Kultúra

A világ összes Weinsteinje, Spacey-je és Gothárja ebben a karmesterben egyesül

UIP-Duna Film
UIP-Duna Film
A tizenöt évig hallgatásba burkolózó Todd Field új rendezése a legjobb tézisdráma, ami a MeToo-korszak alapigazságairól eddig készült. A hat Oscar-díjra esélyes Tár középpontjában Cate Blanchett ritkán csodálható minőségű alakítása áll, amely kényelmetlen közelségbe hozza Lydia Tárt, ezt a zseniális tehetségű szörnyeteget. Kritika.

Amikor Todd Field utoljára forgatott, Hollywood-szerte még divatban voltak a szexjelenetek. Rémlik Kate Winslet és Patrick Wilson fülledt légyottja a rém unalmas kertvárosi lakótömb közös mosókonyhájában, vagy valami hasonlóan nyomasztó, de egy gyors menetre mégiscsak alkalmas helyiségben. Az Apró titkok című filmben járunk, 2006-ban, és Field, az amerikai független filmes színtér csodabogara, itt egy időre le is tette a kamerát. Több mint tizenöt évre.

Ezalatt is dolgozott, például gyereket nevelt. Megpróbált filmet, illetve tévésorozatot készíteni két legendásan nehezen adaptálható amerikai nagyregényből, Cormac McCarthy Véres délkörök és Jonathan Franzen Tisztaság című műveiből. Egyik sem jött össze, ahogy a többi filmterve sem. Pedig tervekből nem volt hiány, és első két rendezése után lehetőséget is kapott volna bőven, mivel a 2001-es A hálószobában és az Apró titkok együttesen nyolc Oscar-jelölésig jutott. Fieldre mégis hosszú hallgatás várt. Úgy kopott ki Hollywoodból, mint a szexjelenetek.

UIP-Duna Film

Utóbbiak azért fontosak, mert a Tár egyik nagy kérdése éppen az: hogyan és kivel szexel Lydia Tár, nemzetközi hírű karmester, a Berlini Filharmonikusok vezetője, egyike annak a tucatnyi művésznek, aki valaha EGOT-ot (Emmy-, Grammy-, Oscar- és Tony-díjakat) nyert? A Tár nagyon érzéki film, de nem a szó erotikus értelmében, hanem a legérzékibb művészet, a zene kitüntetett szerepe miatt.

A hősnőnek ugyanis mindösszesen két dolog fontos az életben: a zene és saját maga, a zenekari próbák eksztatikus pillanataiban pedig nem is tesz különbséget a kettő között.

A történet elején Mahler rejtélyes Ötödik szimfóniáját készül lemezre venni. „Mi a fontos magának ebben a darabban?” – kérdezi tőle a New Yorker újságírója egy nyilvános beszélgetésen. „A szerelem” – feleli Tár.

A New Yorker újságíróját Adam Gopnik, a New Yorker újságírója alakítja a filmben, és ez csak egyike Field arra irányuló gesztusainak, hogy Lydia Tár fiktív karakterét körültekintően beágyazza a mai kulturális és magasművészeti mező valós világába. Nem véletlen, hogy a Tár bemutatója óta a film rajongói úgy írogatnak a hősnőről az interneten, mintha igazi ember volna. Tár a nyilvánosság előtt éli a fél életét, többször is látjuk a filmben, ahogy tisztelői a Wikipédia-oldalát szerkesztik. Field félelmetes jártasságot szerzett a komolyzenei világban, filmjében alacsonyan szállnak a kortárs zeneszerzőkre, klasszikus csellistákra és úttörő női karmesterekre tett utalások.

UIP-Duna Film

Ám térjünk csak vissza Lydia Tár magánéletére, egyúttal arra a kérdésre, hogyan éli az életét a karmester – maestrónak hívatja magát, a női maestrát elutasítja – akkor, amikor mások nem látják őt.

