Vagy mehetünk vissza a balettba ugrálni!
– bizonyos korosztály fölött közel lehetetlen olyan magyar embert találni, aki ne ismerné e sor jelentését, eredetét, de leginkább ne idézte volna maga is számtalanszor. A valaha készült legszórakoztatóbb magyar rajzfilm, a Macskafogó helye fix a honi popkultúra mindenkori toplistáján, és hogy ez még jó sokáig így is maradjon, azon néhány eltökélt rajongó dolgozik rengeteget évek óta. Bár a rajzfilm felújítása körül tavaly decemberben rosszízű minibotrány bontakozott ki a rajongók és a Filmarchívum között, van itt egy emberibb, felemelőbb és lényegesen kevésbé méltatlan történet összefogásról, ragadós lelkesedésről, önkéntességről és értékmentésről – beszéljünk inkább erről. A Macskafogó.hu rajongói oldal képviseletében Farkas Franciskával és Forgács Simonnal beszélgettünk.
Több évet éltem külföldön, és a Macskafogó volt az egyik olyan magyar alkotás, ami tartotta bennem a hazaszeretetet.
– kezdi Forgács Simon a Macskafogó-projekt kezdeteinek felvázolását. Bár tavaly decemberben inkább a rajzfilm kópiájának felújításán dolgozó Jancsó Dávid neve forgott közszájon, mint kiderül, a Macskafogó-kultusz újraélesztésének ötletének nagy része a startupok világában szocializálódott dizájner Forgács Simontól származik.
Egyszer, amikor itthon voltam, egy házibuliban beszéltem arról Jancsó Dávid barátommal, hogy szeretném a Macskafogó alkotóit megismerni, velük interjúkat készíteni és egy rendezői kommentárt is felvenni– merthogy ez valahogy annak idején a szocializmusban elmaradt.
Már akkor is felmerült, hogy ezt majd közösségi finanszírozásban lehetne megvalósítani, ám a projektből ekkor még közel egy évig nem indult el, csak az után, hogy Jancsó Dávid elkérte és meg is kapta a Filmarchívumtól – akkori nevén MaNDA, Magyar Nemzeti Digitális Archívum – a rajzfilm egyetlen, akkor is már harminc éves kópiáját, és belevágott annak megmentésébe. Jancsó és Forgács Simon ekkor kezdtek el érdemben együtt dolgozni a projekten, az ötlet az volt, hogy míg Jancsó a rajzfilm digitalizálásán, karcmentesítésén, újra színezésén és fényelésén dolgozik, addig Forgács is elkezdi megvalósítani az egykori ötletet.
Létrejött egy központi csapat, akik nagyon lelkesek voltak, rengeteg nagyon jó ötlet született. Aztán megkerestük a rajzfilm rendezőjét is, Ternovszky Bélát, hogy őt is bevonjuk a projektbe, mert, ugye, nemcsak alkotóinterjúkat akartunk csinálni de a Macskafogó figurákat is használni. Vele már úgy akartunk találkozni, hogy addigra azt is megpróbáltuk megtervezni, hogy hogyan tudjuk majd finanszírozhatóvá tenni azt a temérdek munkaórát, amit a Dávid és munkatársai önként beletettek a rajzfilmek a felújításába. És így jött az ötlet, hogy magyar ipar- és képzőművészeket és az eredeti alkotókat bevonva ne csak kiállítási de macskafogós ajándéktárgyakat is csináljunk.
Az volt az egyik gondolat, hogy ezek a tárgyak emléket állítanak a rajzfilmnek, pótolják azt a lyukat a rajzfilm élettörténetében, ami egy ma készülő bármilyen film életében, sőt, igazából már akkoriban is, egy Terminátor, vagy a Vissza a jövőbe filmek esetében alap volt: hogy ez az egész univerzum a vásznon kívül is, a mi fizikai világunkban is tovább él. És ezen felül pedig az ezekből származó jövő bevételekből támogatni tudjuk a rajzfilm alkotóit és legalább részben megpróbáljuk utólag finanszírozni a közel harminc-negyven önkéntesünk munkáját, és a saját befektetett pénzünket is.
Az Aranyéletből és mozifilmekből ismert Farkas Franciska ezúttal nem színésznői minőségében, hanem „civilben”, keményvonalas Macskafogó-rajongóként volt ott már a kezdeteknél is.
