Rutger volt a gyengéd óriás. Nem tudom, melyikünk volt idegesebb az első forgatási nap reggelén 1982-ben a díszletek között… Azt hiszem a filmet Szárnyas fejvadásznak hívták. Végig támogattuk egymást az egész forgatás során, ami mindkettőnknek hatalmas kihívás volt. Hiányozni fog
Így emlékezett Ridley Scott a 75 évesen elhunyt Rutger Hauerről, akinek legikonikusabb szerepe épp a fent említett Szárnyas fejvadászban volt, ahol Roy Battyt, az érzékeny androidot alakította, Harrison Ford nemeziseként. Pedig a holland színész kalandos pályája bőven túlmutat Scott filozofikus sci-fijén, még akkor is, ha első nemzetközi sikerei után küszködött kicsit a beskatulyázással, ugyanis hűvös tekintete és karizmatikus arca miatt Hollywoodban hamar besorolták az erőszakos gonosztevők dobozába. Azt pedig a Hitchcock Pszichója után ügyeletes sorozatgyilkossá tett Anthony Perkins példájából tudjuk, hogy milyen nehéz ebből szabadulni. A későbbi generációkból mindenesetre sokan ismerhetik az arcát a Buffy, a vámpírvadászból, a Batman: Kezdődik!-ből, vagy a Sin Cityből, amiben egy kisebb szerepe volt, de ott is bizonyította, hogy kevesen tudnak nála hátborzongatóbban előadni egy sötét monológot.
Szemérmes provokáció
Pedig Hauer már Hollywood előtt bizonyította, hogy nemcsak pszichopata gyilkosokat tud játszani. Például a még Hollandiában forgatott Törökgyümölcsökkel, amiben egy hedonista szobrászt alakít, aki beleszeret egy tragikus sorsú fiatal lányba. A francia újhullám szellemiségében készült, polgárpukkasztó szerelmesfilmet Paul Verhoeven rendezte, aki később szintén befutott Hollywoodban (olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint az Emlékmás, az Elemi ösztön vagy a Robotzsaru). Az 1973-ban Oscarra is jelölt Törökgyümölcsök részben a bevállalós erotikus jeleneteivel hívta fel magára a figyelmet. Hauer később elmondta, hogy a forgatás épp ezek miatt nem volt egyszerű számára, mert ő alapvetően szemérmes alkat, de végig bízott Verhoevenben, és tudta, hogy a filmhez provokatív képsorok is kellenek. Később a második világháborús ellenállást megörökítő, Futás az életért című filmben (1977) is együtt dolgoztak, mely minden idők egyik legsikeresebb holland filmje lett, Hauerrel a főszerepben.
Tengerész is volt
Hauernek már a szülei is színészek voltak, akik túlzottan el voltak foglalva a karrierjük építésével, így a kis Rutgert és testvéreit főleg dadák nevelték, kamaszkorát pedig Amszterdam utcáin flangálva töltötte. Az iskola nem kötötte le túlzottan, 15 évesen meglépett otthonról és tengerésznek állt egy teherszállító hajón, majd egy rövid ideig katona is volt, de egyik sem szippantotta be. Így döntött úgy végül, hogy a családi hagyományt folytatja, és beiratkozott a színiiskolába, amit 1967-ben fejezett be.
Magyarországon forgatott
A hazai ismertséget két évvel az iskola befejezése után, a Floris című tévés kalandfilm-sorozat hozta meg neki, amiben ő játszotta a Robin Hood-szerű címszereplőt, Floris von Rosemund, a száműzött középkori lovagot. A tizenkét fekete-fehér epizódot az akkor még szintén pályakezdő Paul Verhoeven rendezte, aki az első pillanattól nagyon jól szót értett Hauerrel. Verhoeven akció iránti érzéke már akkor is megmutatkozott, ez lett minden idők legdrágább holland sorozata. A következő évad emiatt nem készülhetett el, de többször játszotta a holland tévé, és az idők során Németországban is egyre népszerűbb lett. Így hat évvel később készült hozzá egy folytatás, az 1975-ös Floris von Rosemund, aminek szintén Hauer volt a főszereplője, igaz, immár Verhoeven nélkül. A sorozat gyártásában a Hungarofilm is részt vett, így a jelenetek jelentős részét Magyarországon vették fel. Akkoriban nálunk még nem volt ismert az Európa egyéb részein azért már nem ismeretlen Hauer. A színész akkor hagyta maga mögött a holland filmgyártást, mikor rájött, hogy ott készülő évi öt-tíz film egyszerűen nem elég arra, hogy el tudja tartani magát. Rágyúrt az angol nyelvtudására és elkezdett céltudatosan Hollywood felé kitekinteni.
