1. Új város, régi város
Szembetűnő, hogy a sorozat első részének címe: Welcome to Matheson, a képregény első fejezetéé pedig ez: Welcome to Lovecraft. Lényegtelen apróságnak tűnhet, a képregényben mégis sokat ad hozzá, hogy az események színhelyéül szolgáló kisváros neve Lovecraft, mely a híres amerikai horrorszerző, H. P. Lovecraft után kapta a nevét, ráadásul munkássága is megidéződik néhány helyen. A sorozatban már ugyanaz a kisváros Matheson, ami egy – legalábbis Európában – kevéssé ismert, másik horrorszerzőről lett elnevezve, Richard Burton Mathesonról, aki többek között a Legenda vagyok című film regény eredetijét írta.
2. Új kulcsok
A képregényben mintegy 33 kulcs jelenik meg valamilyen formában. Ezek jó része lehet, hogy csak egy-egy panelben tűnik fel, de többnek is komoly jelentősége van a történet szempontjából. A sorozat ezzel szemben jóval kevesebbet mutat be, mi több, kizárólag csak azokat, amik a dramaturgia működéséhez elengedhetetlenek, pont mindig akkor, amikor szükség van rájuk. A sorozat alkotói ráadásul megtoldották azzal, hogy legalább négy új kulcsot is kitaláltak a sorozathoz (a Gyufa kulcsot, a Tükör kulcsot, az Identitás kulcsot és a Fa kulcsot), melyek a fentiekhez hasonlóan éppen mindig jókor vannak jó helyen. Elképzelhető, hogy a többit egyszerűen kihagyják, vagy a későbbi évadokban mutatják be az alkotók, mindenesetre a képregény egyik erénye, hogy a kulcsokat nem szükségességük sorrendjében, hanem a szereplők általi megtalálás sorrendjében mutatják be, tehát van, hogy előbb, mint hogy szükség lenne rájuk, de van, hogy később, sokkal realistábbá téve így a cselekményt.
3. Mark Cho és a Gyufa kulcs
Mark Cho a főszereplők apjának, Rendell Locke-nak a gyerekkori barátja. Őt a képregényekben visszaemlékezésekkor látjuk, fontos szereplő, de soha nem éli meg a felnőttkort, ahogy a sorozatban. Igaz, a sorozat sem volt vele sokkal kegyesebb, az évad nyitójelenetében szívébe döfi a Gyufa kulcsot, hogy öngyilkosságával mentse a kulcsok fellelhetőségét, melyeket egyedül ő tud, hogy hol vannak. Ez utóbbi azért is különös változtatás, mert a képregényben a felnőttek minden emléke törlődik a kulcsokról, ha gyerekkorukban közük volt a kulcsokhoz. A Kulcsház – az események fő helyszíne, a főhősök lakóhelye – így védi magát attól, hogy a felnőttek háborús, harci helyzetekben használják a kulcsokat.
4. Scot Kavanaugh/Cavendish
Bár a képregényben egy ponton felbukkan egy úgynevezett Bőr kulcs, amivel annak használója megváltoztathatja a saját bőrszínét, a sorozat ezt kulcs nélkül is képes volt megcsinálni. A sorozatban ugyan sok új szereplő tűnik fel, akiknek a képregényben nyoma sincs, mégsem ez az egyik legmeglepőbb húzás, hanem hogy az egyik ikonikus karakter külsőségeit és személyiségét is teljesen megváltoztatták. Scot (így, egy t-vel) Kavanaugh a képregények egyik fontos mellékszereplője, a főszereplő Kinsey egyik barátja, aki eleinte rajong a lányért, végül mégis inkább csak barátok maradnak. Scot egy fura, magas, vékony fehér srác, akinek taraja és tetoválásai vannak, állandóan napszemüveget hord, ráadásul mindent tud a filmes popkultúráról. Ezzel szemben a sorozatban a fekete Petrice Jones alakítja őt, immár Scot Cavendish néven. Bár Scot sokat henceg azzal, hogy fehér, angol bőre szikrázik a napsütésben, mégsem meghatározó tulajdonsága a figurának, az eredeti megjelenéséhez képest ezerszer jelentéktelenebb így feketén, mint az eredeti, ráadásul ez a személyiségére is vonatkozik. Bőrszíne viszont nem csak neki változott, Ellie hasonlóan befeketült, míg az eredetileg fekete Erin Voss pl. fehér lett. Ez persze magyarázható azzal, hogy utóbbi viszonylag passzív szereplő a képregényekben, ezért, hogy ne érhesse szó a ház elejét, néhány aktív, eredetileg fehér karakter bőrszínét megváltoztatták.
5. A Savini banda
A képregényekben Kinsey barátai: Scot, Jamal (vele később járni is kezd) és Jackie (aki később Scot barátnője lesz). Ehhez képest a sorozatban Kinsey összejön Scottal, Jamalt kiírták, Jackie pedig Kinsey bátyjával, Ty-jal kavar. Kinsey baráti társaságának neve is van, magukat úgy hívják: a Savini banda. Szabadidejükben elsősorban filmeket csinálnak, a képregényben semmi ilyesmi sincs. Ráadásul a csapatban sokkal többen vannak, mint az eredeti baráti társaságban, köztük néhány olyan karakterrel, akiket kifejezetten a sorozathoz írtak, mint Gabe-et, aki pedig Kinsey egyik ex-pasijának feleltethető meg. Erre egyedül a sorozatvégi fordulatból lehet következtetni, aminek lényege: Kinsey rájön, hogy a pasija egy démon.