Simonnal az ismeretségünk alapjait gyakorlatilag a Macskafogó határozza meg: amint megismerkedtünk, rögtön elkezdtünk idézgetni a filmből, és kiderült, hogy mind a ketten ugyanakkora rajongók vagyunk. De nem csak mi vagyunk így, hanem még Jancsó Dávid, Gyárfás Eszter és még sokan mások, akiknek ugyanolyan fontos ez a film gyerekkorunktól kezdve. Nekem az egész családom kívülről tudja az egész filmet, én magam azt sem tudom, hány százszor láttam, és kívülről az egészet oda-vissza, hangeffektekkel együtt elmondom bármikor. És eleve, ahogy az összes projekt-résztvevőnek, nekem is hatalmas szívügyem ez a film, mert itt olyan örökségről van szó, hogy nem tudom, hogy mi lehetne fontosabb, mint hogy egy ilyen kincset megőrizzünk az országnak. Így, amikor elindult ez a projekt, akkor nem volt kérdés, hogy én is szeretnék ebben részt venni.
Eleinte leginkább afféle „minőség-ellenőrként” és ötletgazdaként, ahogy mindenki más: ötleteltünk, kitaláltuk, hogy mi hogy működhetne, hogy mik azok a kiállítási vagy éppen ajándéktárgyak, amiknek, mondjuk, én mint nagyon nagy rajongó örülnék. Később pedig a háziasszonya voltam a harmincadik évfordulóra rendezett díszünnepségnek Szabó Simonnal, és azóta is, ha bármilyen médiakommunikációra van szükség, azt mi csináljuk. És óriási öröm volt látni, hogy amikor a harmincadik évfordulós vetítésen ott voltak az alkotók, tele volt a mozi, és mindenki ugyanúgy röhögött ezeken a harmincéves poénokon, még mindig működik, még mindig szeretik, és van egy olyan ereje ennek a filmnek, ami valahogy áttör minden falat.
A Macskafogó megmentése és hagyatékának újjáélesztése tehát igazi szerelem-projektként indult az önkéntesség erejét, a startup-kultúra eszközeit és a rajongók lelkesedését használva. Párhuzamosan folyt a munka a kópián, és a „kultuszon”, készültek a kiállítási tárgyak, rendezői kommentár és az alkotóinterjúk, melyek értékét azóta alaposan felsrófolta a történelem: az első és a második felvétel között meghalt Nepp József, a film forgatókönyvíró-hangrendezője, így ez a felvétel lett az utolsó vele készült interjú, ezek után a második és harmadik felvétel között a film producere, Kunz Román is elhunyt. De készült interjú a rajzfilm karaktereinek rajzolójával, Maros Zoltánnal, a szinkronhangokat kölcsönző színészekkel és egyéb alkotókkal is.
2017 decemberében a projekt gazdái a Macskafogo.hu oldalon – melyet nem csak tartalommal töltöttek fel, de magát a webcímet is ők szerezték meg: addig egy kocsma tulajdonában volt – közösségi finanszírozási kampányt indítottak a kópia felújítására, valamint az említett interjúk, rendezői kommentár, relikviák, és a belőlük szervezett kiállítás támogatására. A gyűjtés hatalmas siker volt: a kitűzött ötmillió forintos célt két nap alatt elérték, és még ez után is érkeztek adományok. Az összeg persze – ahogy ezt a gyűjtésben is jelezték – közel sem fedte le a projekt addigi költségeink mértékét: laikus szemmel talán komoly pénznek tűnhet, de ha hozzátesszük, hogy ez több tíz önkéntes, köztük sok elsővonalbeli szakember több évi munkáját lett volna hivatott utólag finanszírozni, akkor mindjárt más a helyzet.
Akárhogy is, a gyűjtés végül sikerült is, nem is. A Filmalap ekkor bontott szerződést Jancsó Dávid csapatával, mondván, innentől majd ők átveszik a Macskafogó felújítását. Hogy miért, abba belemenni nem e cikk célja, a szövevényes ügy részleteiről itt, itt és itt olvashatnak. A rajzfilm megmentésére összegyűlt összeg végül visszavándorolt a felajánlók bankszámláira.
Mivel a Filmalap bejelentette, hogy ők felkarolják ezt a projektet, és befejezik a film felújítását, ezért úgy láttuk korrektnek, hogyha az összes támogatást visszafizetjük. A közel hatmillió forintot a harmadik napon visszautaltam az összes támogatónknak, mivel úgy gondoltuk, hogy ők arra is adták azt a pénzt gondolatban, hogy ez a film felújítódjon.
– mesélte erről Forgács Simon, hozzátéve, hogy ettől függetlenül a film hagyatéka körüli egyéb tervekről eszükben sem volt lemondani, csak várniuk kellett, míg rendezik soraikat, ami viszont lehetőséget adott tovább dolgozni a hagyaték megmentésén.
A digitális felújítást időközben a Magyar Nemzeti Filmarchívum befejezte, és idén szeptember 13-án meg is tartották az immár felújított Macskafogó mozipremierjét. Forgács Simon és csapata itt megint képbe került: a díszbemutatón látható volt egy kis ízelítő a készülő Macskafogó-kiállításból és bejelentették, hogy ismét közösségi finanszírozó kampányt indítanak, ami a tervek szerint október 13-ig tart majd, ekkor lesz ugyanis a Pannónia Stúdióban – ahol annak idején a rajzfilm készült – a rajzfilm harminckettedik születésnapi ünnepsége, az alkotói interjúk és az említett minikiállítás teljes változatának premierje, ahol ott lesznek a film alkotói, afféle monstre Pannónia stúdiós találkozóként. Ezen a gyűjtésen lehet beszállni a Macskafogó.hu értékmentő munkájába valamilyen ajándéktárgy megvásárlásával. A kampány nem áll rosszul, de nem csak ezért nincs rossz szájíze a rajongói csoportnak:
Eltekintve a saját pénzügyi áldozatainktól valójában mindaz, amit mi kitűztünk célul, az már sikerült. A filmet digitalizátuk, fel van újítva, újra moziba került, DVD-n, Blu-Rayen ki fogják adni, és így már a mai gyerekekhez is eljuthat Grabovskyék története. A Macskafogo.hu weboldal immár a rajzfilmről szól és a rajongók Macskafogós ajándéktárgyakhoz is hozzájuthatnak! Ezen felül az összes alkotóval, akivel csak tudtunk, interjút készítettünk, nem is rövidet, nem is rossz minőségűt, köztük olyanokkal is, akik azóta sajnos már elhunytak.
Ami még hátra van: az az ága a munkánknak, aminek semmi más célja nincs, mint hogy értéket mentsen, hogy a relikviáknak, amikkel kapcsolatba kerülünk, azoknak a túlélési esélyeit maximalizáljuk. Minden kezünkbe került cellt, kulcsrajzot, képesforgatókönyvet, plakátot a piacon elérhető legmagasabb minőségű technológiák segítségével digitalizáltunk, valamint van egy papír-restaurátor önkéntesünk, akivel felmértük a teljes relikviakészletet, hogy azt kell-e restaurálni, és hogyan kell tárolni.
Készül például a képesforgatókönyvnek egy doboz olyan anyagból és méretben, ami biztonságosan tárolja, hőmérővel, páratartalom-mérővel, és egy használati utasítást rakunk a borítóra, hogy a mindenkori ember, akinél ez van, hogyan tudja a leghosszabb ideig sérülésmentesen fenntartani ezt a műkincset. De a néhány tucat fennmaradt rajzfilm-cellel és hátterekkel ugyanígy járunk el. A cellekből – ezekből a víztiszta műanyagra, akrillal festett képkockákból – százezer feletti, a vízfestékkel készült hátterekből több mint száz darab készült a rajzfilmhez, és alig néhány maradt fenn, hogy a többivel mi lett, arról csak legendék vannak: egyesek szerint szétlopták, mások szerint bezúzták, nem tudjuk, mindenesetre nincsenek meg, a megmaradt darabok élettartamát tudjuk csak maximalizálni.
Ez után pedig az a célunk, hogy a film relikviái ne magángyűjteményekben álljanak, hanem legyenek ingyenesen közkinccsé téve, ezt tesszük a kiállításon, másrészről pedig keresünk olyan archívumokat, amelyek rendelkeznek olyan technológiai háttérrel, hogy megfelelő tárolást tudjanak biztosítani a Macskafogó megmentett anyagainak. Ezen felül pedig, reméljük, tudunk némi örömet szerezni a rajongóknak azzal, hogy ezeket az ajándéktárgyakat elkészítjük, és a kiállítást összeállítjuk. Lehetne, persze, akár spinoffokban is gondolkodni, mondjuk arról, hogy Tájfel hogy lett az a háborúktól és titkos akcióktól megtépázott macska, aki, vagy éppen mi történt annak idején a Patkány Balett Intézet falai között, mert ebben az univerzumban még rengeteg van, de itt azért még nem tartunk.”
A közkinccsé tétel részeként az elkészült alkotóinterjúk az Így készült a Macskafogó című dokumentumfilmben lesznek láthatók, amit először ugyan a gyűjtésben részt vevő rajongók láthatnak majd, de az után ingyen és bérmentve mindenki számára elérhetővé teszik majd online. A film előzetesét legelőször nálunk lehet megnézni, egészen dögös.
Akinek tehát szimpatikus mindaz a munka, amit a Macskafogo-hu-sok csinálnak, és teheti, dobjon pénzt a kalapba, mert különben, ugye, mehetünk vissza a balettba ugrálni.
