Három hete írtunk a Modern Városok Program keretében a következő három évben 4,2 milliárd forintból megújuló, a XVIII. századi ferences kolostor négy évtizeddel ezelőtti revitalizációja során született Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetről, melynek Kerényi József (1939-2016) egy rendhagyó könyvtárépületet is megálmodott.
Cikkünkben beszámoltunk arról, hogy az április 15-én bemutatott tervek szerint a nyolc virágablakával, illetve a két szintnyi magasságig nyúló, utcai árkádsorával a városkép fontos részévé vált – a legenda szerint mindössze egyetlen nap alatt felskiccelt – épület eltűnik a megyeszékhely képéből, helyét pedig egy
A helyzet azóta sem változott, június 5-én, az Intézet dísztermében bemutatták azonban az első, publikus látványterveket, melyeken már a felszabaduló telekre az Ybl-díjas Mányi István (Mányi Stúdió) által tervezett utód is jól látható:
A bemutatón elhangzott: a jelenlegi, 1981-1982-ben született épület komoly statikai problémákkal küzd, melyek közül a legjelentősebb egyértelműen a szerkezet korlátozott teherbírása, ez pedig komoly gátat szab a jövőbeli hasznosításnak.
Ez a megállapítás önmagában véve persze helytálló lehet, a Magyarországon is széles körben alkalmazott faszádizmus (az eredeti állapotában megtartott homlokzat mögött új épület emelése), illetve az utólagos statikai megerősítések korában azonban kétséges, hogy elég-e ennyi indok a nyolc virágablak által uralt épület teljes, homlokzattal együtt történő eltüntetéséhez.
A tervező előadásában kiemelte: holografikus ábrázolással, Baróthy Anna designer, a számtalan kortárs épület üvegfelületeit – így a Graphisoft Park kétezer éves macskalábnyomokat őrző fogadóépületéét – tervező S39 Hybrid Design vezetője által tervezett felületeken hozná vissza a virágablakokat, illetve azok térbeli árnyékát, de a Kerényi-féle épület kétszintes árkádsorának ötletét is átveszi:
A Gül Baba türbéjét és a Szépművészeti Múzeum Román Csarnokát is helyreállító, illetve újjáépítő Mányi István a látványtervek bemutatása közben kijelentette, hogy fontosnak tartja az előd előtti tisztelgést, sőt, az épület tervezésénél legfőbb szempont volt, hogy emléket állítson a nem ritkán évszázados emlékek pusztulását is hozó szocializmus közepén a múlt darabjait sorra megmentő építésznek:
Van, aki azt képviseli, hogy ez egy nagyon rossz épület, van, aki azt képviseli, hogy ez nem jó épület, de hát megszoktuk már. Én ennél nagyobb méltósággal szeretném Kerényi József emlékét kezelni, és a terveinkkel, és a bemutatott látványtervekkel is bizonyítani kívánjuk, hogy az In Memoriam Kerényi József-megjelenítés az nekünk központi kérdés.
– mondta.
A méret és a két szint magasra törő árkádsor ezzel a tervvel ugyan tényleg megmarad, sőt, kissé langymeleg utánérzésként megjelennek a most még álló könyvtárat jellegzetessé tévő ablakok is, de ez nem feltétlenül áll párhuzamban az esemény több pontján is említett tiszteletteljes emlékezés ígéretével.
A teljes lebontás mellett a magát nem önmegvalósítani vágyó építészként aposztrofáló Mányi szerint mindössze annak állapota áll. Véleménye szerint egy közpénzből épült beruházásnál a fő szempont az épület hasznossága a közösség számára, hangsúlyosan beleértve az esztétikai hasznosságot is, majd hozzátette: a könyvtárhoz 1997-ben, illetve 2001-ben is statikust kellett hívni, majd a felmérés után csökkenteni kellett a különböző szinteken elhelyezhető könyvespolcok számát is.
A épület Lechner Tudásközpontban őrzött, 1981-es engedélyezési terve szerint
A könyvekkel való telezsúfolás is közrejátszhatott tehát a gyengülésben, annak igazi oka azonban nem ez, hanem maga Kerényi a kor lehetőségeit kissé talán meghaladó álma volt.
A kor kivitelező vállalatai és építőanyaggyárai sokszor egyáltalán nem a jó minőségű munkáikról voltak híresek: a szocializmus folyamán számtalan lakóház és középület építésénél merültek fel komoly hibák, köszönhetően a betonfalak nem megfelelő helyszíni öntésének, a harmadosztályú építőanyagoknak, de megesett az is, hogy az anyagok egy része egyszerűen nem került a falakba és padlókba. A házak falai az átadás után néhány hónappal – vagy épp évvel – repedezni, sőt, egyes részeik akár süllyedni is kezdtek.
A hibák jelen esetben a válaszfalak födémtúlterhelés miatti repedésében jelentkeztek, így a jelenlegi szerkezet nem megmenthető – nyilatkozta Mányi, egyetlen szóval sem említve az eredeti homlokzat megőrzésének opcióját,mint a jelen helyzetben leginkább drasztikus, az épület jó részének lebontásával járó, de talán még mindig korrekt megoldást, sőt, elmondta:
Ezt az opciót a Kecskeméti Városszépítő Egyesület, illetve számos építész nem kívánja elfogadni, így az egyesület néhány nappal ezelőtt kérelmet nyújtott be az épület helyi építészeti örökségvédelem alá vonása ügyében, remélve, hogy a helyieket megosztó, de Kecskemétet a kor építészeti térképére felhelyező könyvtár nem csak a következő három évben folyó munkákat, de a következő évtizedeket is túléli majd.
Vajon mit tenne ma Kerényi, ha hasonló helyzetbe kerülne?
Reméljük, Kecskemét is hasonlóképp tesz majd.
