Kultúra

Két könyvsorozat, amely még akár Soros György ellen is jó

2018 Magyarországán kevés fontosabb dolog van annál, hogy az ember meg tudja őrizni a belső békéjét. Sokan meditálni kezdenek, másik sportolnak a boldogsághormonokért, de van ennél egyszerűbb módja is annak, hogy elzárjuk a tudatunkat a Soros-féle földönfekvő verőemberek és a rabszolgatartó kormány elől: elő kell venni egy könyvet és olvasni.

De nem lehet mindig komoly könyveket olvasni, főleg akkor, ha a könyveket alapvetően arra használjuk, hogy elmeneküljünk a valóság elől. Pont erre találták ki a lektűröket. De ha lektűrt olvasunk, érdemes valami olyasmihez nyúlnunk, ami nem csak szórakoztató, de többet is ad egy átlagos Romana-füzet színvonalánál.

Professor Yuval Noah Harari, author and Professor of History at the Hebrew University of Jerusalem, speaks about themes from his new book 'Homo Deus: A Brief History of Tomorrow' on September 8, 2016 at the Dancehouse Theatre as part of the Manchester Literature Festival in Manchester, England. (Photo by Jonathan Nicholson/NurPhoto)
Harari: Az sem természetes, hogy egy magyar törődjön tízmillió másik magyarral
Az izraeli történész első két könyvével a világ egyik legnépszerűbb gondolkodója lett, állítólag Orbán Viktor is rajongott értük. Hamarosan megjelenik a legújabb kötete, amely a múlt és a jelen feldolgozása után a jövőről szól. Nacionalizmusról, liberalizmusról és a világot fenyegető legnagyobb veszélyekről beszélgettünk vele.

Én alapvetően fantasyval és sci-fivel tartom magam távol a valóságtól, ha erre igény fogalmazódik meg bennem. Ezért mindkét műfajból szeretnék ajánlani egy sorozatot, amelyeknek a legújabb részei 2018-ban jelentek meg.

Cixin Liu: Háromtest-trilógia

A szerző jelenleg Kína egyik legnagyobb irodalmi szenzációja, főleg, mióta a könyvei angolul is megjelentek. Az első fordítás azonnal el is vitte a sci-fi legnagyobb és legfontosabb irodalmi díját, a Hugót.

A Háromtest-sorozat kíméletlenül kínai irodalom, és ez nem csak a történelmi hátteren látszik, de még a karakterek megalkotásán is. A történet Mao kulturális forradalma alatt kezdődik, 1967-ben, ahol egy fiatal egyetemistának végig kell néznie, ahogy a vörösgárdisták halálra verik az apját. A lány, Ye Wenjie, félapatikus állapotban vesz részt a kulturális forradalom utáni kínai társadalom építésében, és ez a társadalom úgy ítéli meg, hogy a legtöbbet pont egy űrkutatással foglalkozó intézetben tudja tenni. A könyv elején Ye Wenjie elküld egy üzenetet a világűrbe, ami nem áll sokkal többől, mint egy hangos hellóból.

Negyven évvel később a pekingi rendőrség megkeres egy fiatal, nanokutatással foglalkozó mérnököt, hogy segítsen nekik felderíteni egy titkos társaságot. Kínában az elmúlt hetekben több nagyhírű tudós is öngyilkos lett, és ez az egyetlen kapocs, ami összeköti őket. Wang Miao arra jön rá, hogy ez a titkos társaság egy közös számítógépes játékkal játszik.

A játék sokkal inkább egy hatalmas, megfejtésre váró kirakós, amelyet senki nem tudott még összerakni. A központjában egy virtuális világ áll, amelynek három, rapszodikusan felkelő és lenyugvó napja van. A napok mozgása tökéletesen kiszámíthatatlan, ezért a gravitációs vonzásuk időnként csírájában pusztítja el azt a társadalmat, amely elkezdett kialakulni a világban. Az itt élő lények viszont képesek arra, hogy dehidratálják és tartósítsák magukat, hogy a világuk elpusztulása után újabb társadalom építésébe kezdjenek. A játékot játszó tudósok feladata, hogy kiszámítsák a napok mozgását a világ körül, és ezzel hozzájáruljanak a civilizáció megmentéséhez. Ez a háromtest-probléma.

Később viszont kiderül, hogy ez a játék nem feltétlenül csak játék, és hogy igenis van következménye annak, ha csak úgy beköszönünk a világegyetembe.

