölt Jimmy Kimmel is rutinróka már e poszton – de azért nincsenek kétségeink, az idei gála is biztosít majd beszédtémát, még ha idén Will Smith biztosan nem is pofoz le senkit élő egyenesben, minthogy nem lesz jelen. Ezzel együtt arra, hogy egynél több poén hangzik majd el a témában, lenne egy kisebb összegünk. A honi filmes szaksajtónak ráadásul egy okból már biztosan történelmi jelentőségű lesz az idei Oscar-gála: idén nem kell hosszasan kínlódni, hogy valami – legalább közepesen működőképes – felületet találjunk, ahol látható a gála. A Disney+ ugyanis csillogó palástban megérkezett, hogy megmentse a kollégákat a késő, szaggató vagy rémes hangalámondásokkal rombolt, vírusveszélyes, no meg többnyire illegálisan működtetett online streamektől.
Mivel magyar tévés közvetítésben jó ideje legfeljebb jelölés esetén reménykedhetünk, óriási megkönnyebbülés, hogy idén legálisan és – remélhetőleg – kiszámíthatóan követhetők lesznek az események. Hogy ez miért tartott ennyi ideig egy olyan korban, amelyben valós időben tudja a telefonjával közvetíteni a vasárnapi rántott csirke készítését bármelyik péceli kisnyugdíjas is, abba most ne menjünk bele, ez itt a hála ideje. Az élő közvetítések felé elmozdulás egyébként a fokozódó streamingversenynek köszönhető: a Netflix nemrég bejelentette, hogy az élő sportközvetítések felé mozdul, a Disney pedig nyilvánvalóan nem maradhat alul – és bár egy efféle díjátadó inkább rétegérdeklődést szolgál ki, a platform presztízsét komolyan megdobja. Az idei gála egyébként két korábbi, emlékezetes gálának is kerek vagy kvázi-kerek évfordulója:
- a hírhedt 1998-as gála, amely mindenki meglepetésére, és amint ma már tudjuk Harvey Weinstein durva közbenjárására a Szerelmes Shakespeare győzelmével zárult, huszonöt,
- a 2003-as pedig, amelyet hasonlóan erőszakos kampányolás és meglepetések jellemeztek, húsz éve volt.
Az idei gála pedig minimum az Andrea Riseborough-üggyel – amiről itt írtunk bővebben – fog kiemelt helyet kapni az Oscar-történelemben. De lássuk, mire számíthatunk az egyes kategóriákban.
Esélylatolgatás
A Minden, mindenhol, mindenkor számít a legesélyesebbnek: tizenegy jelöléssel vág neki a gálának, mögötte a Nyugaton a helyzet változatlan okozott kisebb meglepetést azzal, hogy kilenc jelölést kapott, holtversenyben A sziget szellemeivel. Nem meglepő módon mindhárom film ott van a legfontosabb kategóriában, azaz a legjobb film díjáért versenyez. A legtöbben a Minden, mindenhol, mindenkor győzelmét vizionálják, ami nem meglepő, tekintve, hogy mennyi díjat nyert már a film már eddig is, így, ha ezt a kategóriát végül valami más – a Tár, A Fabelman család vagy A sziget szellemei jöhetnek leginkább szóba – viszi el, az elég nagy meglepetés lesz.
A legjobb férfi főszereplő díját is sokáig borítékoltnak hittük: minden jel arra utalt, hogy Brendan Frasert az isten se menti meg attól, hogy idén Oscar-díjas legyen – ám Austin Butler BAFTA- és Golden Globe-díja sokakat elbizonytalanított. Mi azért továbbra is Fraserre tennénk a voksunkat, tekintve, hogy a Golden Globe vele kapcsolatban speciális eset: Fraser és a Golden Globe viszonya nem túl jó, Butler szerepe az Elvisben pedig klasszikusabb Oscar-csali. Az is tény, hogy A bálna meglehetősen megosztotta a kritikusokat, de ne feledjük, hogy a kategóriában főként nem kritikusok, hanem színészkollégák szavaznak, márpedig náluk Fraser alakítása és gyönyörűen felépített nagyvisszatérés-narratívája ezzel együtt is szobrot érhet kicsit életmű- és „bocs, hogy megrágtunk és kiköptünk” díjként is. Nem beszélve arról, hogy Butlernek még bőven van ideje behúzni az első Oscarját.
A színészekhez hasonlóan a legjobb női főszereplő díja is leginkább két aspiráns között fog eldőlni: Cate Blanchett (Tár) és Michelle Yeoh (Minden, mindenhol, mindenkor) között, előbbi klasszikusabb díjkedvenc – no meg tagadhatatlanul hatalmas alakítás is, sokak szerint egyenesen Blanchett eddigi legjobbja –, utóbbi viszont az idei díjszezon igazi szívszerelme, nem beszélve az „elsőzés” csábításáról: Yeoh az első ázsiai színésznő, akit ebben a kategóriában jelöltek, így nyilván nyertesként is első lenne. Meglátjuk, merre billen a mérleg nyelve – aztán ki tudja, lehet, végül tényleg Andrea Riseborough fog becsúszni oldalról az élre. A rendezői Oscar az utóbbi években tudott néhány meglepetést hozni – idén sem lehet borítékolni semmit: benne van a pakliban egy klasszikus öregfiú-díj, ha Steven Spielberg nyer, de ugyanúgy benne van a Minden, mindenhol, mindenkor „két Daniel”-je, Daniel Kwan és Daniel Scheinert díjazása is.
A mellékszereplői kategóriákban a Minden, mindenhol, mindenkor két szereplőjét tartják a legesélyesebbnek: a férfiak között Ke Huy Quant, a nők között pedig Jamie Lee Curtist. Előbbi egy, a Brendan Fraseréhez erősen hasonlító visszatérés-történet főhőse, minthogy az utóbbi negyven (!) évben alig láttuk bármiben, utóbbi pedig főleg azért, mert Jamie Lee Curtisről van szó, akinek tehetségénél csak neve nagyobb, az ismertség pedig ezekben a kategóriákban sokat számít. Nem beszélve arról, hogy ő volt az idei díjszezon egyik legszimpatikusabb szereplője: kitörő örömét Michelle Yeoh díjazása miatt épp úgy imádta a világ, mint azt, amikor ő maga vett át díjat. Azért persze Angela Bassett még beosonhat az élre titokban, igazából annak is tudnánk örülni.
A legjobb operatőri díj már a jelölésekkel meglepte a nagyérdeműt: a Top Gun: Mavericket fényképező Claudio Mirandát a legtöbben biztos jelöltnek tartották, ehhez képest kimaradt – jó eséllyel a legjobb vágás, legjobb hang és egyéb technikai kategóriák díjai fogják kárpótolni –, így a legesélyesebb jelenleg a Nyugaton a helyzet változatlan operatőre, James Friend. Nagy valószínűség szerint egyébként a legjobb filmzene, valamint a legjobb nemzetközi film díját is ugyanez a film fogja elvinni. Még akkor is, ha egyébként utóbbi mezőny olyan csodaszép dolgokkal van tele, mint a belga Közel, a lengyel IÁ vagy az ír A csendes lány. Az egész estés animációs filmek mezőnye hasonlóan kottázhatónak tűnik: szinte a díjszezon összes komoly díját Guillermo del Toro meseszép netflixes stop-motion filmje, a Pinokkió vitte el, nagy eséllyel az Oscart is ez fogja – még úgy is, hogy a Pixar is ott van a mezőnyben a fenomenális, de sajnos streamingre száműzött Pirula Pandával.
A forgatókönyves kategóriák elég ingatagok: az adaptált forgatókönyvek között a Nyugaton a helyzet változatlan a legesélyesebb, de Sarah Polley még okozhat meglepetéseket a Women Talking című filmjével. Az eredeti forgatókönyvek között pedig még erősebb a mezőny, Az olyan háttérszakmai díjak, mint legjobb haj-smink, látvány, jelmez, alighanem alaposan szét lesznek szórva: látványban a Babylon lehet a befutó, sminkben A bálna, jelmezekben az Elvis. A technikai kategóriákat pedig nagy eséllyel az Avatar: A víz útja és a Top Gun: Maverick között osztják majd ki.
