Az elmúlt hetekben Taylor Swift sikereitől volt hangos a popzenei sajtó: az énekesnő új albuma egymás után dönti a rekordokat, és a már eddig is a legnépszerűbb előadók közé tartozó Swiftről most már tényleg kockázat nélkül kijelenthető, ő korunk legnagyobb popsztárja. Ezt számos objektív mérőszám, listahelyezés és díj is alátámasztja, de legalább ennyire fontos, hogy Taylor Swift az egyetlen, akinek még mindig valóságos médiaszenzációt jelent minden nagyobb megjelenése. A 32 éves énekesnőnek még mindig megvan az ilyen mértékű sikerhez elengedhetetlen, fanatikus, internetes rajongótábora, ugyanakkor az elmúlt években sokat tett azért, hogy elfogadják az idősebb, akár kényesebb ízlésű zenehallgatók is. Swift nemcsak mindenkinél sikeresebben használja a közösségi médiát, és nemcsak remekül alkalmazkodik a változásokhoz, de képes több mint egy évtizede ugyanúgy releváns maradni a legfiatalabbak között, mint a vele együtt idősödők táborában.
Már a mellékprojektekkel is lekörözte a mezőnyt
Taylor Swift augusztus 28-án, az MTV Video Music Awards díjátadón mondott köszönőbeszédében jelentett be egy vadonatúj albumot, mely aztán október 21-én meg is jelent. Ez volt a Midnights, mellyel sikerült meglepnie Swiftnek a világot, hiszen a bejelentésig semmi sem utalt rá, hogy az énekesnő új dalokkal jelentkezne. Sokkal inkább azt várta a közönsége, hogy folytatja azt a tavaly elkezdett sorozatot, melynek keretében teljes egészében újra felveszi a korábbi albumait. Az énekesnő ugyanis így vágott vissza azért, hogy kiadója óriási összegért adta el az első hat lemeze kiadói jogait Scooter Braunnak, a zeneipar egyik legellentmondásosabb megítélésű emberének, és Swift ezzel az úttörő megoldással szerezte vissza a saját dalai jogait.
Az énekesnő elképesztő népszerűségét mutatja, hogy a Billboard annak ellenére is Taylor Swiftet nevezte 2021 legnagyobb popsztárjának, hogy abban az évben nem is jelent meg szigorú értelemben vett új albuma. Így is három lemezzel vezette az amerikai albumlistát, a két újrakiadás mellett ugyanis a 2020 végén megjelent Evermore album is még hetekig őrizte a No. 1 pozícióját a következő év elején. Ezzel ő lett az első nő, akinek egy naptári évben három listavezető albuma is volt, de ez messze nem minden:
Ha Swift a 2010-es évek közepén megváltoztatta a játékszabályokat, amikor a countryról a popra váltott, a Top 40-nek akart megfelelni, és karrierje leglátványosabb kereskedelmi sikereit aratta – beleértve azt a kitüntetést is, hogy 2015-ben a Billboard legnagyobb popsztárja lett –, akkor az elmúlt évben felborította a táblát, és teljesen új játékot talált ki. Most már megvan a hatalma ahhoz, hogy bármilyen hangzást mainstream sikerré formáljon, vagy hogy bármelyik iparági intézményre hatást gyakoroljon
– összegzett indokolásában a Billboard tavaly év végén.
Ne feledjük azt sem, hogy Swift ekkor már túl volt két olyan albumon is, melyek elhozták a számára azt a kritikai megbecsülést, mely az addigi populáris lemezeit csak részben övezte. A Covid-járvány alatt meglepetésszerűen megjelentetett Folklore, illetve a már említett Evermore egyaránt a korábbi popslágerei antitézisei voltak, letisztult, akusztikus és folkos szerzeményekkel, indiepopos hangzással és elismert közreműködőkkel, mint a National vagy a Bon Iver tagjai, akik egészen máshonnan érkeztek. Ezek az albumok – amellett, hogy szokás szerint komoly kereskedelmi sikert is jelentettek – végképp megszilárdították Swift helyét az élvonalban, mintegy demonstrálva, hogy bármihez nyúl, arannyá válik.