Impro az esőben
„Különös élmény félelemben élni, ugye? Én láttam olyan dolgokat, amiket ti, emberek el se hinnétek. Lángoló csatahajókat az Orion peremén. Gyilkos sugarakat az éjben a Tannhauser kapunál. Mindezek a pillanatok elvesznek az időben, mint könnyek az esőben. Az idő lejárt” – mondja Roy, az érzékeny replikáns, miután megmentette az őt üldöző Rick Deckard életét a Szárnyas fejvadász fináléjában. A sci-fi történetének egyik leghíresebb monológja ez, ami nem szerepelt a forgatókönyvben, hanem maga Rutger Hauer írta, mielőtt belevágtak volna a jelenet forgatásába. Ráadásul még a kamera előtt is improvizált egy sort az eső és az emlékek hasonlóságáról, amit Scott olyan jónak talált, hogy benne hagyott a filmben. Erre később azt mondta: „Egy olyan sort akartam, amelyben Roy, aki érti, hogy alig van ideje, kifejezi, hogy miben látja az élet lényegét. Hogy mennyire szerette. Csak egy élet van.”
Halálra rémítette a stopposokat
Nem a Szárnyas fejvadásszal indult Hauer karrierje, aki a 80-as években ismert arccá vált Amerikában is, ám leggyakrabban elvetemült gyilkosok szerepére szerződtették, és ezek többsége nem olyan árnyalt karakter, mint Roy a Szárnyas fejvadászból. A Fantom az éjszakában nyitja ezt a sort, amiben például egy New Yorkot fenyegető német terroristát alakít, akit a fiatal és szakállas Sylvester Stallone üldöz. De ide sorolható a Hús és vér, amiben egy 16. századi élvhajhász zsoldost alakít, illetve a kultikus road movie/horror, az 1986-os Országúti fantom, amiben Hauer egy pszichopata stoppos, aki megöli azokat, akik felveszik őt. A filmet a kritikusok alaposan lehúzták és a moziban is megbukott, de aztán kiadták VHS-en, és nagy rajongótábort gyűjtött magának. Az Országúti fantomnak és különösen Rutger Hauer hátborzongató alakításának állítólag komoly köze volt ahhoz, hogy Amerikában szinte teljesen megszűnt a stoppolás, ahogy Spielberg Cápája is ráhozta a frászt a strandolókra.
Nagy pacifista volt
Hiába osztottak rá agresszív szerepeket, Hauer személyisége nem is állhatott volna távolabb ettől.
A háború közepén születtem, és talán innen származik a mély pacifista elköteleződésem. Az erőszak megrémít. Egyszer birtokoltam egy pisztolyt, de csak a gondolata, hogy valaha használjam teljesen megbénított, így eldobtam. Nagyon erős vagyok, de a légynek se tudnék ártani
– mondta Hauer egy 80-as évekbeli interjúban. Ugyanakkor hozzátette, hogy színészileg meg tudja érteni a gyilkos ösztönt az általa alakított karakterekben, hiszen tudja: ha az ember rálép az erőszak útjára, csak egyszer kell megnyomni a gombot, és onnantól bármit képes vagy megtenni: „Nézzük csak meg Vietnamot. Senki sem tudta, miért folyik a háború, mégis egy csomó embert megöltek.”
Tényleg lovag lett
Hauer közéletileg is aktív volt, haláláig képviselve az általa vallott értékeket. Lelkes környezetvédőként vett részt a Greenpeace-mozgalomban, az AIDS elleni küzdelmet pedig saját alapítvánnyal erősítette meg, létrehozva a mai napig működő Rutger Hauer Starfish Associationt. Ez irányú elkötelezett munkájáért lovaggá is ütötték Hollandiában. A színész honlapján megjelenő közleményben is utaltak aktivizmusára: „Rutger egyik utolsó kívánsága az volt, hogy a Starfish folytassa jótékonysági tevékenységét és harcoljon az AIDS betegség ellen, és felesége, Ineke értékes segítségével teljesíteni fogjuk Rutger és mindent megteszünk, hogy felbecsülhetetlen értékű hagyatékát továbbvigyük”.
Kiemelt kép: AFP