A Háromtest-trilógia elég ambiciózus gondolatkísérlet, mert a maoista forradalomtól egészen a világegyetem végső pusztulásáig vezeti keresztül az olvasót az emberiség konfliktusain. Ennél okosabb könyv viszont nem nagyon született még arról, hogy mi történne valójában , ha megtudnánk, hogy nem vagyunk egyedül a világegyetemben. Hiszen nem lenne szükséges megvárni, hogy az idegenek elérjék a Földet, már maga a tudat, hogy nem vagyunk egyedül, teljesen megváltoztatná az emberi civilizációt.

A könyvből eddig két rész jelent meg magyarul, a második pont idén. Reméljük, hamarosan a harmadik is kijön, mert pont az az érdekes a sorozatban, hogy minden könyvel egyre okosabbá és érzékenyebbé válik, egyre nagyobb gondolatokkal próbál kísérletezni az emberiség jövőjéről.

Az pedig csak külön érdekesség, hogy én soha nem olvastam, láttam vagy hallottam még traumatikusabb és rémisztőbb dolgot, mint ami ennek a könyvnek a végén két különböző alkalommal is megtörténik. A könyveket már legalább két éve olvastam, és mindkét jelenet kétheti rendszerességgel jut eszembe. Aki végigolvasta mindhárom könyvet, pontosan érteni fogja, amiről beszélek.

De ha az emberiség jövője és a kemény tudományos fantasztikus irodalom nem lenne tökéletes arra, hogy elmeneküljünk a valóság elől, akkor tudok könnyebbet is mutatni.

Ben Aaronovitch: London folyói

Ez szinte bárki számára tökéletes lehet, hiszen mintegy mellékszálként kezeli a teljes sorozaton átívelő varázslatot. A London folyói egy rendőrségi procedurális sorozat, amelynek, mit ad Isten, pont a varázslat áll a központjában.

A London folyói Peter Grant, egy átlagos londoni járőr történetével kezdődik, aki egy Sierra Leone-i takarítónő és egy brit heroinista jazz-zenész gyerekeként úgy érezte, hogy az lesz számára a kitörési pont, ha beáll járőrnek a Metropolitan rendőrségbe. Az egyik esti műszakban azt a feladatot kapta, hogy őrizzen egy gyanús gyilkossági helyszínt, ahol egy rendkívül habókosan viselkedő, majdnem teljesen átlátszó, ellenben teljesen levágott fejű ember jelenik meg előtte, hogy a gyilkosságról beszéljen neki.

Grantot nem hagyja nyugodni a dolog, másnap is visszatér a helyszínre, hogy újra kihallgassa a szellemet. Ekkor jelenik meg a sorozat második főszereplője, egy negyvenes éveiben járó, barnásszőke, ódivatúan elegáns férfi, aki egyre gyanúsabb kérdéseket tesz fel Grantnek azzal kapcsolatban, hogy mégis miért ment vissza még egyszer kihallgatni egy szellemet.

Később kiderül, hogy a férfi Anglia utolsó varázslója, aki jelenleg a Metropolitan rendőrségen belül kezeli a mágiával kapcsolatos ügyeket. Thomas Nightingale 1900-ban született, de a második világháború alatt, amikor Nagy-Britannia szinte összes varázslója elveszett, vele valami egészen más történt: túlélte ugyan, de évtizedekkel később hirtelen elkezdett visszafele öregedni. Nightingale tanoncnak fogadja a fiatal járőrt, akik így már ketten alkotják a londoni rendőrség varázslattal foglalkozó ügyosztályát.

Ahogy a leírásból is feltűnik, a könyvsorozat tökéletes azoknak, akik szerették a Harry Pottert, de ennél sokkal többet is nyújt.

Ez ugyanis tényleg egy rendes rendőrségi krimisorozat, ahol a szerző elképesztően sok információt villant fel a Metropolitan rendőrség működéséről, és arról, hogy milyen lehet Londonban rendőrnek lenni.

De ennél sokkal fontosabb, hogy a könyv elég tudatosan emel be minden rész főszerepébe valamilyen Londonhoz kapcsolódó történelmi időszakot, vagy művészeti közeget. Az első rész központjában a színház van, a másodikéban a jazz, a harmadik az építészet körül forog, a negyedik pedig London örökségét dolgozza fel, amelyet a Római Birodalom ráhagyott. Mindezt kifejezetten alapos tudással, iszonyú szórakoztatóan megírva.

A magyar fordítások közül már három megjelent, de eredeti nyelven a hetedik résznél tart a sorozat, ami nemrég jelent meg. Ha angolul olvasnánk el, akkor kifejezetten ajánlom a hangoskönyves verziót, mert a narrátor, Kobna Holdbrook-Smith a műfaj egyik legjobbja.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.