Az új fej
Az ABC-305 forgalmi rendszámú Mercedes típusú állami személygépkocsi Sátoraljaújhelyről Budapestre visszatérőben megcsúszott a nedves úton, áttörte a korlátot és a mélységbe zuhant.
A sofőr és az utasa azonnal meghalt. A sofőr a felismerhetetlenségig összezúzódott, a kormánykerék a hátán jött ki.
Az iratokból kiderült, hogy az utast doktor Híres Hubertnek hívták, s a Nemzeti Vasipari Tröszt, a korábbi Vas- és Acélkombinát elnöke volt. A baleseti járőr az áldozat kiemelkedő pozíciójára való tekintettel jelentette a gyászhírt a Tröszt vezetőségének, Híres munkáltatójának.
A helyszínre kiérkező orvos már csak puszta formaságból vizsgálta meg a halottat. Már meg akarta írni az engedélyt, hogy elszállítsák a maradványokat, mikor a mentőautóba beépített rádión váratlanul a Vasipari Minisztérium jelentkezett. Részletes jelentést kért a történtekről, az orvos a legjobb tudása szerint válaszolt. A miniszter izgatottan kérdezte:
– Szóval a teste épségben maradt?
– Igen, de ez nem sokat jelent.
– Kell csinálni neki egy új fejet!
– Ez sajnos az orvostudomány jelenlegi állása szerint nem megvalósítható.
– Nem érdekel. Minden körülmények között fel kell támasztani Híres urat. Nélkülözhetetlen vezető, és ő az egyetlen olyan szakemberünk, akivel az ország külföldi partnerei is hajlandóak tárgyalni.
aki a legszigorúbban megismételte az utasítást:
– Új fejet kell csinálni Híres úrnak, kerül, amibe kerül! Minden segítséget megadunk, de elvárjuk, hogy megoldja a feladatot.
A mentőorvos orr-gége specialista volt, soha nem végzett hasonló operációt. Megpróbálta felidézni magában mindazt, amit még az egyetemen hallott erről a témáról. Arra emlékezett, hogy csak akkor van némi remény a sikerre, ha egy-két órán belül elvégzik a szervpótlást.
Kézenfekvő lett volna Híres saját fejét felhasználni, de az annyira szétzúzódott, hogy egy, a közelben álldogáló mozaikmester nem vállalta az összerakást. Betelefonált a szomszédos Kulinvárra, önkéntes donort kért. A polgármester felajánlotta az önkormányzati testület ellenzéki tagjának a fejét, akitől már rég meg akart szabadulni. A jelölt azonban liberális nézetei miatt elfogadhatatlannak bizonyult. Ezután a kormánypárti képviselőivel próbálkoztak, intelligenciapróbának vetették alá őket, de a kapott eredmények olyan lesújtóak voltak, hogy inkább testbarát módszert alkalmazott, vagyis Híres testéből vett megfelelő anyagot.
Mivel az arc kialakításához egy nagyobb sima bőrfelületre volt szükség, a lábszárat és a combot nem használhatta, Orvosi lelkiismeretét azzal nyugtatta meg, hogy már annyian csináltak ülepet a szájukból, hogy ő ennek a folyamatnak az ellenkezőjét jogosult megvalósítani. Csak egy pillanatra ingott meg a szándékában, mikor a hivatalsegéd rányitott munka közben és csodálkozva megjegyezte:
– Nini, egy segg!
Az orvos csak a legszigorúbb értelemben vett sebészeti teendőket végezte el. Kiirtotta az új fejből az emésztéssel kapcsolatos funkciókat – ennek elmulasztása kellemetlen következményekkel járhatott volna – kialakította az új agy helyét, egy tartós elem beiktatásával megindította a vérkeringést és a légzést. Utána Hírest Pestre szállították további kezelésre.
A még kialakulatlan fejet egy formatervező művészre, Bozsur Szaniszlóra bízták. Bozsur személyes becsvágyának tekintette, hogy az adott amorf anyagból a vezető eszményi külsejét alakítsa ki. Néhány adottságot eleve tudomásul kellett vennie, meg kellett őrizni a hasonlóságot Híres eredeti külsejével. Számolva az új arc természetes teltségével, Bozsur a kialakítandó vonásoknak joviális, életigenlő jelleget adott. A fejtetőre pedig őszülő, katonás kefefrizurát rakott, mert ez némileg megnyújtotta a túlságosan is kerekded formát. A nylon hajszálakat egyenként rögzítették a bőr alá, megerősödésükig egy jéger alsónadrágból készült sportkalap óvta őket.
Nagyobb problémát jelentett az elnök tudatának helyreállítása. A szakértők mindenekelőtt Híres személyiségét, a jellem körvonalait próbálták rekonstruálni a hozzátartozók és az ismerősök elbeszélései alapján, de ez rendkívül nehezen ment, a beszámolók egymással történő összevetése rengeteg ellentmondást tartalmazott.
Közvetlen felettese, a vasügyi miniszter úgy vélekedett, hogy Híres a legudvariasabb emberek közé tartozott, akivel valaha is találkozott. A portás viszont, ha némileg elfogódottan, de bevallotta, hogy az elnök, ha reggel rosszkedvűen jött be, mindig be szokott köpni a portásfülke ablakán.
A külföldi ügyfelek nem tudták elfelejteni azokat az igazi magyaros vacsorákat, amelyeket tiszteletükre és a vállalat költségére adott, Erzsébet-utalványokat ragasztott a cigányzenészek homlokára, a család viszont mint végletekig beosztó, takarékos emberként emlékezett rá. Otthon leszerelte a tárcsát a telefonjáról, hogy a távollétében senki se tudja használni, reggelente pedig magával vitte a cukortartót, nehogy napközben a gyerekei torkoskodjanak belőle.
