Kultúra

Egyesítené a két Koreát A nagy pénzrablás-remake, lesz is belőle baj

JUNG JAEGU / NETFLIX
JUNG JAEGU / NETFLIX
Elkészült A nagy pénzrablás koreai változata, ami szerencsére nem énekelteti szereplőivel koreaiul a Bella Ciaót, és egész okosan szabja az ázsiai félszigetre a spanyol bankrablók sztoriját, karaktereivel viszont nem tud mit kezdeni. Kritika.

A Netflix képtelen elengedni a világ kedvenc piros overallos rablóinak kezét, mutatta ezt az is, hogy még be sem fejeződött az ötödik évaddal végleg kifáradt, mindenhonnan kijutó rablók története, máris bejelentették a sorozat egyik legnépszerűbb karaktere, Berlin előzménysorozatát. Amikor azonban a Netflix nagyjából ugyanakkor azt a hírt is hozzácsapta, hogy készül a világot letaroló spanyol bankrablósztori dél-koreai változata is, vélhetően egy emberként szakadt ki a sorozat rajongóiból a kérdés:

minek?

Persze, érthető, hogy a Netflix miért megpróbálkozik egy fenékkel megülni a Squid Game-féle Dél-Korea-őrületet és A nagy pénzrablás-hype-ot, hisz az utóbbi évek két legnépszerűbb sorozatáról van szó. Az alapötlethez a némiképp kritikai gondolkodással ellátott néző nem igazán tud úgy hozzáállni, hogy nem csupán egy pofátlan bőrlehúzással áll szembe, így megalapozottan alakulhatott ki sokakban az a félelem, hogy végeredményként majd biztos csupa koreai szereplő szájába adják majd a már jól ismert dialógusokat, akik mindez megkoronázásaként aztán koreaiul elénekelhetik a Bella Ciaót.

Irigyelnivaló, ha valaki ezen negatív előfeltételezések nélkül képes odaülni A nagy pénzrablás: Korea elé, ám akiben van némi nyitottság, azt igencsak meglepheti a végeredmény: a remake-sorozat kifejezetten okosan bánt az alapanyaggal, és bátran mert is alakítani rajta, és nemcsak annyival, hogy kézenfekvő módon a Dalí-maszkok helyett a dél-koreai táncosok tradicionális Hahoe-maszkjait adták a rablók fejére. Míg a spanyol változatban a társadalmi kontextust a pénzintézetek és a hatóságok iránti nagyfokú bizalmatlanság és a korrupció adta, addig a koreai változat egészen máshonnan építkezik.

Meglehetősen optimista alaphelyzetből indít: a nem is olyan távoli jövőben – mutatja ezt az, hogy a BTS nevű, rettentően népszerű k-popegyüttes még létezik – a két Korea nyitni kezd egymás felé. A jelenleg is létező, a két ország közt húzódó demilitarizált övezeten belül működő közös biztonsági területből immár közös gazdasági terület lesz – ez a sorozat alcíme is –, az állampolgárok szabadon járhatnak a két ország közt, a gazdasági nyitás a közös pénznemet is elhozta. Egy nagy, közös pénzverdében nyomtatják az új bankókat, amitől a rablás ötletgazdájának, a Professzornak nyilván azonnal össze is fut a nyál a szájában. A keret viszont ugyanaz: a titokzatos zseni a két ország elitbűnözőiból csinál bankrabló-válogatottat, akiket beküld a pénzverdébe, és indulhat is a véres pingpong a hatóságokkal.

Koreaiak lévén a bűnözők múltját nagyban meghatározzák a helyi viszonyok: a sorozat Berlinje például észak-koreai viszonylatokban is brutális nevelőtáborban nőtt fel, míg Tokió a nagy mellénnyel belengetett gazdasági nyitás, és az emiatt egyre mélyülő társadalmi egyenlőtlenségek áldozata – igen, a Squid Game-hez hasonlóan itt is megkapja a magáét a kapitalizmus. De az évtizedes kulturális ellentét a túszok közt is felüti a fejét: a kommunistázás itt a legsúlyosabb sértés egy északi számára, de a rablók stratégiát is építenek a túszok ilyen jellegű megosztásával, arra kötelezik például őket, hogy az északiak a déliekről jelentsenek és fordítva. És ha már azt hinnénk, nem lehet tovább élezni az egymás felé közeledő két ország közti ellentéteket, az északi és déli hatóságok nemcsak a rablókkal vívják a csatájukat, hanem egymással is, mivel közös fennhatóság alá tartozó területről van szó.

