Kultúra

Megvan a tökéletes fogyókúra titka: profi sakkozónak kell lenni hozzá

A világelit koplalás és speciális diéta nélkül fogy súlyos kilókat. De mi a titkuk?

A fogyáshoz vezető útról a legtöbben úgy gondolják, komoly nélkülözésekkel és rengeteg testmozgással van kikövezve, pedig ez nem felétlenül igaz – derül ki az ESPN cikkéből, ami arra is rámutat, hogy a kevés mozgást végző sportolók, így például a sakkozók minden versenyen komoly igénybevételnek teszik ki a testüket, így szabadidejükben is komoly testmozgásra van szükségük.

Az írás a huszonhét éves olasz-amerikai nemzetközi nagymester, Fabiano Caruana napirendje – egy nyolc kilométeres futás, egy óra tenisz, fél óra kosárlabda és legalább egy óra úszás – mellett arra is kitér, hogy a nagy versenyeken, így például az évente megrendezendő vb-ken a mesterek elképesztő mennyiségű kalóriát égetnek el: az 1984-as világbajnokságot például öt hónap és negyvennyolc játék után egyszerűen félbe kellett szakítani, mert az egyébként is vékony címvédő, Anatolij Karpov tíz kilót fogyott.

az 1975 és 1985 közti évek egyedüli világbajnoka, valamint a FIDE 1993-1999 közti világbajnoka. Fotó: Roger-Viollet

Úgy nézett ki, mint a halál – emlékezik vissza a nagymester és szakkommentátor Maurice Ashley, aki karrierje során több hasonló esetet is láthatott, hiszen a 2004-es győztes Rustam Qosimjonov mindössze hat játék alatt 7,7 kilótól szabadult meg.

A változás okának végül a sportórákat és sportoláshoz használt okoskütyüket gyártó amerikai Polar járt a végére: 2018. októberében mérőeszközökkel szerelte fel a nagymestereket, az eredmények pedig mindenkit megleptek, hiszen az alig huszonegy éves orosz nagymester, Mihail Antipov például ötszázhatvan kalóriát égetett el két órányi sakkozással – ugyanannyit, mint Roger Federer egy verseny során, egy órányi teniszezéssel.

A Stanford Egyetemen a főemlősök stresszreakcióit kutató Robert Sapolsky az ESPN-nek elmondta:

egyetlen napnyi aktív versenyzés után a sakkozók akár hatezer kalóriát, az átlagember energiafogyasztásának háromszorosát is elégethetik,

köszönhetően a stressz miatt ugyanilyen arányban felgyorsuló légzésnek, a magasabb vérnyomásnak, illetve az izmok versenyek előtti, közbeni és utáni intenzív munkájának, így ugyanazt élik át, mint a világ legsikeresebb atlétái, köztük a maratonfutók, akiknél szintén órákon át tart a magas vérnyomással járó fázis.

Fabiano Caruana az orosz nagymester, Griscsuk elleni, a 2018 márciusában játszott mérkőzésének egy pillanatában. Fotó: Arne Bänsch / dpa Arne Bänsch / DPA / dpa Picture-Alliance

Caruana is hasonló tapasztalatokról számol be: 135 fontos (61 kg) testsúlya egy tíz napos verseny után 120-125 fontra, azaz 47-56 kilóra esik vissza, néha azonban ez alá is csúszik.

És ekkor kezdek picit megijedni.

– vallotta be az ESPN-nek.

A súlyváltozás elkerülhetetlen, és ennek nem csak a megállás nélküli mentális stressz és szorongás, illetve a gyorsabb pulzus okozta nagyobb oxigéntermelési tempó az oka, hanem az is, hogy a mérkőzések közt a játékosoknak jóval kisebb az étvágya – hiszen az evés helyett csak a sakkra összpontosítanak –, vagy épp idejük sincs enni, a napközben történtek pedig komoly hatással vannak az alvási ciklusaikra is: reggel kevésbé kipihenten ébrednek, így a testnek a megszokottnál nagyobb energiabefektetésre van szüksége ahhoz, hogy az ember ébren maradjon, az agy pedig épp olyan hatékonysággal működjön, mint a legjobb napjain.

A sakkozóknak így szüksége van arra, hogy az asztalt elhagyva a futballistákéhoz hasonló erőnléti edzéseket vállaljanak, messzire elkerülve a nyolcvanas-kilencvenes években a játékosok körében még megszokott, sűrű cigarettafüstbe és alkoholgőzbe burkolózó esti bulikat.

Visuvanátan Ánand. Fotó: AFP / Thomas Samson

A legendás indiai nagymester, Visuvanátan Ánand minden este két órányi kardioedzést tart, hogy számos társával ellentétben ne álmodjon a játékról (utólag kielemezve, és évődve az előző játékok hibás lépésein), Chirila a fenti már leírt terv mellett pedig legalább egy óra kardiot és ugyanennyi súlyzós edzést is beiktat a versenyek előtt, egyikük sem csiszolta mindezt olyan tökéletesre, mint a jelenlegi világbajnok Magnus Carlsen.

