Moldova György szombaton otthonában, családi körben hunyt el – tudatta lánya az MTI-vel. Moldova Júlia ezt a közleményt adta ki:
Tiszta és rettenthetetlen szellemét megőrizzük, írásai, hite, elvhűsége velünk marad és mindannyiunkkal, akik őt olvassuk.
Moldova György 1934. március 12-én született Budapesten. A Szent László Gimnáziumban érettségizett, a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakára járt.
Diplomáját csak 1986-ban vehette át: 1957-ben letett államvizsgái után diplomamunkaként a Rajk-perről írt drámát, amelyet osztályfőnökének, Háy Gyulának olvasott fel. Háyt azonban az 1956-os forradalomban és szabadságharcban játszott szerepéért letartóztatták, új osztályfőnöke ragaszkodott ahhoz, hogy Moldova változtasson témát, amire ő nem volt hajlandó.
A főiskolát otthagyva bányásznak állt, majd több kétkezi munkát is kipróbált, volt kertész, konzervgyári munkás , javítóintézeti nevelő. Akkor éppen kazánszerelő volt, amikor egy munkára a filmgyárba küldték, ahol barátai rábeszélték, írjon egy forgatókönyvet. A Szerelemcsütörtököt egymilliónál többen látták, Moldova pedig ott ragadt dramaturgként, 1964-től szabadúszó volt.
Első könyve, Az idegen bajnok 1963-ban jelent meg, és nyomban a közönség kedvencévé tette. Ezután ontotta a könyveket, a hatvanas évek közepétől a rádiókabaré, a nyolcvanas évek közepén a Ludas Matyi és a Magyar Nemzet munkatársa volt.
Rendkívül termékeny író volt, félszáznál több szépirodalmi, harmincnál több riportkönyve jelent meg, több mint tízmillió általa írt könyv kelt el, több színdarabját is bemutatták.
Korai elbeszélései kedvelt témája a külváros világa volt, későbbi regényeiben morális hevület fűtötte hősök mondják ki erkölcsi ítéletét. Feldolgozott történelmi témákat is, például a Negyven prédikátor a hitükért gályarabságot szenvedő protestáns prédikátorokról, A napló Che Guevara életéről szól. Szatíráiban és aforizmaköteteiben a társadalmi fonákságokat és a közélet romlottságát ostorozta.
A legnagyobb sikert talán riportregényei és szociográfiai jellegű írásai aratták. Ezekhez szívós oknyomozó munkával gyűjtötte az anyagot, olykor hónapokat töltve az adott területen. A maga korában revelációként hatott a Tisztelet Komlónak, az Akit a mozdony füstje megcsapott, A szent tehén, Az Őrség panasza, A tékozló koldus, a Bűn az élet megjelenése, az utóbbi miatt rasszizmussal is meggyanúsították.
Moldova György nem volt politikai párt tagja, de baloldali rokonszenvét soha nem titkolta. Nagy vihart kavart például Kádár Jánosról írott munkája, és sarkos kijelentései is nagy feltűnést keltettek: hevesen tagadta az egykori pártfőtitkár bűneit, akit „proletár szentnek” is nevezett.
Az utóbbi években többször is interjúztuk Moldova Györgyöt, aki a házasságról a következőt mondta nekünk 2016-ban:
Nagy baj, hogy a feleségek tönkreteszik a férfiak barátságát, szerencsére az enyém nem ilyen.
Akkor a gyermekkorát így foglalta össze:
Odahaza teknőben melegedett a víz, puszta kézzel fogtam a dongókat, és mindenkit megvertem, akit csak tudtam… Egyszer bemászott valaki a kerítésnyíláson, olyan magas, mint én, nekiugrottam, de kaptam egy hatalmas pofont, és kiderült, hogy felnőtt törpénél próbálkoztam, konkrétan Lövinger Aladár hegedűsnél. Azért túl sokszor nem maradtam alul.
Nyomortelepről jött, fiatalemberként meggyőződéses kommunista lett, 1956-ban fegyvert fogott a forradalom védelmében.
Nem voltam én olyan nagyon logikus ember. Vonzott a dolog romantikája, úgy éltem meg, hogy a párttörténethez kapok gyakorlati oktatást.
Kádárt előbb gyűlölte, majd a híve lett, mint mondta:
Minden száz évben, ha egy olyan születik, mint Kádár.
Megállás nélkül dolgozott, ugyanis
Írni nem lehet ímmel-ámmal. A munka az munka.
A világ talán legtöbbet focizó írója, a Szocreál, később Hunreál jobbhátvédje volt, szavai szerint azért, mert ahhoz nem kellett ész, csak erő.
A József Attila-díjat 1973-ban és 1978-ban is megkapta (a kitüntetést 1957-ben nem vette át), 1983-ban Kossuth-díjas lett, később megkapta a Prima Primissima díjat, a SZOT-díjat, a Nagy Lajos-díjat, a Maecenas-díjat, a Karinthy-gyűrűt, az MSZOSZ-díjat és a tiszteletbeli vasutasnak járó Arany Sípot. A rádiókabaréban felolvasott humoros történeteinek poénjaiból szólás lett; szavai szerint már életében két utcát is elneveztek róla: a Szép utcát és a Mester utcát.