6. Dodge/Lucas/Zack/(Gabe)
A képregények főgonosza Dodge, akinek eredettörténetébe kár lenne belemenni, egyrészt mert három idősíkon ível át, másfelől a sorozat részben arról az útról szól, ahonnan Dodge elindul és ahova tart. Azt viszont el lehet róla mondani, hogy bár minimális személyiségbeli változásokkal, de többféle testet ölt a három képregényben. Így lehet, hogy Dodge, aki először nő, egyszer egy Lucas nevű tini srác, aztán egy Zack nevű másik tini srác. A sorozatban viszont dramaturgiai okokból úgy döntöttek a készítők, hogy a Kinsey idősíkjában lévő Zacket Gabe-re keresztelik, közös történetszálukat pedig lényegében teljesen félreteszik. Ezt egyébként nem túl elegáns módon egy a fentebb már emlegetett, korábban nem létező Identitás kulccsal oldják meg.
7. Titkos helyek
A képregényben számtalan titkos zug, rés, lyuk és szoba rejlik, mi több, a szereplők egy komplett borospincét is találnak, ami a történet szempontjából azért lesz fontos, mert a főhősök anyja, Nina Locke alkoholizmussal küzd férje halála óta. A sorozatban ez a momentum csak annyiban idéződik meg, hogy Nina egy álfal mögött talál egy pingpong szobát, ahova férje régi emlékei vannak befalazva. Ezzel szemben a képregényben megtalált borospincének több dramaturgiai funkciója is van, Nina szempontjából pedig azért fontos, mert gyakorló alkoholista, így a kísértés csak még nagyobbá válik számára. A sorozatban már kigyógyult ebből az állapotból és csak egy rövid időre esik vissza, míg a képregényben részről részre rosszabb lesz az állapota egy ideig, aztán erőt vesz magán és leteszi az italt. Ezért is különösen erős jelenetsor a képregényben, mikor Dodge, Bode testében az árnyék lények segítségével erőszakkal leitatja őt.
8. Fej kulcs
A képregény és a sorozat egyik legfontosabb kulcsa a Fej kulcs, amit többen is használnak. A képregényben a Fej kulcs vizuális megjelenítése az egyik legszórakoztatóbb, ugyanis ha valaki használja magán, akkor a kulcsot a tarkójába dugva kinyílik a koponyája, ahol feltárul az ember elméje. A képregényben a szereplők (az is, akinek ki van nyitva a feje) rendre körbeállják, és felülről néznek bele a koponyába. A sorozat viszont teljesen más vizuális megoldást talált a Fej kulcs használatára: aki épp használja a kulcsot, megjelenik saját maga előtt, hogy egy ajtón, Bode esetében egy óriási ládán, keresztül belépjen a saját gondolataiba.
9. Kinsey démonja
A képregények és a sorozat egyik legizgalmasabb része mindig az, amikor valamelyik szereplő fejébe látunk bele. Mindegyik fejben értelemszerűen teljesen más és más van. Kinél vidámabb és boldogabb helyként jelenik meg a tudatalatti, mint pl. Bode esetében, másoknál fájdalommal van tele, mint Kinsey-é és Ty-é, megint másoknál pedig a legsötétebb rémképek tárháza jelenik meg, ahogy Dodge-nál. A képregényben a különböző tudatalattikban különböző antropomorf lényekként öltenek testet az emberi érzelmek. Kinsey esetében a Félelem egy alig pár centis újságpapírba öltözött öreg, acsarkodó fekete lény, amit később, kivéve a saját fejéből, egy üvegbe zár a Bánatával együtt. A sorozatban Kinsey tudatalattija valamiért egy nagy és színes plázaként jelenik meg, melyben a Félelem saját maga boszorka-szerű csúf alteregója, aki emberekre támad, ezért Kinsey elássa az erdőben.
10. Az Árnyak
A Locke and Key képregény egyik, tulajdonosát nagy hatalommal felruházó kulcsa az Árnyék kulcs. A kulcsot egy ezüst koronába helyezve árnyalakok jelennek meg, amiknek a korona viselője azt parancsolhat, amit csak akar. Vannak itt római kori centuriókra emlékeztető légiósok, farkasemberek vagy robotok. Az Árnyak tehát különbözőféleképpen jelennek meg, ezzel adva nekik minimális személyiséget. Hiába hívják őket árnyaknak, valójában óriási, fekete alakok, akiknek minden formája emlékezteti az embert valamire. A sorozat ezzel szemben a lehető legegyszerűbben fogta meg a koncepciót, és az árnyak szörnyű, ijesztő szellemlények, akik világító szemmel, bugyután vicsorogva ijesztgetik a gyerekeket.
+1: Duncan Locke
A Locke-gyerekek meleg nagybátyja, Duncan a képregényben sokat tesz azért, hogy valamivel enyhítse a gyerekek gyászát, segít a beköltözésben, rendszeresen foglalkozik a gyerekekkel. Néha hazautazik barátjához, de amikor nem dolgozik éppen a laptopján, biztosan Ninát és a gyerekeket segíti. A cselekményre viszont mégsem telepszik rá teljesen, jelenléte mindig emlékezetes, de nem nyomja el a különböző történetszálakat. Mi több, az egyik legemlékezetesebb jelenet a képregényben, mikor elemlámpákkal felszerelkezve száll szembe az Árnyakkal. A sorozat ehhez képest mélységesen alulkezeli, pár vicces egysoroson kívül nem igazán jut szerephez, nincs hatással az eseményekre, és bár karaktere egy ponton fontossá válik, hét-nyolc résznek is el kell telnie, hogy ez bekövetkezzen, miközben a képregényben aktív supporter karakterként jelenik meg.
Itt pedig tíz érvet olvashat arról, hogy miért olvassa el inkább a képregényt.