A komótosan kibontakozó, de mindvégig izgalmas Tár egy olyan ember portréja, aki ahhoz van szokva, hogy bármit megtehet, és kedve szerint kihasználhat másokat. Hogy ez az ember történetesen nő, ironikus kommentárnak számít a Weinsteinek, Spacey-k, Bill Cosbyk (és Martonok, Gothárok) viselt dolgaira vonatkozóan, de a lényegen nem változtat.

A hatalmi visszaélés és szexuális kihasználás egyetemes gyakorlat, és nem csak férfiak űzik. Többségében ők, de Field most egy kicsit megcsavarja a tanmesét.

Valóban csavar rajta egyet, de a Tár ettől még tanmese, vagyis inkább tézisdráma marad. Arról szól, hogy az igazság előbb-utóbb kipattan, és az eltemetett, letagadott, elhazudott múlt a felszínre tör. Field idegborzoló sejtetésekkel és talányos kihagyásokkal építi fel Lydia Tár közelmúltbeli viszonyának történetét mentoráltjával, aki a film elején már nincs a képben. Tár mégsem tud szabadulni tőle, és nemcsak azért, mert levelekkel bombázza őt meg az asszisztensét, hanem azért sem, mert saját bűnei alagutat ásnak a lelkéhez. Hangokat kezd hallani, de nem olyan szépeket, amilyeneket ő szokott kicsiholni a keze alá dolgozó zenészekből, hanem kéretlen, idegesítő, otromba zajokat.

UIP-Duna Film

Noha Field, a rendező mindvégig imponáló magabiztossággal és hűvös eleganciával tartja kézben a filmet, mégis engedményeket tesz Fieldnek, a forgatókönyvírónak. A Tár ugyanis az utolsó harmadára nagyjából kifogy a meglepetésekből, és kiszámítható röppályán állítja földbe hősnője karrierjét. Fontosabbá válik az elkerülhetetlen bukás lekövetése, mint Lydia Tár személyiségrajzának utolsó ecsetvonásai, emiatt ez a bámulatosan hiteles figura is enyhén elrajzolt alakká változik az utolsó jelenetekben.

Mintha két órán át figyelnénk, amint egy festő nagy portrén dolgozik, hogy végül rájöjjünk, csak a kép hátterét dolgozta ki makulátlanul, az alany vonásai helyenként vázlatosak maradtak.

Ez a modellszerűség választja el a Tárt attól, hogy igazán nagy film legyen, de így is nagyon jó film. Középpontjában egy ritkán csodálható minőségű színészi alakítás áll, Cate Blanchetté, aki jelenetről jelenetre hozza egyre kényelmetlenebb közelségbe Lydia Tárt, ezt a zseniális tehetségű szörnyeteget, alig észrevehető szemvillanásoktól a teátrális kézmozdulatokig. Néha szinte látni az író-rendező alakját, amint nagy koncentrációval szorosabbra fonja a hálót hősnője körül, de Blanchettet egyszer sem pillantjuk meg Lydia Tár mögött – így csak még világosabbá válik, hogy ahol Tár jelen van, ott senki másra nincs szükség rajta kívül.

Ezt ő is pontosan tudja. Ezért hiszi azt, hogy mindent megúszhat. A Tár azonban azzal szembesít, hogy a tetteknek következményei vannak, és mindenki azt kapja, ami jár neki. Elkoptatott alapigazságokat rég láthattunk, mi több, rég hallhattunk ilyen magas színvonalon előadva.

Tár (2022), 158 perc. 24.hu: 8/10.

Kapcsolódó
Karmesterként viheti haza harmadik Oscarját Cate Blanchett, aki játszott már királyt, királynőt, tündét és Bob Dylant is
Cate Blanchett a harmadik Oscarját veheti át márciusban a Tárban nyújtott alakításáért, de az esetleges sokadik szobortól függetlenül is generációja egyik legjobbjaként tartja számon a színházi és a filmes szakma az ausztrál színésznőt.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik