2019 augusztusában holtan találták manhattani börtöncellájában Jeffrey Epsteint. A hatvanhat éves milliárdos minden jel szerint önkezével vetett véget életének. Aki tehát követi a nemzetközi híradásokat, már tudja, hogy mi ennek a bizarr mesének a vége, és ha könnyen ítélkeznénk, mondhatnánk, hogy a gonosz megkapta méltó büntetését, ám ez egyrészt olcsó populizmus lenne, másrészt az, hogy Epstein már nem él, nem kisebbíti tetteinek súlyát.
A Netflix most négyrészes dokusorozatban dolgozta fel Epstein viselt dolgait, és amit a film kirajzol, az egy olyan szinten döbbenetes szexuális zaklatási botrány, amihez csak a katolikus egyház gyerekmolesztálásai foghatók, hiszen abban az esetben is a hatalom, a korrupció és a rendszer összezárása tette lehetővé az égbekiáltó bűnök elkövetését, majd évtizedeken át futni hagyta a tetteseket. Ám amihez a molesztáló papok esetében egy világszintű egyházi szervezet ereje kellett, azt Epstein – minthogy volt elég pénze és befolyásos barátja – képes volt megugrani önmaga.
Merthogy Epstein sokáig gyakorlatilag érinthetetlennek számított. A férfiról igazából sokáig alig néhányan tudtak bármi érdemit: afféle üstökösként bukkant fel egyszer csak a Wall Street pénzemberei között, csillaga gyorsan emelkedett, mígnem azon kapta magát a világ, hogy Jeffrey Epstein bekerült a világ legbefolyásosabb, leggazdagabb emberei közé, miközben sokan nem igazán értették, pontosan miből is származik a mesés vagyona. A nagy Gatsby főhősére emlékeztető, titokzatos gazdag emberről sokan szerettek volna többet tudni, így nem meglepő, hogy a Vanity Fair magazin egyik oknyomozó újságírója egy nap azt a feladatot kapta a szerkesztőjétől, hogy írjon egy átfogó portrét a férfiről.
A cikk ártalmatlan, tipikus üzletember-portrénak indult a jóképű, pénze, kapcsolatai és a mellette felbukkanó gyönyörű nők miatt irigyelt milliárdos útjáról a sikerhez, ám a szerző, Vicky Ward nagyon hamar rájött, hogy az Epstein-sztori egy jóval sötétebb színezetű mese, mint amire számított. Rövid úton eljutott ugyanis Maria Farmerhez, egy festőművészhez, akinek nagyon rossz tapasztalatai voltak a milliárdossal: a férfi még 1996-ban szexuálisan zaklatta őt és a húgát is, utóbbi az eset idején még kiskorú volt. A két nő nyilatkozott is Wardnak.
A cikk végül mégis a szexuális zaklatásról szóló rész nélkül, kizsigerelt, kockázatmentes üzleti portréként jelent meg. Ezen a ponton kezdett bizarr maffiafilmekre emlékeztetni a helyzet: a cikk ártalmatlanná tételét ugyanis az akkori szerkesztő, Graydon Carter végezte, mégpedig azért, mert Epstein „finoman” jelezte neki, hogy nem igazán szeretné, ha megjelenne a két nő nyilatkozata – mindezt a szerkesztő házánál felbukkanó levágott macskafejjel és fegyvertölténnyel. Nem csak a szerkesztőt fenyegették meg: a cikket jegyző Vicky Ward is kapott néhány jelzést arra nézvést, hogy veszélyes terepre tévedt, és jobb lenne, ha az ekkor épp ikrekkel terhes Ward inkább a születendő gyerekeiért aggódna. Az újságíró konkrétan biztonságiakat rendelt az újszülött osztályra, ahol szült, annyira félt Epsteintől.
A félelemkeltés ekkorra már rutinosan ment Epsteinnek és csapatának: a Farmer testvérek is kaptak belőle annak idején, Maria Farmer évente váltott lakóhelyet, és még így is rendszeresen kapta a fenyegető hívásokat Epstein hivatalos barátnőjétől, Ghislaine Maxwelltől. De ezen nincs mit csodálkozni, hiszen Epstein keze láthatólag az FBI-ig is elért, két névtelen testvér megfélemlítése ehhez képest aprómunka volt: Maria Farmer ugyanis annak idején ’96-ban, a vele történt zaklatás után feljelentést tett Epstein ellen az FBI-nál, ám a hatóság nem lépett semmit.
Ahogy a fentiekből is kirajzolódik, Jeffrey Epstein nem kispályán játszott, ám ez nemcsak az áldozatai és az őt leleplezni akarók megfélemlítésére volt igaz, hanem Epstein bizarr szexhálózatának egész működésére. Egyik veszélyeztetett helyzetű lány hozta a következőt, vagy félelemből, vagy azért, hogy így ússza meg, hogy ő maga legyen az áldozat, illetve egyszerűen csak a pénz és a befolyásolhatóság eredményeképp. Epstein és Ghislaine Maxwell ugyanis nagyon jól tudta, kiket lehet behálózni: rossz anyagi körülmények között nevelkedett lányokat, bántalmazott, magukra hagyott, elszökött, nevelőszülőknél nevelt gyerekeket, akik magányosak, önbizalom-hiányosak és figyeleméhesek voltak. Elhanyagoltságuk miatt törődésnek látták az egyértelmű visszaélést is – ismert képlet. Hogy mindebben Epstein partnere, Ghislaine Maxwell is részt vett, mi több, tevékeny és proaktív volt, ráadásul ő maga is részt vett a lányok kihasználásában, szintén nem példa nélküli – bár ettől még épp olyan sokkoló.
