Mi volt az első gondolata, amikor kézbe vette a próbaepizód forgatókönyvét?
Imádtam olvasni a pilotot. Két dolog keltette fel igazán az érdeklődésemet. Az egyik, hogy a szereplőknek egy nagyon érdekes összetétele szerepelt benne. A másik, hogy Alan [Alan Ball, a Sírhant Művek és a True Blood – Inni és élni hagyni showrunnere] egészen tisztán beszélt arról, ami most körülöttünk zajlik. Színészként ez a két dolog már önmagában rendkívül izgalmas. Bemutatni a jelent pedig szakmailag is érdekes kihívás. Nagyon sok anyag, sorozat úgy készül mostanában, hogy „Na lássuk, mi volt sikeres az előző évadban?”. Alant sosem érdekelte az ilyesmi. Ő vérbeli alkotó.
Az Itt és most már a címével is arra utal, hogy reflektálni akar a körülöttünk lévő világra. Ha kicsit megismerjük a sorozatot, akkor egyértelmű benne a jelen társadalmi, politikai elemzése (kritikája?). Azt is sugallja, hogy politikailag el vagyunk veszve. Elvesztettük a hitünket a liberális eszmékben. Össze tudja ezekkel a gondolatokkal kapcsolni a sorozat üzenetét?
Igen, össze tudom. Nem vagyok személy szerint ennek a meggyőződésnek a követője. De mindenképpen úgy gondolom, hogy a sorozat üzenete összefonódik ezzel az eszmeiséggel. Azt hiszem, hogy most hátrébb kell húzódni. Hogy egy baseball hasonlattal éljek: én abban hiszek – sőt mindig is hittem abban -, hogy előbb meg kell kicsit szorítani a játékot ahhoz, hogy extra ütési jogot szerezzünk.
Úgy gondolja, hogy a sorozat reményteljes üzenetet fogalmaz meg ezzel kapcsolatban? Vagy inkább fatalista?
Nem hinném, hogy fatalista. Csupán azt a valóságot reprezentálja, amiben most élünk. Nagyon sok ember számára ez a jelen most ebben az országban, és nagyon sok ember nagyon sokat fizet ezért lelkileg. De ugyanakkor azt is sugallja a sorozat, hogy nem kell félni azoktól a sötét elemektől, amik körülöttünk léteznek. Emellett pedig van az egésznek egy rejtettebb, identitáskereső jelentésrétege is – segít mélyebbre ásni önmagunkban, hogy feltérképezzük, kik is vagyunk valójában.
Ön hogyan látja a valóságos társadalmunkban zajló folyamatokat, a környezetét?
Mindennapos a minket lehúzó szar, amiben élünk. Ami miatt leginkább aggódom az az, hogy mindannyiunkat be fog szippantani ez a sok negatív energia. Azon a ponton, ahol most vagyunk, nem teszünk eleget azért, hogy jobb legyen – nem teszünk semmit. Nagyon sok ember csak szócső, nincs saját meggyőződése csak azt ismétli, amit innen-onnan hall. Így a társadalom tagjai egyre csak dühösebbek és dühösebbek lesznek. Tudod, valahol egészséges dolog dühösnek lenni, de hogyha a harag kezd dominálni az életedben és átveszi az irányítást felette, akkor kialakul egy mindenre rátelepedő negatív energia, ami a saját (lelki) egészségedet is károsítja, de a társadalomra nézve is veszélyes. Más szavakkal: ha folyamatosan ellenzékben kell lenned, akkor kevésbé valószínű, hogy olyan valakinél találsz nyitott ajtóra, aki készen állna arra, hogy változzon és változtasson. Mert már te előre ítélkeztél afelett az ember felett, már eleve az ellenségeddé tetted. Ez az, amit én érzek. Ha azt a kollektív energiát, ami legtöbbször mostanában ellenzéki gondolatok kifejezésére használunk, például a közösségi médiában – szóval, ha ezt az energiát összeadnánk és valami olyan dologra fordítanánk, amivel változtatni lehetne dolgokon, akkor nagyon nagy tetteket lehetne véghez vinni és komoly eredményeket elérni. Ez az, ami segíthetne szerintem a társadalomnak. Ki lehet próbálni kicsiben: fordíts húsz perccel kevesebbet a közösségi médiára és abban az időben tegyél valami jót a szomszédodért. Mit tudok tenni a közösségemért, amiben élek? Segítek annak, akinek szüksége van rá. Idealizált koncepció, tudom… De valahogy így éltünk korábban.
De a világ megváltozott… Ez a sorozat eléggé sötéten mutatja be a Trump-erát, de ugyanakkor megfogalmaz egyfajta csalódottságot a liberális eszmékben is…
Igen. Pont ezért imádom. A problémákat nagyon sokszor az okos emberek okozzák. Olyanok, mint Ön meg én. Példának okáért: szerintem a háborúk is okos emberek miatt törnek ki. Olyat is mondtak már, hogy képesek vagyunk a sajtót is magunk mellé állítani és saját propagandának használni. Vagy ha valami fontos kérdésben bizonyíték kellene: mit mondanak a hivatalos szervek okos képviselői, ha azt vetik a szemükre, hogy nincsenek bizonyítékok? „De vannak bizonyítékaink, csak ti nem tudtok róla.” De közben nincsenek! Ez hazugság. Az a baj, hogy nincsenek következmények.
Ön szokott hazudni színészként? Úgy értem, érezhetően komoly meggyőződése van politikailag, elemzi a társadalmi viszonyokat és az erkölcsi normáiba talán nehezen fér bele, hogy egy karakter bőrében ’hazudjon’.. Hogy hitelesen érveljen egy olyan meggyőződés mellett, amivel Ön, mint Tim Robbins, személy szerint nem ért egyet.
Ó, igen, nagyon sokszor ’hazudok’ ebben az értelemben. De, tudja, ezt nem is igazán élem meg úgy, hogy hazudok. Mert – bár igaz, hogy a karakterben mindig benne van a színész személyisége is – azért általában annak csak egy része vagyok én. Legalábbis remélem! Szóval, tudok olyan szereplő bőrébe is bújni, akinek hitét, meggyőződését egyáltalán nem tudom osztani.
Az Itt és mostról itt olvasható kritikánk, a sorozat elérhető az HBO GO-n, magyar felirattal és szinkronnal is.
(Kiemelt kép: Rich Polk/Getty Images for IMDb/AFP)
