Kultúra

Házimozi: A tanulság, hogy a Skynet tényleg bármikor elszabadulhat

Filmajánló sorozatunkban kedd estére egy friss sci-fit javasolunk, Hilary Swankkel a főszerepben: Én vagyok anya.

Tavaly nyáron durrantott egy érdekeset a Netflix az Én vagyok anya című posztapokaliptikus sci-fijével, ami minden olyan motívumot felvonultat, ami a zsánert népszerűvé tudja tenni a popkultúrában. Adott ugyanis egy sztori, miszerint a világ romokban hever, az emberiség kipusztult, az egyetlen reményünk pedig az Anya nevű robotban van, akinek az a feladata, hogy felneveljen embriókat, akikből jobb és megfontoltabb emberek lesznek idővel. E céltól vezérelve képez egy tinédzser éveiben járó lányt, aki csak annyit tud, mindössze Anyára számíthat, az élőhelyükként szolgáló bunkeren kívül ugyanis sivárság és pusztulás van.

Egy nap azonban felbukkan egy idegen (Hilary Swank), aki állítja: a robot hazudik, pontosan ők idézték elő a világégést.

A mesterséges intelligencia témakörét alaptézisként megjelölő filmek általában azonos kérdéseket vetnek fel:

  • Mi az, amiben egy ember pótolhatatlan a robottal szemben?
  • Képes-e öntudatra ébredni a mesterséges intelligencia?
  • Hogyan fonódik majd össze a robotika a mindennapjainkkal a jövőben?

Grant Sputore rendező is hasonló dolgokat feszegetett első filmjében, az Én vagyok anya pedig egy okos, látványos, elgondolkodtató húzás volt a részéről, bár az biztos, nagyon hasonlít a pár évvel ezelőtti Cloverfield Lane című thrillerre, ami szintén a bizalom megrengésének témájára építkezett. Sputore nagyon jól tartja fent a feszültséget közel 120 percen keresztül (hiszen mindenkit az foglalkoztat, vajon a gondoskodó robot vagy a semmiből előkerült idegen hazudik-e nekünk), és ebben mind Swank, mind a lányt alakító Clara Rugaard nagy segítségére vannak a direktornak. A látvány is meggyőző, hiszen egy feszültséggel operáló mozinak tudnia kell jól bánnia a helyszínekkel: a bunker kellően nyomasztó, Anya pedig nem CGI segítségével kerül a szemeink elé, hanem egy hús-vér embert bújtattak hozzá robot jelmezbe.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Grant Sputore (@grantsputore) által megosztott bejegyzés, Jún 4., 2019, időpont: 6:45 (PDT időzóna szerint)

Sci-finek cameroni értelemben kevésbé izgalmas, a robotika jövőjéről kritikát megfogalmazó alkotásnak ugyancsak gyenge, ám Sputore nagyjátékfilmje pont olyan, amire a sci-fi rajongók mindig is áhítoznak: feszült, kérdéseket generáló, fogyasztható alkotás, ami az otthoni képernyőkön is nagyon-nagyon jól mutat.

Az Én vagyok anya a Netflixen magyar felirattal is nézhető.

Kiemelt kép: Instagram.com/grantsputore

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik