A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) 86 jelenlegi hallgatója írta alá azt a nyílt levelet, melyben elhatárolódnak Vidnyánszky Attila, az SZFE-t fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke november 15-i nyilatkozatától.
Vidnyánszky a Belvárosi Polgári Szalon vendégeként ugyanis az alábbiakat mondta:
Egy ideje pontosan láttam, hogy az SZFE átgondoltan központi bázisa annak a rendszernek, amit a liberálisok kiépítettek maguknak. Utánpótlást képeznek, elég megnézni a tüntetések résztvevőit, ahol a színházi és a filmes szakma ott van az élvonalban. A hisztéria amiatt volt, mert az egyik utolsó bázisukat foglaltuk el. (…) Akik innen kikerülnek, másik hangnemet és másik gerincet fognak képviselni. (…) A diákok áthangolása nem egyszerű dolog.
A diákok erre válaszul a Színház Online-on tették közzé a nyílt levelüket, melyet azzal kezdenek, hogy elhatárolódnak Vidnyánszky kijelentéseitől, és elutasítják a művészettel foglalkozó diákok politikai alapon történő megbélyegzését. Az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások szerintük csak fokozzák a feszültséget, ami a színházi és filmes szakmában kialakult az elmúlt években.
Tanárainkkal szakmai munkát végzünk az óráinkon, ami nem azonos Vidnyánszky Attila és a vezetőségi tagok ideológiai alapú megnyilvánulásaival.
Nem vagyunk, és nem leszünk részesei semmiféle »áthangolásnak«, ami pedig a “másik gerincet” illeti, közöttünk mindenki a saját gerincéből dolgozik, úgy, ahogy az intézmény legtöbb hallgatója tette az elmúlt 157 év során.
Emellett azt üzenjük a szakmának és a nyilvánosságnak, hogy az SZFE-re való beiratkozással nem ideológiai tábort választottunk magunknak
– írják továbbá a diákok, akik „világnézettől és pártpolitikától független közösség”-ként hivatkoznak magukra, melyben „mindenkinek helye van, aki filmmel vagy színházzal szeretne foglalkozni. Kíváncsiak vagyunk a világra, alkotni, tanulni, fejlődni szeretnénk, ezért éltünk egy lehetőséggel, amiből Magyarországon nincs sok.”
A levél szerint a diákok a széthúzás helyett az összetartást szeretnék erősíteni, és párbeszédre buzdítják a művészeti élet képviselőit.
Ha hagyjuk, hogy a szélsőséges megnyilvánulások (legyen szó bármelyik oldalról) összeugrasszanak, egymás ellen fordítsanak minket, az nemcsak nekünk, hanem a szakma jövőjének is sokat árt. Szeretnénk minél több nézőpontból rálátást kapni a színházi és a filmes világra, ezért fontos, hogy ne szélesítsük az árkokat, hanem temessük be azokat
– fejeződik be a levél.
Vasárnap egyébként Janisch Attila filmrendező is bírálta Vidnyánszky kijelentéseit:
Ez az ember hazudik. Az autonóm SZFE működéséről és hallgatóiról közölt minden szava hazugság
– írta Janisch a Magyar Narancsban, kitérve arra is, hogy szerinte Vidnyánszky elárulta magát, amikor az SZFE elfoglalásáról beszél:
Vidnánszkynak az írott és mondott szövegekkel, szövegelemzéssel napi szinten foglalkozó színházrendezőként tudnia kellene, hogy elfoglalni valamit leginkább (és az általa mondottak egészének összefüggéseit tekintve pedig kizárólagosan) csak erőszakosan lehet. Pontosan úgy, ahogyan azt ők tették, amikor gátlástalanul, politikai felhatalmazással megszállták és elfoglalták a korábban független és nemzetközileg is számon tartott, másfél évszázados autonóm Színház- és Filmművészeti Egyetemet.
