Kultúra

Hová jut a világ, ha egy Dwayne Johnson-film Oscar-díjas lehet?

Bodnár Judit Lola
Bodnár Judit Lola

újságíró. 2018. 08. 10. 17:59

Az Oscar-gálán külön kategóriában díjaznák a népszerű filmeket, jelentsen ez bármit. De nyer ezzel a néző és a filmipar bármit? De ezen kívül is felmerül még néhány kérdés.
Korábban a témában:

Hogyan?

Iparági bombát robbantott az Amerikai Filmakadémia azzal, hogy tegnap egyebek mellett azt is bejelentette: bevezetik a legjobb népszerű film kategóriáját.

Jelentsen ez bármit. A kategória mibenlétét és az értékelési kritériumokat ugyanis majd csak később fogják pontosan meghatározni – már ha sikerül. A pro és kontra érvek versenyeztetése rögtön ezen a ponton feleslegessé válik, olyan egyértelműen több az ellenérv, kezdve mindjárt azzal, hogy finoman szólva is problematikus a kategória definíciója. Ha ugyanis, például, a teljes bevételek alapján határozzák meg, mely filmek férnek be a kategóriába, az azért baj, mert számos filmnek a januári jelölésig messze nem alakul ki a végleges jegybevétele. Azt meg mégsem mondhatja az Akadémia, hogy ide a zsánerfilmek kerülnek, ezzel ugyanis már delegáltan is kizárná a legjobbfilmes mezőnyből az összes olyan alkotást, ami nem filmdráma – ami egyrészt explicit diszkrimináció lenne, másrészt felesleges is, mert az Oscar főkategóriájában már így is szinte csak nagyívű drámai alkotások rúgnak labdába.

Pont ezt?

A népszerű film kategóriáját – amelynek a Hollywood Reporter már megelőlegezte a Popcorn Oscar nevet – azért is vitatják sokan úgy a szakmában, mint a random twitterezők, mert bár tény, hogy az Oscar kategóriáira ráfér némi vérfrissítés, akad jónéhány olyan filmszakmai munka, amely sokkal inkább – és már jó rég óta – megérdemelné az elismerést, mondjuk, egy Oscar-kategória formájában. Így például jó ideje kampányolnak a kaszkadőri díjért, de bőven lehet még példákat hozni: a casting directori munka sem kapja meg a neki kijáró figyelmet, és az olyan alakításoknak sincs díja, amikor nem látjuk a saját szemünkkel a színészt, mondjuk motion capture technológiával készült karakterek (lásd Andy Serkist a lenti videóban) vagy animációk szinkronhangjai esetében. Esetleg, ha már mindenképpen szétválasztásra játszik az Akadémia, mehetnének például a Golden Globe-on alkalmazott trend felé, amely szétválasztja a drámai filmeket és a vígjáték/musical kategóriát – ami a gyakorlatban annyit tesz: filmdrámák versus minden más.

Kit akarnak átverni?

Az új kategória bevezetése ugyanakkor főleg azért keltet ekkora ellenállást, mert teljesen átlátszó: a népszerű filmek kategóriáját gyakorlatilag a szuperhősfilmeknek hozták létre. (És a Star Warsnak, meg egy-két további versenyzőnek. De azért főleg a szuperhősfilmeknek.) Adódik a kérdés, hogy mi ezzel a gond, ám a válasz korántsem egyetlen érv, inkább érvek sorozata. Kezdjük például ott, hogy ha egy film tényleg jó, akkor miért kellene más kategóriában versenyeznie csak azért, mert sok pénzt is hozott? Mintha a sok néző valami elemi rossz lenne. A poén az, hogy bizonyos szempontból a producerek így is kezelik: miközben nyilván kell a bevétel, rendre igyekeznek úgy időzíteni az Oscar-esélyesnek tartott filmjük mozikba kerülését, hogy minél közelebb legyen a díjszezonhoz. És nemcsak azért, hogy még emlékezzenek rá, de azért is, mert attól tartanak, hogy még véletlenül túl sok nézőt vonz majd a film, és ezzel a sznob szavazók egyből leminősítik majd.

Miközben nem igaz, hogy az Oscar-esélyes filmek alapértelmezetten nem népszerűek – vagy fordítva, hogy az Oscar-gálán nincs esélye népszerű filmeknek: az Oscar történetének számos legjobbfilm-díjasa az éves nézettségi lista top ötös listáján szerepelt, a legtöbb jelölést gyűjtött filmek pedig a legismertebb filmek között vannak a Ben Hurtól a Titanicon át a La La Landig.

Hol vannak az Akadémia tökei?

A popcorn-díj ötletét valójában a gyávaság szülte és az teszi ilyen mérhetetlenül bicskanyitogatóvá. Mert ugye, mióta mozikba került, azóta azt rebesgetik, hogy a Fekete Párduc, mint a zsánert egészen új alapokra helyező darab, lehet az első képregény-adaptáció, amelyet a legjobb film Oscar-díjára jelölhetnek. Azt pedig, hogy ez valóban így lehet-e, az Akadémia döntésén múlik – ők viszont nem akarták ezt a döntést meghozni.