A készítők tehát ügyesen ismerték fel, hogy nem lehet pusztán a lusta megoldást választani, és egy az egyben lemásolni az alapanyagot, hanem érdemes az adott közegre optimalizálni a sztorit, másféle játszótérre terelni a szereplőket, még ha a játék ugyanaz is marad. És az valóban nem változik: a rablók át fognak ejteni mindenkit, és nagy küzdelem árán, de ki lesz rámolva a pénzverde.

Szintén rizikós dolog, hogy míg a spanyol eredeti épp csavaros története miatt volt igazán izgalmas, addig a világ egyik legnézettebb sorozata esetében nehéz arra alapozni, hogy kevesen ismerik a sztorit és annak minden fordulatát. Az azonban a sorozat dicséretére legyen mondva, hogy próbálkoznak: több egész fontos történetszálon is változtattak, így gyakran kapja magát a néző azon, hogy bár tudja, hova fut majd ki a történet, az ösvény, amelyre terel a sorozat, ismeretlen.

Épp emiatt igazán fájó, hogy az izgalmas megoldások és a biztató kezdés ellenére pont olyan banális dolgon hasal el a sorozat, mint a karakterei. Míg a spanyol változat szereplői egytől egyik jól megírt szereplők voltak, addig mintha itt arra szánták volna a legkevesebb időt, hogy ne csak néhány tollvonással felskiccelt alak legyen a figurákból. Az eredeti sorozat két legkarizmatikusabb szereplője, Tokió és Berlin karakterét kiherélték, de egyelőre a többiek is csak idegesítő idiótának tűnnek. Pedig egész nagy neveket szereztek a sorozathoz: Berlint például a Squid Game-ből importált Pak Heszu játssza, aki ugyan a spanyol Berlint alakító Pedro Alonsótól kapott is egy Dalí-maszkot, a sikeres karakterábrázolás receptjét vélhetően nem adta oda neki. A koreai Berlin egyelőre csak egy kevésbé szimpatikus pszichopata, mindennemű karizma nélkül, akiről leginkább az jut eszébe az embernek, hogy vajon ott lapul-e a számozott zöld melegítő a piros kezeslábas alatt. A szereplők közül még a Professzor és a túsztárgyaló karaktere tűnik hitelesnek, akiket szintén dél-koreai szupersztárok alakítanak: előbbit az Oldboyból ismert Ju Dzsithe, Kim Jundzsin pedig a Lost című sorozatból lehet ismerős, ahol Sunt alakította.

JUNG JAEGU / NETFLIX

Az epizódok számával kapcsolatban érdekesen alakulhat a matek. A spanyol sorozat a első etapja két részre szedve kilenc, illetve hat résszel indított 2017-ben, a Netflix a sorozatot megszerezve 22 részessé vágva szintén két évaddá bontva adta le az első rablást. Ezzel szemben a koreaiból egyelőre hat rész készült – igaz, hosszabb, nem egyszer majdnem 80 perces részekkel, úgy, hogy a rablás egyelőre még sehol sem tart. A folytatás sorsát még homály fedi: eddig semmilyen információ nem érkezett arról, hány évadban, részben tervezik kibontani a rablást, bár arról már szóltak a hírek, hogy a készítők nem feltétlenül tartják majd magukat a spanyol sorozathoz.

Ennek ellenére a folytatás ténye majdnem teljesen biztosan borítékolható, hiszen egyrészt a sorozat egyáltalán nem lett az a tipikusan izomból gyűlölhető koppintás, sőt, a két Koreát egyesítő utópisztikus vonallal kifejezetten üde színfoltot vittek az egyébként már megfáradt rablós mítoszba, még akkor is, ha az alapanyag egyik legfontosabb eleme, a jól megírt, izgalmas karakterek szintjén nem teljesít túl jól A nagy pénzrablás: Korea. A Netflix azonban vélhetően nem ezt, hanem a nézőszámot fogja figyelembe venni, és a koreai rablókat egész biztosan nézni fogják. Még akkor is, ha már pontosan tudjuk, mi van a maszk mögött.

A nagy pénzrablás: Korea (Money Heist: Korea – Joint Economic Area), 2022, a hat epizód elérhető a Netflixen. 24.hu: 6,5/10

Ajánlott videó

Olvasói sztorik