Ha a főzőműsorok száma lenne a fokmérője egy ország gasztrokultúrájának, akkor nyugodtan hátradőlhetnénk: lassan ugyanis nálunk sem lehet már úgy bekapcsolni a tévét, hogy pár perc szörfölés után ne egy celeb asztalánál, egy üvöltöző sztárséf konyhájában, vagy egy pankrációs hangulatú gasztroviadal közepén találnánk magunkat.
A főzőműsorok népszerűsége pedig korántsem hazai, hanem nemzetközi trend, amit mutat az is, hogy a VIASAT3 új gasztro realityje, a hétfő este indult Troll a konyhában is egy brit formátum, a Rat in the Kitchen nyomán készült. A fő innováció az, hogy a műsor ötvözi a tévénézők két kedvelt tematikáját: az ideges konyhai kapkodást/szerencsétlenkedést és a krimit. A versenyzőknek ugyanis nemcsak főzniük kell, hogy le tudják nyűgözni a zsűrit, de közben még azt is ki kell nyomozniuk, hogy ki az áruló – avagy a troll – a hatfős csapatban, aki titokban igyekszik elszabotálni a közös munkát.
Számottevő különbség a brit verzióhoz képest, hogy itt nem profi és hobbiszakácsok, hanem másod- és harmad vonalbeli celebek versenyeznek. Az első héten például Gáspár Virág, Adányi Alex, Róka Adrienne, Kozma Dominik, Nyári Dia és Lukács Miki méri össze a tudását. A nagyobb léptékű konyhai amatőrizmus annyiban talán bonyolítja a játékot, hogy nincs feltétlenül szükség jól kivitelezett szabotázsakcióra egy félresikerült ételhez, a csapat akár önszorgalomból is főzhet rosszul, ebben az esetben pedig a troll kasszájába vándorol az adott tálért járó pénznyeremény. Ha pedig a csapattagok többsége a műsornap végén nem találja el, ki volt közülük a troll, akkor üres kézzel mehetnek haza, ugyanis a sikeres szabotőr kapja az apránként összegyűjtött összeget.
A műsor szórakoztató jellegét tehát elvileg egyrészt a paranoid alaphangulat adja, másrészt az, hogy az egyszemélyes zsűri, Wossala Rozina, elfogadhatónak találja-e az elkészített tálakat. Ez utóbbit, a kereskedelmi tévés vetélkedők szokásához híven, kellőképp hatásvadász gesztusokkal prezentálják: a műsorvezető-séf dagályos zene kíséretében és hosszan kitartott szünetek után jelzi elégedettségét felfelé vagy lefelé tartott hüvelykujjával, pont olyan jelentőségteljes hanghordozással, mintha az előtte heverő lazacos tagliatelle egy lefegyverzett római gladiátor lenne, akinek sorsáról döntenie kell a császári páholyból.
Ezeket a pillanatokat leszámítva pozitívum, hogy a Troll a konyhában nem veszi a kelleténél komolyabban magát. Nem erőlteti túl a mesterkélt konfliktusokat, és nincsenek könnyes, végletekig eltúlzott drámai pillanatok. Inkább igyekszik végig tartani a könnyed hangulatot, mintha csak egy házibulin járnánk, ahol a csapat épp társasozással üti el az időt. Ezt a könnyedséget hivatott elősegíteni a műsorvezető, Rákóczi Feri, aki Wossala Rozina szakmai ítéletei mellett felel a kedélyes átkötésekért, a szabályok felmondásáért, és a viccesnek szánt kommentárokért.
További érdeme a műsornak a viszonylagos rövidség: jó helyzetfelismerésre vall, hogy hiába a konyhai kalandok és a helycserés trükkök, a Troll a konyhában központi rejtélye egyszerűen nem bír el 45 percnél hosszabb tiszta játékidőt, még azt is csak bajosan. Az első rész alapján úgy tűnik, hogy a troll beazonosítása nem könnyű feladat, ugyanis a hajszolt versenyzőknek a konyhai káosz közepette kellene még házmesterként is szemmel tartaniuk egymást, amire láthatóan kevés energiájuk marad a fejvesztett főzés közben. A néző pedig a szereplőkkel együtt találgathat, de a szándékosan előidézett káoszban nehéz követni a történéseket, és persze a tévé előtt ülve úgyis csak annyit látnak, amennyit a műsorszerkesztők megmutatnak nekik. Így bőven van lehetőség a klasszikus krimiktől megszokott félrevezető nyomok elhintésére.
Tudod, mi tetszik nekem: hogy minden csapatban a csajok a főnökök
– mondta Wossala Rozina, látva a párokra osztott csapat kialakult dinamikáját, és valóban elég hamar a nők veszik át az irányítást. Ennek ellenére a karakterek nem elég érdekesek ahhoz, hogy elvigyék a hátukon a műsort, így maradnak az olyan húzások, amikor a második körben „trollcsemegéket” kell készíteniük a versenyzőknek. A fő humorforrást ilyenkor az jelenti, hogy Gáspár Virág nem tudja megkülönböztetni a sertésbelet a kacsanyelvtől, illetve, hogy mennyire undorodik ettől az egésztől.
Ugye, hogy finom? Ki ne köpd!
– mondta neki Wossala, ő pedig természetesen nem engedelmeskedett a séf intésének.
Az első rész fő sztárja viszont nem a bél és nem is a nyelv, hanem egyértelműen a kakashere volt, amit blansírozva próbáltak elkészíteni a versenyzők. Ezzel kapcsolatban teljes poénfüzérek alakultak ki, mintha csak egy gimis osztályteremben lennénk.
– Várjál, mert herés a szám!
– Ott maradt egy fél here az akció után…
– viccelődött például a két műsorvezető a kóstolás után, de a játékosok is bőven kivették a részüket a kakasherés viccekből.
A Troll a konyhában ezzel együtt nem csúszik bele túl mélyen az altesti humorba vagy a trash vonulatba, de azért nyomokban tartalmazza a fárasztó, áthallásos poénokat, amelyek minden jel szerint a műfaj kötelező tartozékai. A továbbiakban az lesz a kérdés, hogy az estéről estére változó szerepleosztás, és a hetente érkező új karakterek képesek-e izgalmasabbá tenni az önmagában viszonylag hamar kifulladó alapkoncepciót.