A Fekete Párduc fontos film, csak nem nekünk
Mi nem fogjuk a bőrünkön érezni, milyen jelentősége van ennek a szuperhősnek.

Pedig ezzel elismernék – és egyből pontot tennének a viták végére is –, hogy a gigabüdzséből készült megafilmekre is pontosan ugyanazok a filmszakmai színvonal-követelmények vonatkoznak, mint egy klasszikusan Oscar-esélyesnek tartott alkotásra. Úgymint: átgondolt és kidolgozott, logikus és releváns mondanivalóval bíró forgatókönyv, következetes és hatásos dramaturgia és rendezés, érzékeny karakterábrázolás, átélhető, ihletett alakítások, művészi igényű operatőri munka és filmzene, és így tovább. Ha mindez megvan, akkor a sok néző már csak hab a tortán, és akkor az út a legjobbfilm-kategória felé vezet, mondjuk, egy Fekete Párducnak is, ahogy eddig is – lásd, mondjuk olyan kulturális mérföldkövek Oscar-jelöléseit és díjait, mint A cápa, a Star Wars, A Gyűrűk Ura-filmek –, és akkor teljesen okafogyott az új kategória.

Fotó: Forum Hungary

Ha külön kategóriát kapnak a nagy sikerű blockbusterek, azzal az Akadémia azt is mondja, hogy ezekre a filmekre más szabályok vonatkoznak, urambocsá nekik kevesebbet is elég teljesíteni. Ezzel tovább nehezítik, hogy az ilyen filmek a legjobb film kategóriájában versenyezhessenek, ami már most sem könnyű. Ez nettó sértés az alkotóknak is, és a rajongóknak is, mintha azt mondanánk, vannak a jó filmek, és vannak a sok pénzt hozó filmek, továbbá vannak, akik a jó filmeket szeretik, és vannak a birkák, akik meg a tömegfilmeket. És sértés az Oscar-esélyes „kis” filmek készítőinek is. Mert tény, hogy két éve a relatíve alacsony bevételű – bár a büdzséhez arányosítva egyébként bombasikerű – Holdfény lett a legjobb film, de idén például a közel 200 milliós globális bevételt szerzett A víz érintése – ami eszerint nem lenne elég „népszerű”? Az Akadémia gyakorlatilag a kapitalizmus csúcsait célozza meg az új kategóriával, jelezve, hogy a sikeres film félmilliárdnál kezdődik, de azért inkább el kellene érni a milliárdos álomhatárt.

Arról nem beszélve, hogy az Akadémia gyakorlatilag saját magát, az Oscar hagyományait köpi szembe azzal, ha nem tud büszke lenni arra, hogy nem enged a színvonalból. Ha azt mondja, a magas minőség nem lehet népszerű, és fordítva, azzal elég lesújtó véleményt fogalmaz meg a nézőkről, akikből pedig él. De ne féljen senki, valójában az Akadémia döntéshozói még ahhoz is töketlenek, hogy ilyen egyértelmű szétválasztást tegyenek: a bejelentés után pontosításként közölték, a legjobb film és a legjobb népszerű film kategóriája átfedhet, magyarán lehet egy filmet mindkét kategóriában jelölni. Itt viszont megint csak visszaérkezünk a kérdéshez: minek ez az egész?

Azt a finom szemantikai árnyalatot pedig már tényleg csak az ínyencek kedvéért emelem ki, hogy a kategória neve – achievement in popular film – angolul az achievement, azaz teljesítmény szót használja – miközben a népszerűség nemes egyszerűséggel nem nevezhető művészi teljesítménynek.

Fotó: Forum Hungary

Kinek áll ez érdekében?

Hogy az egésznek semmi köze nincs az alkotók teljesítményének elismeréséhez, azt már tisztáztuk. A nézői viselkedésre is aligha fog hatni, a blockbustereket már eleve megnézte kutya-macska, a kisebb filmeknél talán, talán ér valamit, de ott sem sokat. Ha az Akadémia közelebb akarna menni a nézőihez, akkor arra megint csak lennénk jobb módszerek. Mióta ugyanis egyre tágul a szakadék a tömeges érdeklődés övezte filmek és a díjesélyes filmek között – nem volt ez mindig így –, azóta a sznobériáját a lehető legrosszabb értelemben értő Oscar is fokozatosan idegenedik el a nézőktől. Ennek eredményeképp a tipikus legjobbfilm-jelölt Oscar-felhozatal a díj kezdetei óta jelenlévő nagyívű drámákból, valamint a réteg- és zsánerfilmekből áll össze.

