Ha megkérdezzük az utca emberét, hogy melyik magyar király neve jut először eszébe, akkor a legtöbben az államalapító Szent István, vagy az igazságosként emlegetett Hunyadi Mátyás nevével válaszolnak – nem véletlenül, hiszen mindkét uralkodó körül számos történet kering, az iskolai oktatásban pedig kiemelt hangsúlyt kapnak.
Mátyás megítélése a kutatók szemében most, halála után öt évszázaddal nem egyöntetűen pozitív, az átlagemberek körében azonban semmit sem vesztett népszerűségéből. Kulturális öröksége, illetve a neki köszönhető fejlődés persze vitathatatlanul pozitív irányba mozdította a Magyar Királyságot, hiszen nem egyszerűen csak jókora könyvtárat hozott létre – ez volt a kétezer kötetes Bibliotheca Corviniana, aminek ma már csak 216 tagja ismert –, de ő volt az, aki bevezette Magyarországra a reneszánsz kultúrát, jókora lökést adva ezzel az ország fejlődésének.
A neki küldött ajándékok, illetve az általa használt tárgyak közül ma már csak néhányat őriznek a világ múzeumai: köztük az uralkodása utolsó hónapjaiban, Bécsben született csontberakásos számszeríjat (ezt korábban hosszú cikkben mutattuk be), ami ma a világhírű New York-i Metropolitan Museum of Art (Met) gyűjteményének része – épp úgy, ahogyan
A negyvennyolc centiméter átmérőjű, 1486-1488 körül született ónmázas majolika tárgyat I. Mátyás (1443-1490) és felesége, Aragóniai Beatrix (1457-1508) maga rendelte meg – ez volt az első, Pesaróba az Alpokon túlról befutott megrendelés –, így az esetek jó részében egyszerűen a falon lógott, a tárgy múzeumi adatlapja szerint azonban nem kizárt, hogy néhány alkalommal étellel is megtöltötték.
A tányér alján lévő jelenetet – amin egy, fejét egy nő ölébe hajtó, szűziességet jelképező egyszarvú, illetve két szarvas látszik – körülvevő koncentrikus körökben változatos díszítmények látszanak, a tárgy szélén, a kép felett pedig a királyi címer látható.
A tárgy a Met szerint 1886 decemberében bukkant fel a műtárgypiacon: a Loire-völgyében álló Château de Langeais kastélyából számos tétellel együtt a párizsi Galerie Georges Petit aukciójára került, ahol egy Charles Mannheim (1833-1910) nevű műgyűjtő vásárolta meg, aki 1901-ben
A férfi a tányér megvásárlása után tartós letétbe helyezte azt a londoni Victoria and Albert Museumnak (1901-1912), majd New Yorkba utaztatta. Kérdés, hogy mi volt vele a célja, az azonban biztos, hogy a tárgy a pénzember 1913 márciusi halála után röviddel a Museum of Modern Art raktárába került.
A következő három évtizedben az háromszor is tulajdonost váltott – ettől függetlenül 1914-1916, 1917-1919, illetve 1937-1946 közt újra és újra a Met őrizte –, mielőtt a múzeum által megbízott French and Company 1946-ban végül megvásárolta volna a gyűjteménynek, aminek azóta is az egyik fontos darabja.
A majolikatál az elmúlt hetvenöt évben többször is elhagyta az Egyesült Államokat – 2008 tavaszán az Iparművészeti Múzeum Beatrix hozománya – Az itáliai majolikaművészet és Mátyás király udvara című kiállításán is megfordult.
