Nem is olyan rég egy általunk készített interjúban csak úgy by the way szóba került a kötelező irodalom kérdése, és hogy Harry Potter és kis barátai beférnek-e ebbe a klasszikus világba a Baradlay família és Tímár „Aranyember” Mihály mellé. A téma úgy tűnik, nemcsak minket érdekel, ugyanis a Roboraptor stábja komplett kerekasztal-beszélgetést szervezett a kivesézésére.
Ők voltak a Legyen a fantasztikus kötelező! című esemény főszereplői: Szép Eszter (kutató és kurátor, óraadó az ELTE-n és a MOME-n, a Magyar Képregény Szövetség ügyvivője, aki épp most fejezte be a képregényekről szóló doktoriját), Gaura Ágnes (író, a Borbíró Borbála-sorozat és a Túlontúl szerzője) és Nagy Ádám (a Selye János Egyetem docense, a Nevelj jedit! szerkesztője, a fentebb említett interjú alanya); a moderátor pedig Holló-Vaskó Péter, a Fumax kiadó munkatársa és az Oculus c. regény szerzője volt.
Ha valaki még nem döntötte el, hogy innen továbbolvas-e, segítünk: felvillantunk pár témát, amiről szó lesz:
- Mi értelme van erőltetni archaikus nyelvezetű, nehezen olvasható történeteket, amelyek letűnt népekről és korokról, eltűnt társadalmi osztályokról és problémákról szólnak?
- Nézhet-e horrort a gyerekünk?
- Tud-e tejet vásárolni a boltban, aki nem olvasott Jókait?
- Jó ötlet-e a Harry Potter-könyveket kötelezővé tenni, vagy akkor azokat fogják utálni a diákok?
- Egyáltalán mi az, hogy kötelező olvasmány? Mi a szerepe?
Kezdjük az utóbbinál. Szép Eszter úgy látja, hogy már maga a megnevezés is rossz, ő például egy olyan iskolában gyakorlótanított, ahol „közös olvasmánynak” hívták, és valóban közösségi élményt jelentett a diákoknak, amikor hétről-hétre együtt beszélték át az egyes fejezeteket. Gaura Ágnes szerint a legnagyobb probléma, hogy a jelenlegi oktatási rendszer csak azt szabályozza, mit lehet, vagy mit kell tanítani, nem pedig azt, hogy milyen kimenetelt, milyen típusú diákokat kellene képezni. és ehhez kellene az irodalom – és a matematika és a földrajz… – oktatását igazítani.
Ha eldugul otthon a csatorna
A kötelező olvasmányok célja egyfelől az lenne, hogy megszerettessék az olvasást. Ez a kötelezettség miatt nem nagyon megy nekik
– vázolta fel a problémát Nagy Ádám, aki szerint a diákokra erőltetett művek többsége avítt, ráadásul a fantasy irodalomból számos olyan alkotás beemelhető lenne a tantervbe, ami éppúgy mintát tudna adni a diákoknak a szabadságra, szerelemre, barátságra, önfeláldozásra, mint a Csongor és Tünde, a Kincskereső Kisködmön vagy bármelyik Jókai-mű. Az alapvető gond az oktatási rendszerrel van, amely úgy gondolkodik, hogy
Holott – mondja Nagy Ádám – az iskolából kijött emberek leginkább arra képtelenek, hogy egy levelet megírjanak az önkormányzatnak, ha eldugul a csatorna:
Olyan skillekkel viszont nem rendelkezünk, amikre minden nap szükség volna.
Szép Eszter a pedagógusok védelmére kelt, szerinte nem szabad a tanárokat homogén masszaként kezelni; ő például négy iskolában tanított, és mind a négyben találkozott olyan kollégával, aki olvastatta a gyerekekkel a Harry Pottert is.
A kerekasztal-résztvevők abban maximálisan egyetértettek, hogy a tanároknak borzasztó nehéz a dolguk ebben a helyzetben. Nyilván az lenne a legjobb, ha a pedagógusok lépést tudnának tartani, és a kurrens művekre tudnának reflektálni, amikkel könnyedén megszólíthatnák a közönségüket; de ez már csak azért sem egyszerű, mert
Sajnos azonban nyilvánvaló, hogy a jelenlegi terhelés, óraszámok mellett lehetetlen ilyesmit kérni a pedagógusoktól.
Sok tanár nem azért nem foglalkozik ilyesmivel, mert lusta, vagy mert nem mer, hanem mert ki vannak jelölve számára a határok, és azokon belül mindent meg kell csinálnia, ha vért pisil, akkor is, viszont azon túl másra már nem jut idő
– mondta Gaura Ágnes, aki szerint nincs sok esély, hogy a közeli jövőben ez megváltozzék. Talán azt el lehet érni, hogy nagyobb szabadságot kapjanak e téren a tanárok; és az is fontos lenne, hogy valódi párbeszéd alakuljon ki arról, hogy egyáltalán mi az elvárás egy iskola felé. Nagy Ádám szerint viszont nem lehetetlen a változás:
Nem akarok politizálni meg stadionozni, de semmiképp nem utópisztikus elvárás, hogy csökkentsük az óraszámot, növeljük a fizetést, és váljunk meg azoktól, akik nem erre a pályára valók.