A legnagyobb ellenfele is saját maga
Taylor Swift hosszú utat tett meg, a fehér Amerika kedvenc új country-énekesnőjéből fokozatosan alakult át modern, globális popsztárrá. 2017-ben, az ugyancsak rendkívül sikeres Reputation lemez idején azzal indokoltuk a sikereit, hogy benne megvan az a plusz, ami a legtöbb vetélytársából hiányzik:
Sok lemezt (ha nem is pont annyit) mások is adnak el, velük szemben azonban Swift igyekszik minden egyes megjelenésével valami váratlant húzni, és a személyes mitológiája is olyannyira foglalkoztat sokakat, hogy milliók találgatják, melyik dalszövegében melyik híres exének olvas be, és a klipjeiben vajon kinek és mit üzen. Ezzel szemben kit érdekel, miről vagy kiről énekel Adele, vagy hogy mit művel a klipjeiben Ed Sheeran?
Öt év távlatából elmondható, ez a szakadék csak még nagyobb lett Swift és kihívói között, és most ősszel a Midnights végképp megmutatta, hogy teljesen más ligában versenyez, mint a többiek. Rögtön a megjelenése napján 186 millió hallgatással megdöntötte minden idők legtöbbet streamelt albumának Spotify-rekordját, és Swift lett a legtöbbet streamelt előadó is egyetlen nap alatt a Spotify-on. De az összes többi nagyobb streamingfelületen hasonlóan jól szerepelt, miközben távolról sem csak a streamingrekordokat döntögette, de a hagyományos lemezeladási listákon is tarolt: a leglátványosabb eredménye az volt, hogy Swift lett az első olyan előadó, aki a Billboard amerikai kislemezlista top 10-es listájának minden helyét elfoglalta. Sőt, azon ritka kivételek közé tartozik a Midnights, mely még tárgyként is érdekli a rajongókat, így vinyl (bakelit) lemezként is eladtak belőle több mint félmilliót csak Amerikában – ennyit egy hét alatt még senki másnak nem sikerült, amióta 1991-ben a Nielsen SoundScan elektronikus úton nyomon követi az eladásokat. Ez pont egybeesett a CD-korszak virágzásával, ekkor már a vinyl alaposan kifelé ment a divatból, most pedig a Midnights pont egy olyan időszakban jött ki, amikor a fiatalok is felfedezték maguknak a formátumot.
Ezeket további kontextusba helyezi, hogy Swift ma már leginkább saját magával versenyez: a Midnightsból a megjelenése hetében másfél millió ment el, és az elmúlt évtizedben csak öt album érte el az egymilliós első heti határt: Swift (ő háromszor is), valamint egyszer-egyszer Adele és Drake. Ez azonban azt is mutatja, hogy kiveszőben vannak azok a világsztárok, akik erre képesek, hiszen mindhárman már bőven több mint egy évtizede a pályán vannak. Tavaly hosszabb cikket szenteltünk a monokultúra megszűnésének, azaz annak a jelenségnek, hogy ma már „az egyszemélyes szigetek és buborékok korát éljük, amikor egyre nehezebb közös nevezőt találni két ízlésvilág (bocsánat, két Spotify-playlist) között, miközben egyre könnyebb úgy élni, hogy fogalmunk sincs, mik a legnépszerűbb slágerek éppen.”
Ez a folyamat pedig egyre csak erősödik, ma már a streaming által uralt amerikai környezetben 200 ezer eladott példány is sikernek számít, és az év addigi legnagyobb sikerét produkáló Harry Styles albumából is 521 ezer ment el. Ahogy a Financial Times elemzése megjegyzi,
A cikk ugyanakkor kitér arra is, hogy vélhetően Swift az utolsó ilyen popsztár, aki képes ehhez hasonló fegyvertényekre, köszönhetően többek között annak, hogy ő még azelőtt futott be, hogy a streaming átvette a hatalmat a popzenében: „Ma már valóban sokkal nehezebb egy dalból mainstream slágert csinálni, mint akár két évvel ezelőtt. Az emberek azt hallgathatnak, amit akarnak, és azt bármikor megkaphatják, amikor csak akarják, és vannak algoritmusok, amelyek az embereket egyre inkább meghatározott stílusokba szorítják” – idézte a Financial Times Tatiana Cirisano zeneipari elemzőt. Most, hogy naponta 60 ezer új track kerül fel a Spotify-ra, egyszerűen megszűnt annak a lehetősége, hogy bárki megközelítőleg hasonló sikereket érjen el, ha már nincs egy megalapozott bázisa a streaming előtti korszakból.
Az előző évtized közepén még rendszeresen posztolt a Tumblr oldalára, ahol folyamatosan tartotta a kapcsolatot a rajongóival, akiknek gyakran válaszolt vagy megosztotta a posztjait, ám a Kanye Westtel folytatott nyilvános konfliktusa idején alaposan visszavett a közösségi médiás jelenlétből. Sőt, a Reputation album megjelenésekor teljesen el is tűnt az összes social media felületről, és később ugyan visszatért, de jóval kevesebbet posztolt, és elmaradtak a rajongókkal folytatott csevegések is. Ez így is ment egészen idén augusztusig, ám a Midnights bejelentése után hirtelen újra megélénkült az élet Taylor Swift közösségi média-profiljain: ezúttal már a TikTokon volt a hangsúly, ahol egyesével közölte az új dalok címeit, és egyéb más módokon is gondoskodott róla, hogy minél nagyobb médiafelhajtás övezze a lemez októberi megjelenését.
Ahogy a CNBC cikke fogalmaz:
Hirtelen újra 2015-ben érzik magukat a rajongók, hiszen Swift gyakorlatilag minden nap posztol és kapcsolatot tart velük.
És az énekesnő nemcsak a slágeres pophangzáshoz tért vissza, de újra turnézni is fog – csaknem öt év után. A jövő tavasszal induló koncertkörút pedig egyrészt hozzátartozik a popelőadók hagyományos rutinjához, másrészt újabb alkalmakat teremt majd rá, hogy ne haljon el a hájp Taylor Swift körül.
De ez tényleg a Beatles kategóriája?
A fentiekből tehát kitűnhet, miért nincs ma már igazi vetélytársa Swiftnek, és ilyenkor szoktak jönni az elkerülhetetlen összehasonlítások a korábbi világnagyságokkal. Például a Beatlesszel: amikor Swift megszállta november legelején a Billboard top 10-et, akkor világszerte arról szóltak a hírek, Taylor Swift megdöntötte a Beatles rekordját. Ez azonban egyrészt nem igaz, hiszen a rekordot már Drake tartotta, akinek tavaly szeptemberben kilenc trackje szerepelt a top 10-ben, a Beatles sokáig élő rekordja az első öt hely volt, ezt 1964 áprilisában állították fel.
Egyrészt a Beatlesnek semmit nem kellett trükköznie, olyan spontán őrület tört ki a zenekar körül az Egyesült Államokban, hogy egyszerűen az összes piacon lévő kislemezüket vitték, mint a cukrot. Akkor a Beatles (és még jó pár másik előadó) hatása jóval túlterjedt a slágerlistákon, mélyre ható társadalmi, sőt, politikai változásokat indított el a sikerük, a nyomukban pedig kitört a brit invázió, melynek keretében évekre angol zenekarok bérelték ki az amerikai slágerlista felsőbb régióit. Ilyenről természetesen sem Drake, sem Swift esetében nincs szó (sőt, úgy, hogy a popzene már jó ideje felnőttkorba lépett, nem is lehet reális elvárás), a dalaik pedig már nem slágerek a szó klasszikus értelmében (erről a jelenségről lásd ezt a cikkünket).
Swift is leginkább annak köszönheti a rekordjait, hogy amióta a streaming is beleszámít a slágerlistába, megszűnt a kislemez jelentősége: évtizedekig csak a kislemezen kiadott dalok alapján állt össze a slágerlista, ma viszont bármilyen album track felkerülhet az amerikai listára. Továbbá már nemcsak egy dal eladását számolják, hanem minden egyes alkalommal, amikor streamelik a dalt a Spotify-on. Ez felborította mindazt, amit a slágergyártás ritmusáról és mintáiról tudtunk korábban. A brit lista összeállítói pont emiatt léptek is: amikor 2017-ben Ed Sheeran aktuális lemeze szállta meg a slágerlistát, háromban maximálták az egy albumról egyszerre listára kerülő dalok számát. Ezzel kerülik el, hogy egyetlen szupersztárról szóljon a lista, ahogy az most megtörtént Taylor Swifttel Amerikában. Bár korábban volt olyan albuma, amelyet letiltott a Spotify-ról, már régóta kihasználja a platform adta lehetőségeket, és a Midnights esetében is mindent bedobott, így például a megjelenés napján váltak csak letölthetővé a dalok, nem voltak előzetes kedvcsinálók, még a klipes Anti-Hero is csak akkor került fel a Spotify-ra. (Akit érdekel, elolvashatja a Slate cikkét az összes trükkről.) Ez persze Taylor Swift érdemeit nem csökkenti: adottak a játékszabályok, ő pedig azoknak megfelelően játszik.
