Közel három éves fennállása alatt már egy vaskos kötetre való epizóddal gazdagodott, térképen is követhető Ismeretlen Budapest-sorozatunk legfrissebb fejezeteiben a szocializmus évtizedeinek néhány emlékét emeltük ki a feledésből: Újpest legkülönösebb, faliképekkel teli lakótelepét, a hatvanéves kőbányai bronzpingvineket, valamint a főváros legnagyobb összefüggő épületdíszét.
Most azonban ideje visszatérnünk a szecesszió fémjelezte századfordulóra, hogy a főváros egyetlen, a vakolatréteg alatt jó eséllyel ma is létező Horthy-freskójának szomszédságába sétáljunk el, és megismerjük a belváros legdíszesebb, a kor építészete iránt rajongók elől elbújni próbáló iskolaépületét.
A ma a Károly körúttól a Rottenbiller utcáig – többé-kevésbé a hosszú időn át tervezett Erzsébet, majd Madách sugárút vonalán – tartó, 1874 óta Dob utcaként ismert út mentén álló iskolaépület száztizenkét évvel ezelőtt, 1906-ban nyitotta meg kapuit a diákok előtt.
A főváros által kijelölt szűk telken a legtöbb építész számára igazi kihívást jelentett volna egy, a feltételeknek megfelelő méretű épület létrehozása, Hegedűs Ármin azonban ritkán látott magabiztosággal készítette el 1890-ben a Dob utca 95.-ben alapított elemi iskola utódjaként született, a telek három oldalának beépítésével létrejött épület terveit.
A kor szokásának megfelelően az épület két szélére helyezte a fiúk és lányok bejáratát (felettük két-két fiú-, illetve leányalakkal, Melocco Péter szobrászművész munkáival), a két kapu közti homlokzatrészt pedig néhány lépéssel hátrébb tolta, hogy az utca túloldalán lévő házak még véletlenül se akadályozhassák meg a természetes fény tantermekbe jutását.
in: Magyar Pályázatok – Magyar Építőművészet, IV. évf. 12. szám, 1906
A főhomlokzat sem maradt díszítetlen, hiszen a szépen ívelt téglaszalagok és a szintenként változó ablakosztások mellett óriási mennyiségű, kerámiagombokkal még egyedibbé tett mozaik is került a jókora falfelületre. A festőművész Vajda Zsigmond által tervezett, Róth Miksa műhelyében megszületett képek természetesen az épület céljára utalnak: a földszinti ablakok felett gyerekek egész sorát láthatjuk – a sor bal oldalán lányokat, a másikon pedig fiúkat, akik a díszítősor közepén találkoznak, hogy egymás kezét fogva játszhassanak szembekötősdit:
Fotó: Vincze Miklós / 24.hu
Na de lássuk a munkák részleteit külön-külön, így az olvasó, virágokat csodáló, fonalat gombolyító, éneklő, vagy épp a Szózat első sorát – “Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar…” – épp egy vászonra hímző lányokat:
Fotók: Vincze Miklós / 24.hu
Vagy épp a súlyt tartó, sportoló, Nemzeti dalt szavaló, festő, tanuló, lepkét gyűjtő, katonásdit játszó, vagy épp egy jókora földgömböt tanulmányozó fiúkat:
Fotó: Vincze Miklós / 24.hu
Az épület felsőbb szintjeire pillantva is maradnak persze meglepetések: a két bejárat feletti Budapest-címerek, az első emeleti ablakok közti növénymotívumok, az eredeti nevet őrző “FŐV. ÁLT. ISKOLA” felirat, illetve az azalatti központi Róth-munka, melyen a tanuláshoz szükséges eszközök egész sorát láthatjuk egy halomban: a számológép elődjeként használt abakuszt, földgömböt, írótáblát, vonalzókat, illetve füzetet és könyvet:
Fotó: Vincze Miklós / 24.hu
A különlegességek mindezzel azonban nem érnek véget, hiszen a fiúk felső két emeleten lévő termeiből a főlépcsőn át juthattak fel az egykor tetőn lévő, ma már nem létező játszótérre, a lányok lépcsősora azonban csak a harmadik emeleten lévő, tornateremként is használt díszteremig nyújtózott. A folyosók és a tantermek falát 1,3 méteres magasságig könnyen tisztítható olajzománcfesték fedte, efelett pedig virágmintás szegély húzódott, melynek ma már csak néhány apró szelete látszik, köszönhetően az első és második világháború, illetve a szocializmus évtizedei által hozott változásoknak: az első világháborúban az épület hadikórházként működött, a másodikban pedig katonai célokat látott el.
Gera Lajos asztalosműhelye az Óriás utca 35.-ben (ma VIII. Leonardo da Vinci utca 35.), a csoportkép hátterében az iskola épületéhez készült magyaros szecessziós ablakkerettel
A bombatalálatot és több belövést is kapott épületet a háború utáni két évben állították helyre, majd újra iskolaként nyitotta meg a kapuit. Falai közt olyan híres diákok fordultak meg, mint a közeli Alsóerdősor utca 10-ben született Garas Dezső, Ruttkai Éva, Gálvölgyi János, Bernáth György, vagy épp a színpadon és a filmvásznon is maradandót alkotó Somló István. Az intézmény 1960-ban vált koedukálttá – ekkor még jócskán működött a “növendékek hosszúszüneti levegőztetésére” szolgáló tetőterasz, de az átépítések már megkezdődtek: megjelentek az ország összes iskolájából jól ismert padok, száműzve az akkor már több mint ötvenéves, tinta- és tolltartós darabokat, az udvari szárnyra pedig a diákok létszámának növekedése miatt újabb emelet került. Azóta már a tetőjátszótér is megszűnt, helyén azonban ma is lapostetőt találhatunk, emlékeztetve az egykor gyerekzsivajt árasztó térre:
A kép bal szélén az iskola épülete a lapostetős szakasszal, a kép jobb felső negyedét kitöltő modern épület pedig az egykor (és talán még most is?) Horthy-freskót rejtő egykori postaigazgatósági székház jókora tömbje / fotó: Google Earth
Nem sérültek azonban a főlépcsőház díszei, illetve a padlót díszítő terrazzo burkolat, így utóbbin ma is kecses virágdíszeket, az oszlopfőkön pedig galambokat és mókusokat találunk.
Tanterem az új iskolában / in: Magyar Pályázatok – Magyar Építőművészet, IV. évf. 12. szám, 1906
Az iskola ma az Erzsébetvárosi Kéttannyelvű Általános Iskola, Szakgimnázium és Szakközépiskola részeként működik, állapota alapján pedig a főváros egyik legjobbja, hiszen egy évvel ezelőtt ért véget az épület történetének legnagyobb felújítása, melynek részét képezték a homlokzatot érintő munkák is. Ennek köszönhetően az épület ma épp úgy fest, mint ahogyan azt a századforduló embere láthatta, sorsa pedig a főváros számtalan műemlékével és védelmet érdemlő épületével szemben hosszú évtizedekre biztosított.