A még mindig csak huszonnyolc éves, de világbajnoki címét már háromszor (2014, 2016, 2018) is megvédett játékos két évvel ezelőtt vette észre, hogy a mérkőzései egyre hoszabbra nyúlnak, az utolsó órákban pedig jóval kimerültebbnek érzi magát, mint korábban.

Az ok meglepő volt, hiszen a dietetikusok szerint a sakkozó gyerekkora óta fogyasztott, felerészt narancsléből, felerészt pedig vízből álló, a tornák által fogyasztott itala nem volt többé hatásos, hiszen a lassan a harmadik iksz felé közelítő teste már

sokkal lassabban bontotta le a cukrot, kimerültté téve egy végjátékban.

A szakértők a csokis tej és a zsíros tej keverékét ajánlották neki, hiszen az jóval kevesebb cukrot tartalmaz, de a testet épp úgy ellátja proteinnel, kalciummal és káliummal. A játékos vércukorszintje ennek köszönhetően a normális tartományban maradt, a kulcspillanatokban jelentkező fáradtságérzete pedig eltűnt.

Ez azonban nem volt elég a maximumra törekvő Carlsennek: a nagy versenyek előtt most órákat tölt futópadon, jógamatracán az ászánákat gyakorolja, vagy épp barátaival focizik. A 2018-as világbajnokság előtt ennél is tovább ment: napi szinten síelt, sőt, saját személyi séfet is vett fel, hogy a proteinek, kalciumból és szénhidrátból is az épp tökéletes mennyiséghez jusson.

A nyerőnek tűnő recept persze nem csak ennyiből áll, hiszen míg Caruana legalább három órán át tervezi meg leendő lépéseit, vetélytársa viszont mindössze 15-30 percet szán ugyanerre, állítva, hogy az utolsó pillanatokban történő gondolkodás teljesen feleslegesen rabolja el az energiáját, amire a fontos percekben sokkal inkább szüksége lesz.

És ha mindez még mindig nem lenne elég: Carlsen emellett rendszeresen rágózik a játékok alatt, hogy energiavesztés nélkül próbálja meg még erősebb összpontosításra bírni az agyát, a lépések közt pedig ütemesen mozgatja a lábát, hogy egyetlen pillanatra se hagyja megpihenni az agyát és a testét.

Az ülésmódjára is figyel, állítása szerint ugyanis a legtöbb társa rosszul tartja a nyakát, ezáltal jókora tüdőkapacitást veszítve. A meglátást az Amerikai Kiropraktikai Szövetség (American Chiropractic Association) egykori vezetője, a korábban amerikai olimpikonok, illetve a New York Mets baseballcsapat tagjainak felkészítésén is dolgozott Keith Overland is megerősíti:

A harminc fokkal való előredőlés jócskán növeli a nyakat érő stresszt, növeli a hát- és nyakizmok keményebb munkáját, valamint fejfájást, rendszertelen légzést és az agyba jutó oxigén mennyiségének csökkenését okozza, így a rossz tartás egy idő után krónikus nyak-, váll- és hátfájdalomhoz vezet.

– nyilatkozta az ESPN-nek.

Magnus Carlsen, kezében a 2018-as világbajnoki trófeával, melyet épp Caruana legyőzésével szerzett meg. Fotó: Tolga Akmen / AFP

Carlsen legtöbb társával szemben háta alsó részét támasztja a székhez, így az megtartja a természetes ívét, lábait pedig hetvenöt fokos szögben tartja, éppen tökéletesen ahhoz, hogy ne használjon túl sok energiát, és ne veszítsen a maximális koncentrációból. Nem meglepő tehát, hogy a vetélytársainál nem ritkán tizenöt-húsz évvel fiatalabb játékos sokszor az ötödik óra után nyeri meg a partikat, hiszen akkor kezd el igazán kiemelkedő teljesítményt nyújtani, mikor az ellenfelek fáradni kezdenek.

Sikerének oka mindemellett abban is keresendő, hogy másokkal szemben nem évi 12-14, hanem 6-8 versenyt vállal be, hónapokat pihenve egy-egy megmérettetés előtt, elég időt hagyva a játék során felborult idegrendszernek arra, hogy regenerálódjon.

Persze ő sem sérthetetlen: nyolc egymást követő tornagyőzelem után augusztusban kisebb zökkenőn ment át, hiszen a St. Louisban tartott Sinquefield Cup-on a világranglista harmadik helyezettje, Ding Liren kibillentette az egyensúlyából, és elorozta előle a trófeát.

Vajon csak pillanatnyi megingás volt ez a huszonnyolc éves zseni életében? Októberben, a Man-szigeten kiderül majd.

Kiemelt kép: AFP

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik