A XIX. és XX. század harcterein nem csak embereknek, de állatoknak is jutott hely: keveseknek volt azonban olyan mozgalmas élete, mint a lengyel tüzérek mellett a második világháború három évét végigküzdő mackónak, Vojteknek, vagy épp az egy teljes évtizedeken át kalandból kalandba csöppenő kutyának, Judynak.
A történet a brit HMS Gnat hadihajón indul, melynek legénysége 1936-ban úgy döntött, ideje szert tenniük egy kabalára, hogy azt magukkal vihessék a kínai Jang-ce folyón való őrjárataikra. Testvérhajóin, a Méhen (HMS Bee), a Tücskön (HMS Cricket) és a Kabócán (HMS Cicada) ezt a pozíciót egy kutya töltötte be, így a kapitány az első tiszt ellátogatott egy sanghaji kennelbe, ahonnan egy angol pointerkölyökkel, Judyval tért vissza.
A nem csak szerencsehozó állatként, de a partraszállások idején az elejtett vadakat visszahozó vadászkutyaként is használni kívánt Judyról mindenki úgy gondolta, hosszú, eseménytelen élete lesz, a legénység tagjai szabad perceikben pedig elhalmozzák majd a szeretetükkel.
A szakács gondjaira bízott kölyök élete nehezen indult: alig néhány héttel a fedélzetre érkezése után a vízbe esett, ahonnan a legénység egy tagja mentette ki – a bonyodalmak ezzel azonban még el sem kezdődtek.
A kutyáról rövidesen kiderült, hogy vadászatokra teljesen alkalmatlan, a hajót az éjszaka közepén megtámadó folyami kalózokra, illetve a láthatáron még fel sem tűnt japán gépekre azonban eredményesen figyelmeztet, így mégsem egyszerűen csak kabalává, de a legénység hasznos tagjává is vált.
A gyorsan beilleszkedő, és mindenki kedvencévé váló kutya 1938-ban tizenhárom kölyöknek adott életet, közülük tíz meg is érte a felnőttkort, és különböző hajókra került.
A kölykök
Egy évvel később aztán véget ért a törékeny béke: kitört a második világháború: a HMS Gnat legénységének egy része pedig 1939 júniusában a HMS Grasshopperre kerül. A váltás mellé új feladat is járt: Jang-cén való járőrözés helyett a szingapúri brit bázis irányítása alá, a város körüli vizekre kerültek.
A HMS Grasshopper, 1940 körül
Három évvel később, 1942 februárjában a Szingapúrt elfoglalni próbáló japánok elleni csatában a hajót több bombatalálat érte. A legénység elhagyta a hajót, és egy Szumátra közelében fekvő lakatlan szigeten értek partot. Csakhamar észrevették azonban, hogy a szigeten nincs étel, és Judy sincs velük. A legénység egy tagja visszaúszott a lassan süllyedő hajón maradt készletek egy részéért, ekkor azonban előkerült Judy is, aki rövidesen megmentette a gazdái életét:
Néhány nappal később egy kínai dzsunkán eljutottak Szumátrára, ahol egy több mint háromszáz kilométeres, dzsungelen át tartó túrára indultak, hogy a britek által ellenőrzés alatt tartott, de a japánok támadásának kitett Pedangot elhagyni készülő katonákhoz csatlakozzanak.
Judy a HMS Grasshopperen, 1940 körül
A szerencse ezúttal nem állt mellettük: öt héten át tartó gyaloglás – és egy, a kutyát ért sikertelen krokodil- és tigristámadás – végén kiderült, hogy egyetlen nappal késték le az utolsó hajót, sőt, épp egy japán katonák által elfoglalt faluba sétáltak be.
Innen mindannyian egy észak-szumátrai hadifogolytáborba (Gloegoer, Medan, Szumátra) kerültek, ahová csodával határos módon a kutyát is sikerült becsempészniük. Az állatot itt a repülő altiszt Frank Williams vette a szárnyai alá, sőt, elérte, hogy 81A jellel őt is felvegyék a hadifogoly-nyilvántartásba:
Már-már azt hihetnénk, hogy a megpróbáltatások ezzel véget értek, de erről szó sincs: a kutya a következő három évben újdonsült gazdájával együtt több tábort, sőt, az őket szállító SS Van Warwyck teherhajó ötszáz emberéletet követelő elsüllyedését is túlélte.
A vízből kimentett katonák természetesen újra egy táborba kerültek, ahol Judy újra halálos veszélybe került: a foglyok legtöbbjén tetűk élősködtek, a japán őrök pedig úgy gondolták, ennek a kutya az oka. A négylábút csodával határos módon sikerült elrejteni az őt eltüntetni akaró katonák elől, sőt, a háború vége után Williamsnek még a szigetországba is sikerült őt becsempésznie.
History’s only canine POW, the story of Judy, a very, very brave dog. Part III for @NatGeo http://t.co/rV2NYddmQY pic.twitter.com/w5kklVQk4A
— Rebecca Frankel (@becksfrankel) May 18, 2014
Megérkezése után hat hónapot töltött karanténban, ezt követően azonban a Viktória-kereszt állatoknak járó másával, a Dickin Medallal tüntették ki.
A fekete-fehér pointer élete végül öt évvel a háború után, Williams oldalán Tanzániában ért véget: emlődaganata annyira súlyossá vált, hogy gazdája az elaltatása mellett döntött.
Kitüntetését és egykori nyakörvét az Imperial War Museum őrzi. Sírja ma is a tanzániai Nachingweában áll, a rajta lévő tábla azonban már évekkel ezelőtt elveszett:
@PeterJonesFCO Judy WW2 POW Dog Grave located in Nachingwea Tanzania is in disrepair/grave plaque is missing – Help! pic.twitter.com/0SNc8GNglD
— Dale Allison (@dallison32) March 19, 2016
A teljes történetet a Today I Found Out múlt havi epizódja meséli el:
Fotók: Wikimedia Commons, GOV.uk
