Százötven évvel ezelőtt egy francia fodrász, François Marcel Grateau úgy gondolta, hogy ideje megoldást ajánlania a hullámos hajra vágyó nőknek: kidolgozta tehát a gázlángokkal melegített vashullámosító rendszerét, melyek fém fogóra hasonlító eszközökkel érték el a kívánt hatást. Az előbb csak a Montmartre prostituáltjai által igénybevett megoldásnak a kor egy ünnepelt színésznője, Jane Hading hozta el a hírnevet, Marcel és ötlete pedig világhírűvé vált.
A bubifrizurák megjelenésével a megoldás még nagyobb erőre kapott – írja az NLC, a világsztárok egész sora által is viselt hullámok megszületésére pedig egyre több megoldást dolgoztak ki.
Ezek egyike sem volt azonban olyan ijesztő, mint a New York-i C. Nestle Company fodrászatok számára a húszas évek hajnalától gyártott sokcsápos szörnye, ami nyilvánvalóan sokkal gyorsabb volt az otthonokban már akkor is megtalálható hajsütővasaknál.
A leginkább sci-fikbe illő megoldás a második világháború végéig tartotta magát, azután azonban lassan kiszorultak az üzletekből, a Marcel-haj viszont azóta sem tűnt el a divattörténet hullámaiban.
Nem a C. Nestle volt persze az egyetlen cég, ami hasonlóval próblkozott: a huszonkét fémhengerel támadó Icall-t Isidoro Calvete már 1917-ben megálmodta, 1920-as szabadalmi bejegyzése után pedig Nyugat-Európából kezdte meg a világhódító útját.