Lúzer kisgyerekek halála
Az olvasásra szoktatás volt a következő téma: működhet-e ez a manapság divatos elképzelés, és ha igen, a kötelező olvasmány képes-e ebben szerepet betölteni. Nagy Ádám szerint
Gaura Ágnes úgy gondolja, hogy egy közös mozilátogatás is elindíthat valaki az olvasás felé. Szerinte nemcsak az a baj, hogy nincs választási lehetőség, hanem az is, hogy a kínálat nincs tekintettel korosztályra, a könyvek a 100 évvel ezelőtti gondolkodásmódunkat tükrözik, és az is megfontolandó lenne, hogy egy adott életkorban különbséget tegyenek a fiúk és lányok érdeklődése között: egy lány számára például nem biztos, hogy érdekes a Pál utcai fiúk vagy egy háborús regény.
Holló-Vaskó Péter rákérdezett, hogy vajon nem probléma-e, hogy az elsőként megismert kötelező irodalom tele van
de a válaszadók inkább elkanyarodtak egy nagyon fontos témára, a bullyingra. Nagy Ádám – ahogy az interjúban is – felhívta a figyelmet arra, hogy az iskolai zaklatás órai keretek között bemutatható lenne a Harry Potter vagy a Stephen King-féle Az-on keresztül.
Csak arra figyeljünk, hogy az Az-t mikor nézetjük meg, mert Pennywise azért szereti a gyerekeket
– mondta a docens, nem kis nevetés volt a jutalma, de a jelenlevők akkor röhögtek fel igazán, amikor hozzátette:
tehát tulajdonképpen egy jó pedagógus.
Kánonsérülés
Nagy azt javasolja, hogy ha valakit – mondjuk debreceni vagy józsefvárosi kötődése miatt – érdekel a Légy jó mindhalálig vagy a Pál utcai fiúk, akkor dönthessen úgy, hogy ezeket szeretné olvasni, de ugyanígy választhasson mást is. Persze ennek az is lesz a következménye, hogy „sérülni fog a kulturális kánonunk”:
Azok az idézetek, amiket az újságcikkekben olvasunk, nem mindenkinek fognak átjönni.
És ugyanitt emlékeztetett, hogy a jó irodalomtanár-képzés már csak azért is fontos, mert például az általa említett, kötelezők közé beemelhető művekben is van sok olyan részlet, amit nem olvashat el, nem nézhet meg minden korosztály:
Stephen King Az című regényében azért vannak nagyon durva orgiajelenetek.
Viszont azt is hozzátette, hogy a szülő akár egy horror értelmezésében, feldolgozásában is tud segíteni:
Ha nem tárgyaljuk ki vele, a gyerek úgyis megnézi maga. Akkor már inkább nézzük meg együtt, és beszéljük át.
Gaura Ágnes éppenséggel nem vinné be Stephen Kinget a kötelezők közé, de úgy érzi, hogy a bullying pont olyan téma, amit egy fantasy-művel sokkal jobban át lehetne adni a diákoknak.
Nagyon kemény, nagyon húzós témákat be lehetne vinni, úgy, hogy közben megvan a biztonságos tér, hiszen a klasszikus fantasy garantálja a harmonikus végkifejletet. Így sokkal jobban lehet a témáról beszélgetni a fiatalokkal, hiszen nem az lebeg végig a szemük előtt, hogy ha valaki kiáll az igazságért, az gyógyíthatatlan tüdőgyuszit kap.
Shakespeare, a tömeggyilkos
Mi indokolja, hogy a gyerekeket archaikus nyelvezetű, nehezen olvasható történetekkel traktálunk, amelyek letűnt népekről, letűnt korokról, eltűnt társadalmi osztályokról és problémákról szólnak, ahelyett, hogy a jelen kor kihívásaira reflektáló műveket adnánk a kezükbe? Ez volt a következő téma, és Szép Eszter Mikszáthék védelmére sietett:
Nem lenyomni kell a klasszikusokat a gyerekek torkán, hanem csak kontextusba kell azokat helyezni.
Nagy Ádám szerint a kérdésre az a válasz, hogy az akadémiai doktorok (neveléstudományról van szó) egy része ellenszenvvel tekint a fantasy, sci-fi világára, akik pedig rokonszenvvel viseltetnek, azok többsége tájékozatlan a témában, és azt gondolja, hogy ezek csak gyerekeknek szóló bugyuta mesék.
Egész Hollywood ebből él, itt dollár milliárdokról beszélünk, ez nem játék, amit „futottak még” kategóriába sorolhatunk.
Sokszor azt az érvet hozzák fel a modernebb irodalom kötelezők közé beemelése ellen, hogy sok mű „erkölcstelen”, mondta a moderátor, és hát mindenki jót derült, amikor Nagy Ádám Shakespeare-rel érvelt:
A Shakespeare-művekben meg mindenkit megöltek, aki szembejött; egy-két komédiát leszámítva a drámákban minden szereplő meghal, ráadásul elég csúnya körülmények között. Olyan, mintha egy arénában kergetnék egymást, hogy ki kit tud leszúrni.
Holló-Vaskó Péter említett egy másik érvet is, amit a kötelezőpártiak rendre felhoznak: ami a gyereket érdekli, azt úgyis el fogja olvasni, ezért adjunk neki olyan kötelező irodalmat, amit magától nem olvasna el, de Nagy Ádám szerint ez leginkább a klasszikus katonaságos logikára emlékeztet:
Kisfiam, én is voltam katona, én is túléltem, legyen neked is szar.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
Videó az eseményről:
