Amint arról már beszámoltunk, különleges művészeti élménnyel indul az idei Budapest Fotófesztivál, a BPF: nem kisebb dobással, mint David Lynch fotókiállításával, amely önmagában is kellőképpen fontos, az, hogy ezt az anyagot most lehet először látni egész Közép-Európában, csak hab a tortán. A Twin Peaks, a Kék bársony és a Mulholland Drive zsenijénak fotóiból összeállított Small Stories/Kis történetek című tárlat március 1-től egészen június 2-ig nézhető a Műcsarnokban.
David Lynchről tudvalevő, hogy korántsem csak filmesként tevékeny, sőt, valójában az csak a leghangosabb Lynch kreatív kivezetései közül, de nem az első: a mester eredetileg képzőművészként, festőként indult, és már e közben sem zárta magát egyetlen médiumba, azóta se teszi. Így a fotográfiában is maradandót alkotott, amint ezt a Műcsarnok-beli kiállítás is bizonyít.
Aki azonban kedves életképekre, szociofotókra, beszédes tekintetű portrékra számít, az aligha ismeri Lynch munkásságát – ezek a képek ugyanis pont olyanok, mint amilyenre David Lynch belső világából következtethetünk így ismeretlenül. Bizarr, sötét, furcsa szabad asszociációk ezek inkább a fotográfia és a festészet határán, mintsem a klasszikus fotográfia kellős közepén.
Ennek értelmében kevésbé az a kérdés a képeket nézve, hogy mit látunk, az ugyanis sokszor szinte meghatározhatatlan, sokkal inkább az, hogy amit látunk, az milyen gondolatokat hív elő belőlünk. A nézőnek ez a teljesen szabadjára engedett bevonása érdekes lélektani élmény, néma Rorschach-teszt önmagunkkal, hisz a válaszainkat nem analizálja senki.
Ez az álomszerű, szürreális hangulat éles kontrasztban áll a kiállítótér minimalista, elvágólagos berendezésével, talán épp azért, hogy ne is vonja el a figyelmet a tér, és ne is hívjon be bármilyen olyan értelmezést, ami nem a néző sajátja.
Ezt az aktív befogadást a kiállítás kurátora, Szarka Klára is kiemelte, hozzátéve, hogy ezt maga Lynch is hangsúlyozottan így akarja, gondolkodásra, saját értelmezésre, befogadásra buzdítja a közönséget, azért is adta Lynch a kiállításnak a Kis történetek címet, mert úgy gondolta, azok a sztorik a fontosak, amelyeket a nézőkben a fotográfiái elindítanak.
A kiállítás anyaga 2013-ban készült egy párizsi galéria inspirációjára, ötvenöt képből áll, amelyek között vannak sorozatok és önálló képek is, és én azt hiszen, hogy ez a fotóanyag azért is nagyon különleges, mert olyan értelemben nevezhető retrospektívnek, hogy David Lynch teljes alkotói pályájára visszatekint. Lynch örökifjú, de mégis csak elmúlt hetven, és hetven felé közeledve visszatekint az életútjára. A korai kísérleti fekete-fehér filmjeitől kezdve a képzőművészeti munkásságán át a Twin Peaks elemeiig szinte minden itt van. Tehát saját életútjára, emlékeire is reflektál ezekkel a képekkel, meg a teljes alkotói pályájára is, illetve arra az egész kulturális históriára, ami a ’60-as évektől máig tart, amibe ő beleszületett.
– mondta el Szarka Klára kurátor. A kiállításhoz természetesen egész sor különféle tárlatvezetést tartanak, azonban ha valaki mégis egyedül járná be a két termet, annak is van segítsége, két kivetítőn ugyanis két szakértő beszél Lynch életművéről, Varró Attila Lynchről, a filmesről, Nemes Z. Márió pedig Lynch képzőművészetéről, esztétikájáról.
Miután pedig feloldódtunk a mester bizarr világában, a kiállításról Sandro Miller híres Lynch-portréján keresztül lehet kijutni, ami szimbolikus élménynek sem utolsó. Azonban nem érdemes egyből elhagyni a helyszínt, a Műcsarnokban jelenleg is fergeteges egyéb kiállítások zajlanak, kombinált jeggyel az egész egyben megnézhető – erről a Műcsarnok honlapján, a Budapest Fotófesztiválról pedig ezen a linken lehet tájékozódni.
Kiemelt kép: Mohos Márton / 24.hu