Kétszáz dollár – ennyi volt az ára egy masszázsnak, ami aztán sosem maradt csak masszázs: a lányokat eredetileg talpmasszázsra kérte Epstein, aztán a helyzet váratlanul és gyorsan eszkalálódott, mikor meddig, hol kéretlen fogdosásig, hol behatolással járó nemi erőszakig, illetve a lányok felajánlásáig Epstein barátainak. Az alapján, amit a lányok mesélnek, szinte minden napra jutott valaki. Ám hiába az óvatosság, Epstein és csapata valahonnan mégis megneszelte, hogy az FBI szaglászik, és beszántották a súlyosabb bizonyító erejű nyomokat.
Azért így is lett volna bőven elég bizarr bizonyíték – köztük a lányokról szóló, egészen döbbenetes feljegyzések, melyeken úgy szerepelt egy-egy új áldozat beszerzése, mint holmi bevásárlólistán –, hogy Epstein egy életre rácsok mögé kerüljön, ha nem egy ennyire befolyásos emberről van szó. Ám Epstein ekkor nevetségesen mondvacsinált büntetést kapott: tizennyolc éven alulival szembeni kerítés miatt luxusbörtönbe került, azt is mindössze néhány hónapra, ráadásul hetente hatszor, napi tizenkét órára, elhagyhatta a helyet.
Csak évekkel ezen első börtönbüntetése – és majd huszonöt évvel az első ismert gyerekmolesztálás – után sikerült Epsteint érdemben kérdőre vonni. Pontosabban csak sikerült volna, ugyanis Epstein előzetesben volt, és épp a tárgyalására várt, amikor a börtönben meghalt. A hivatalos verzió szerint öngyilkos lett – miután halála előtt alig pár nappal teljes vagyonát egy rejtélyes társaságra hagyta. Ghislaine Maxwellt, aki nyilvánvalóan Epstein bűntársa volt, máig nem vonták felelősségre.
A dokusorozat alaposan és behatóan ismerteti az Epstein-ügyet az első nyilvános jelektől kezdve a végkifejletig. Az eddig ismeretlen horrorisztikus részletekre is fény derül a páros zaklatástól kezdve az Epstein privát szigetén történt sorozatos nemi erőszakon át odáig, miként érte el a milliárdos, hogy a világ vezető politikusai, pénzemberei és a hatóság egyes képviselői is mind a kezében legyenek. A válasz: rejtett kamerák. A feltárás mellett a filmsorozat a gyerekmolesztálás működési mechanizmusáról is kellő mélységben edukálja a nézőt. Erre nagy szükség is van, mert még ma is találkozni olyan véleményekkel az Epstein-ügy kapcsán, hogy ezek a lányok valójában élvezték a figyelmet és a pénzt, és csak a még több pénz reményében vallották magukat áldozatoknak.
Ez világít rá a legfontosabb témára, amit az Epstein-ügy kapcsán érdemes kivesézni: mennyire torzan látja a közvélemény a tinikkel szembeni szexuális visszaéléseket. Míg a kisgyerekek molesztálásával kapcsolatban egyértelmű a közfelháborodás és a gyilkos indulat, addig a tinik esetében érettségről, nőiességről, csábításról szólnak a hamis szólamok, becsúszik az áldozathibáztatás, a történtek élének elkoptatása, a normalizálás. Magyar és külföldi hírességek – Pintér Tibortól Donald Trumpig – beszélnek arról, hogy a fiatal (értsd: tinédzser) partner ízlés dolga, van, aki ezt szereti, hát mi baj van azzal? A pornóoldalak legnépszerűbb kategóriái között szerepelnek az állítólagosan tinilányokról készült felvételek, a Lolita-komplexus gyakorlatilag teljesen elfogadott.
Mintha kevésbé lenne érthető, hogy egy tizenöt éves lány fogdosása ugyanúgy pedofília, ugyanúgy gyerekmolesztálás, és akkor is illegális, ha „beleegyezik” – beleegyezéshez ugyanis érett psziché, kifejlett személyiség kell, amit úgy definícióban, mint törvényi szinten a nagykorúsághoz köt a legtöbb ország jogrendje, és amivel egy egészséges neveltetésű tini sem feltétlenül rendelkezik, nemhogy egy elhanyagolt, sérült kortársa. A Netflix Epstein-dokuja, legyen bármilyen erős, önmagában csak egy újabb szörnyű bűncselekmény-sorozat krónikája, ugyanakkor alkalmat adhat rá, hogy elinduljon a közbeszéd arról, miért nincs rendben, hogy a világ legnagyobb hatalmú figuráinak máig az jelenti a presztízst, ha tinilányokkal teli orgiákon mulathatnak. Ez ugyanis csak a jéghegy csúcsa.
A Hatalom és perverzió: A Jeffrey Epstein-sztori (Jeffrey Epstein: Filthy Rich) a Netflixen nézhető végig, négy darab egyórás epizódban.
