Kultúra a világ egy fura hely

Siklóként indul, majd liftté változik a világ legfurcsább járműve

Kolombusz Kristóf szülővárosa, Genova tizenöt évvel ezelőtt fura lépésre szánta el magát, hogy lakói minél könnyebben elérhessék az otthonukat.

Az olasz csizma tetején megbújó Genova nevét hallva a legtöbbeknek talán kikötője – az ország legnagyobbja –, illetve a XVI. században ott alkotó művészzsenik, Sir Anthony van Dyck, Caravaggio, illetve Peter Paul Rubens jut eszébe, pedig a félmilliós nagyváros rengeteg csodát rejt, köztük lenyűgöző katedrálisokat és palotákat, a közel ötszáz éve működő víztornyot, illetve a világ legfurcsább közlekedési eszközét,

a vonatként induló, de alig 250 méter után liftté változó, egy levegővel nehezen kimondható nevű Ascensore Castello d’Albertis-Montegallettót.

A lakók minél könnyebb mozgása érdekében minden elérhető közlekedési eszközt, így a buszokat, trolikat, metrókat, tíz közforgalmi liftet, sőt, három siklóvonalat (valamint 1966-ig villamosokat) is bevető Genova vezetői a húszas évek derekán úgy döntöttek, legfőbb ideje összekötni a vasútállomást, illetve kikötőt körülölelő hegyvonulat egy részén villámgyorsan növekvő Montegalletto-negyedet.

Az 1929-ben átadott lift megszületése nem volt épp egyszerű, hiszen az apró fülkékig a lakóknak előbb végig kellett sétálnia egy közel 250 méter hosszan nyújtózó alagúton, hogy végre beszállhassanak a liftbe, néhány pillanattal később pedig már a hegyről nézzenek vissza a Földközi-tengerre.

Az alagútban tett séta nyilvánvalóan nem tette boldoggá a genovaiakat, de a megoldás még mindig jóval olcsóbb – és gyorsabb is – volt, mint villamosra szállni, így a lift negyven éven át népszerű maradt, sőt, 1963-1965 közt az egész rendszert felújították.

Fotó: Superchilum

A hatvanas években megjelenő új buszjáratok, illetve a menetjegyárak egységesítése azonban egyre népszerűtlenebbé tették a sétával induló liftezés szokását, így az lassú haldoklásnak indult. A helyi tömegközlekedési vállalat, az AMT Genova végül 1995-ben ütötte be az utolsó szöget az egyre lepusztultabb vonal koporsójába, de azonnal gondolkodni kezdtek egy azt tökéletesen pótló, hasonlóan ügyes rendszeren.

Hét évnyi fejtörés után, 2002-ben végül megindult a ma is látható rendszer építése, ami végül 2004 utolsó napjaiban nyitotta meg a kapuit, igazán egyedi megoldást nyújtva az utazni vágyóknak – nem volt ugyanis szükség többé az alagútban tett hosszú sétákra, hiszen

a két végállomásról egyszerre induló kabinok ugyanis nem csak függőlegesen, de vízszintesen is tudnak haladni, így egyszerre működnek siklóként, illetve felvonóként.

A 236 méter hosszú vízszintes út után a liftszekrények egy görgőrendszerre kerülnek, ami átgurítja az utazókat a függőleges út kezdetéhez, ahonnan az emberekkel teli dobozok még 69 métert emelkednek, mielőtt az utasok újra láthatnák a napfényt.

Fotó: Ale Zena

Az egyedi rendszerről mindezeket olvasva talán azt feltételezhetjük, hogy csigalassúsággal közlekedik, de ez óriási tévedés, hiszen az huszonhárom emberrel is alig három perc alatt eléri a végállomást, ennél jobb hírt pedig másfél euróért (485 Ft) cserébe nem igazán kaphatunk, főleg, hogy a genovai jegyek az érvényesítéstől számított száz percig érvényesek, így egy rövid séta után visszacsorogni is bőven marad időnk!

A teljes út:

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Oncology department, Patient with cancer receiving chemotherapy in day hospital. 
Clinique Francheville 

BURGER/PHANIE
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.