Ahelyett viszont, hogy az Akadémia esetleg újragondolná azt, hogy milyen kritériumok mentén lesz valami legjobbfilm-jelölt, mit ért magasművészet alatt, és esetleg finomhangolná magát elitizmus-fronton kezdve azzal, hogy nem minősít csípőből túlhájpolt tömegszemétnek egy erősen nyitó darabot, inkább kitalálták ezt az új, de valójában mégsem különálló kategóriát. Remélve, hogy majd azért nem fenyegeti nagyon a szentséges legjobb film kategóriát. Látszólag közelebb megy a nézőkhöz, valójában pont az elitizmusát hangsúlyozza, látszólag beemel, valójában kizár. Ami – mint az NBC szerzője rávilágít – pláne visszaüthet, ha az eredmény véletlenül az lesz, hogy a legjobb filmek között a kánonnak megfelelő, fehér emberekről szóló, fehér színészekkel eljátszott, fehér rendezők által rendezett klasszikus történetek kapnak majd helyet, a népszerű filmek kategóriájában meg, mondjuk, olyan filmesek művei, mint Jordan Peele (Tűnj el!) vagy a Ryan Coogler (Fekete Párduc).

Az új kategória és az összes változtatás célja valójában egyetlen dolog: az, hogy az Oscar-gála nézettségének zuhanórepülését megállítsák, miután az idei gála 26,5 millió nézőjével negatív rekordot döntött: sosem nézték ennyire kevesen. Ezt a trendet akarják megfordítani a popcorn-kategóriával, azt gondolván, tömegek fognak leülni a gála közvetítése elé, ha a Dwayne Johnson-féle Jumanji ott van a jelöltek között. Hogy sikerül-e, az februárban kiderül, de erre alapozni a nézettségi eredményeket… mondjuk úgy, tipikusan öregecske, a trendeknek háttal ülő Akadémia-tagokra vall, akiknek nem tűnt fel, hogy az Oscar elmúlt 90 éve alatt erősen megváltoztak a tévézési szokásaink.

Fotó: UIP Duna

Ha már nézettség: további hab a tortán, hogy a három órásra rövidített show – aminek alapvetően örülünk – azt jelenti majd, hogy egyes kategóriákat nem közvetítenek majd élőben. Ezeket akkor adják majd át, amikor a tévénézőknek reklámszünet van, és csak később, szerkesztve, rövidebbre vágva kerülnek adásba. Nehéz nem látni ebben az „egyenlők és egyenlőbbek”-dilemmát, holott a kisebb kategóriák csak ezen a gálán kapják meg a nekik kijáró figyelmet. Így lesz a film ünnepéből a film frontvonalában lévők ünnepe. Ráadásul valószínű, hogy a három rövidfilmes kategória – rövid animáció, doku és játékfilm – kerül ki a közvetítésből, azaz a hatalmas jelentősége ellenére már így is mostoha körülmények között tartott rövidfilmes műfaj ázsiója tovább csökken.

Jó ez egyáltalán bármire?

Bár láthatóan rengeteg a kontra érv, nem lenne korrekt említés nélkül hagyni a pro oldalt sem. Így például hasonló ellenállás fogadta annak idején, amikor 2002-ben külön kategóriába terelték az animációs filmeket. Önálló kategóriává válásáig mindössze egyetlen egész estés animációs film kapott legjobbfilm-jelölést, A szépség és a szörnyeteg 1992-ben – ami mindazonáltal komoly löketet adott a hasonló alkotásoknak. A dedikált Oscar-kategória végül mégis pozitívan hatott az animációs szakma egészére, felhívta a figyelmet a területben lévő szakértelemre, ma pedig már el sem lehet képzelni az Oscart a kategória nélkül. Ha sikerül úgy meghatározni, majd működtetni ezt az új kategóriát is, mint az animációét, akkor még jól is elsülhet a dolog – erre az esély kicsi, de reménykedjünk.

Emellett, bár a tweetek és publicisztikák tanúsága szerint sokan tartanak attól, hogy a popcorn-mozik beemelése majd elveszi a kis reflektorfényt is a kisebb nézettségű, magas minőségű, klasszikusan Oscar-esélyes független és/vagy művészfilmektől, ám ha jól használják, akkor az új kategóriának még akár lehet ténylegesen gazdagító hatása is. Kétségtelenül sok olyan film van ugyanis, ami blockbustersége és magas minősége, kedvező kritikai fogadtatása ellenére sem jutott még csak a legjobbfilm-jelölés közelébe sem, csak mert az eszképizmus az Akadémiának akkor sem fér bele, ha jól csinálják. Ezen például segíthet a popcorn-kategória – de erre az egészre, persze, eleve nem lenne szükség, ha az Akadémia a fentebb taglaltak mentén kihúzná a fejét önnön elitista alfeléből.

Fotó: Warner Bros
Bodnár Judit Lola korábbi cikkei

Kiemelt kép: UIP Duna

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Tonnerre sous les tropiques  Tropic Thunder   Year : 2008 - USA  Robert Downey Jr., Jack Black, Brandon T. Jackson, Jay Baruchel, Nick Nolte, Ben Stiller   Director: Ben Stiller
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.