Történetírók
Sokan írhatnak filmtörténelmet az idén – Oscar-gálákon ez már csak így van. A már említett Angela Bassett például, minthogy ő az első, akit Marvel-filmért – a Fekete Párduc 2-ért – Oscar-díjra jelöltek. Michelle Yeoh mérföldkő-értékű jelöléséről – ő az első ázsiai nő, akit legjobb színésznői Oscarra jelöltek – már esett szó, de az ázsiai színészek elismerését idén nemcsak az ő személye szimbolizálja: Hong Chau és Stephanie Hsu mindketten a legjobb női mellékszereplő kategóriában jelöltek, az pedig, hogy két ázsiai színésznőt egyszerre jelölnek ebben a kategóriában, először fordul elő. Ahogy először esett meg az is, hogy három különböző színészi Oscar-kategóriában is van ázsiai jelölt: Yeoh, a két női mellékszereplő és a már szintén említett, legjobb férfi mellékszereplőként esélyes Ke Huy Quan. Emellett az idei Oscar büszkélkedhet a díj történetének legtöbb olyan színészkategóriás jelölésével, amit nem amerikaiak kaptak – mondhatni, a gála nemzetközisége idén erősen fokozódott.
A Nyugaton a helyzet változatlan is említendő, ha nem is a valamiben elsők között:
- ez ugyanis mindössze a tizenötödik, nem angolul beszélő film, ami legjobb filmes Oscart nyerhet,
- és a kilencedik, amely legjobb nemzetközi film és legjobb film díjra egyszerre esélyes.
- Ráadásul egy korábban már legjobbfilmes Oscart nyert film alapanyagának újraadaptált verziója, ezzel mindössze harmadik a filmtörténetben.
Rekorder lett idén John Williams mester is: kilencven évével ő a legidősebb kategóriás (azaz nem például életműdíjas) Oscar-jelölt, és A Fabelman családért kapott jelölésével, ami karrierje során az ötvenharmadik, megdöntötte saját korábbi rekordját, mint a legtöbbször jelölt élő személy – és ha a már nem élőket is számítjuk, akkor is a második Walt Disney mögött. A nála nem sokkal fiatalabb Judd Hirsch is történelmet ír idén: ő az első olyan színész, akit több mint négy évtized különbséggel jelöltek Oscarra, A Fabelman családért kapott mostani jelölése előtt legutóbb 1981-ben az Átlagemberekért. És úttörőnek számít A csendes lány is: ez a film húzta be Írország első legjobb nemzetközi film jelölését. Alfonso Cuarón egy személyes rekordot húz be az idén: producerként gondozott élőszereplős rövidfilmje, a Le pupille jelölésével ő a második ember, akit már hét különböző kategóriában is jelöltek Oscarra – ezzel csatlakozott a tavaly ezt a címet begyűjtő Kenneth Branagh-hoz.
A sequelek és az új esélyesek éve is az idei: ez az év az első a díj történetében, amikor a legjobb filmes mezőny két folytatást is tartalmaz: az Avatar 2-t és a Top Gun: Mavericket, illetve amikor két olyan film is akad – ugyanez a kettő – ebben a kategóriában, amelyek átlépték az egymilliárd dolláros bevételi álomhatárt. Olyan is először történik, hogy ennyi első-jelöléses színész van a mezőnyben, összesen tizenhatan a négy színészkategóriában, ebből a legjobb férfi főszereplő kategóriában konkrétan mindenki az első jelölését kapta, ilyen sem történt nyolcvannyolc éve, a 7. Oscar-gála óta.
Hogy a történelmi súlyú jelölések hány százalékából lesznek történelmi súlyú díjak, az vasárnap éjjel kiderül: a Disney+ közvetítése 23:30-kor kezdődik a vörösszőnyeges bevonulással, a gála hétfő hajnal 1-kor indul, a 24.hu pedig percről percre közvetíti a gála eseményeit.
