Nádasdy Ádám
1890–1989
A Fortepan és a nagylelkű adományozók jóvoltából immár százezernél is több képet – többségükben amatőr munkákat – tartalmazó online fotóarchívum hatalmas gyűjteményéből állt össze ez a kötet. Az előválogatást követőn négy-ötszáz kép került a szerző elé, aki az 1890 és 1989 közti száz esztendőből kijelölt egy-egy fényképet – amelyek „megszólították”.
Nádasdy Ádám „félpercesei” tele vannak személyes emlékekkel és benyomásokkal, s gyakorta el is kanyarodnak a fotón megörökített valóságtól. A képen látható személyről, tárgyról, helyszínről, eseményről eszébe jut valami, majd továbbfűzi azt – akár egy kötetlen beszélgetésben.
Egy 1903-ban készült, Székesfehérvár főutcáját ábrázoló fénykép például a nagypapájával kettesben tett bevásárló vonatutak emlékét hívta elő:
„Sokáig Fehérvár volt az egyetlen város, amit Budapesten kívül ismertem: határozottan város volt, mégis kicsi és nagyon vidékies, és a kommunista hatalom ellenére áthatóan katolikus. A főutcán volt a patika, bent hirtelen csend fogadott és borzongató hűvösség, olyan tiszteletet parancsoló szaggal és berendezéssel, hogy megszólalni se mertem. A legnagyobb öröm mindig az volt, amikor dolgunk végeztével egy boltban vettünk kiflit, parizert és tejfölt, és ezeket egy parki padon jóízűen megettük ebédre, mi ketten, férfiak.”
A szerző nyelvész, költő, műfordító, egyetemi tanár. Népszerű nyelvművelő írásaiban és médiaszerepléseiben a magyar nyelvhasználat változásaira reflektál. Tanulmányai és esszéi mellett az 1990-es években vágott bele Shakespeare legismertebb színdarabjainak újrafordításába, 2016-ban közreadta Dante Isteni színjátékának új fordítását. Legújabb „műfordítói” vállalkozása Katona József Bánk bánjának mai magyar nyelvre történő átültetése.
Számos önálló verseskötete látott már napvilágot – a legutóbbi bekerült az idei Aegon Művészeti Díj várományosai közé.