A beszámolók csak egy pontban értettek egyet: bizonyos mennyiségű alkohol hatására Híres minden jellemvonása az ellentétébe fordul. Egy fél üveg whisky elfogyasztása után kételkedett a szeplőtelen fogantatásban, egy egész üveg után pedig dicsérni kezdte az átkos Kádár-rendszert.
Ezután következett a legigényesebb feladat: az agyvelőbe be kellett táplálni azokat az eszmei alapokat, melyek nélkülözhetetlenek egy vezető jobboldali politikus számára:
– Az illiberális demokrácia igenlése.
– Magyar–orosz, magyar–török barátság. Kelet a ma Nyugatja.
– A határok védelme – Európa védelme „örök magyar határpör, meg sem tagadott”, a mondat második felét később törölték, mert kiderült, hogy a zsidóbérenc, a katonai szolgálatot elkerülő Ady Endre írta.
Külön listán határozták meg a parlamenti felszólalások formai és tartalmi körülményeit. A szöveg kétharmad részének a „nemzeti”, a „magyar emberek így akarják” szavakból kell állnia. A képviselőknek tilos volt elpirulni a döntéseik után.
Ezek után a szakértők csapata befejezettnek tekintette a feladatát, úgy ítélték meg, hogy Híres Hubert visszatérhet régi elnöki pozíciójába, az események őket igazolták. Híres vezetésével a Nemzeti Vasipari Tröszt elérte, sőt túlteljesítette korábbi termelési mutatóit. Új árucikkekkel jelentkezett a piacon, különösen a fából készült vaskarika és az egyház számára gyártott vaskalap aratott sikert.
A miniszterelnök méltányolva Híres teljesítményét, beemelte őt az irányító stábjába. Feladatköre a legkülönbözőbb területekre terjedt ki, a kölni készítéstől a kátrányfőzésig, a kecskék táplálásától a káposzta megőrzéséig. Kezdetben néhány apróbb pontatlanság belecsúszott a munkájába, például összekeverte a mohácsi vészt a jobbkéz-szabállyal.
Mindent összevetve teljesítménye semmiben sem maradt el minisztertársai színvonalától. Önbizalmában megerősödve önálló döntéseket is megengedett magának. Egy személyi használatú helikoptert vásárolt, számára külön parkolóhelyet alakítottak ki a minisztériumi épület tetején. Egy ellenzéki újságíró kinyomozta, hogy Híres egy alkalommal arra használta, hogy maga után hozassa az otthon felejtett zsebkendőjét. Az eset nem maradt következmények nélkül – azonnal kirúgták az újságírót. Később arra is fény derült, hogy a miniszter saját hatáskörébe vonta a kétszáz forintosok gyártását és forgalmazását. A kész érméket négyfelé vágatta és mindegyik darabot az eredeti áron hozta forgalomba hatszáz százalékos haszonnal. Hektor magához rendelte.
– Nézd, Hubert, a rangodhoz képest túl sokat lopsz, nekünk erre megvannak a megfelelő embereink – több is, mint kellene, és ha még csak ennyi volna! Tegnap az árverésen, ahol a Dunántúlra lehetett licitálni, te szándékosan fölé ígértél Hentes Lőrincnek, pedig tudtad, hogy engem képvisel. Nem voltam, nem vagyok és nem is leszek gazdag ember, a nehezen dolgozó kisemberek közé tartozom, nem tűrhetem, hogy kifosszál anyagilag. Vedd ezt utolsó figyelmeztetésnek.
Híres tudta, hogy Hektor nem tréfálkozik, előbb-utóbb leszámol vele, egyetlen esély kínálkozik: ha ő váltja le a miniszterelnököt. Tudta, hogy ezt alkotmányos úton nem érheti el, az Alaptörvénybe már belevésték a záradékot, miszerint a tisztség apáról fiúra száll. Hektor is kinézte már az örökösét, egyik unokájának személyében. A gyerek sokra hivatott politikusnak ígérkezett, hároméves korában kijelentette, hogy nem ő csinált bele a saját nadrágjába.
Híres egyéni akcióba kezdett, titokban sorra járta az utcai hirdetőoszlopokat, és az oda kiragasztott Hektor-fotókra különböző gyalázkodó szövegeket írt. Ezek közül egy a „Hektor, izéld meg a nénikédet egy szál, élére állított deszkán”. Komoly összegekkel támogatta a legjelentősebb ellenzéki mozgalmat, a Magyar Nemzeti Gyökerek Pártot is.
Ezek az akciók nem maradtak titokban a miniszterelnök előtt, most már nem érte be figyelmeztetéssel, radikális döntést hozott. A Központi Vezérlőben, ahonnan a miniszterek ténykedését szabályozták, lecserélte a Hírest mozgató góliát elemet, helyette egy olyat rakott be, amely minden tevékenységét igenlő fejbólintásra korlátozta.
Hektor továbbra sem hagyta sorsára egykori egyetemi kollégiumi szobatársát, egy megfelelő pozíciót keresett neki. Megmaradt munkaképessége arra sem volt elegendő, hogy a választások előtti ingyenes krumpli-osztogatást irányítsa. Végül sikerült egy megfelelő beosztást találni a számára, köztársasági elnöknek jelölték. Itt elég volt bajuszt növesztenie, némi jártasságra szert tenni a horgászatban, végül ügyelni arra, hogy a törvények aláírásakor megfelelő végén használja a tollat.
Moldova György: Előttünk az özönvíz
Urbis Könyvkiadó, 2019
