Ha manapság belépünk egy boltba, legalább húszféle sör néz vissza ránk a polcról, köztük számos ízesített, vagy épp alkoholmentes darab, melyek közül a minőségibb darabokról már nem furcsa illatú mosogatólére, hanem egy kellemes italra asszociálunk.
Nem mindig voltak azonban ilyen kellemesek a nagy mennyiségben gyártott sörök – derül ki az Atlas Obscura vonatkozó cikkéből, mely egyértelmű határvonalat húz a fura ízű italok, illetve a modern utódok közé:
A gőzgép feltalálásával indult korszakig a sörök ugyanis egy furcsa, füstös jeggyel rendelkeztek, melynek okai a maláta kezelésében keresendők.
A búza, árpa, vagy bármilyen gabonaféle csíráztatásával megszülető malátában a borok alapját adó szőlőfajtákkal, vagy a cidert adó almával ellentétben ugyanis nincsenek cukrok, így a keményítőket kell körültekintően kezelni.
Ezt a kezdetleges eszközök azonban egyáltalán nem tették lehetővé, így a malátáztatás folyamata is nehezebben folyt: a tűz feletti lábasba dobták a beáztatott, csírázófélben lévő gabonaszemeket, ahol azok aztán kiszáradtak, a tüzet adó fa jellegzetes illata azonban egy szempillantás alatt beette magát a születő malátába.
Az 1506-ben kiadott Hausbuch der Mendelschen Zwölfbrüderstiftung egy oldala / Fotó: Wikimedia Commons
A változás végül Nagy-Britanniában kezdődött: a folyamathoz a hirtelen olcsóvá váló szenet kezdték használni, ez pedig egy kémény közbeiktatásával elhozta a fura buké megszűnését, sőt, kontrollálhatóbb hőmérsékleti viszonyokkal is járt.
Sokkal könnyebb sörök skálája született, melyet az elégetett fák kora, a hőmérséklet, illetve a szándékosan füstölt maláta részaránya is befolyásolt.
Mindezek mellett azonban volt még egy komoly előnye az új italoknak:
Mindez persze nem jelenti azt, hogy teljesen kihalt volna a régi módszer, hiszen Európa, illetve az Egyesült Államok számos kis főzdéje készít továbbra is hasonló darabokat, a bajorországi Bambergben pedig számos söröző kínálja a középkor óta változatlan formában készülő Rauchbier-eket.
Fotó: George M. Groutas
A szokás itteni fennmaradásának legfőbb oka meglepő módon azonban nem a hagyományőrzés, hanem a szénbányák teljes hiánya, így a sörfőzők maradtak a régi, jól bevált módszernél anélkül, hogy akár egyetlen pillanatra is eszükbe jutott volna a váltás.
A sörök világa az elmúlt egy évszázadban még sokszínűbb lett, az elmúlt tíz évben pedig Magyarországon is előtérbe kerültek a kis főzdék termékei, így ma már csak a legközelebbi boltig kell elsétálnunk, hogy különböző gyümölcsökkel, vagy épp nem hétköznapi komló- és malátafajtákkal egyedivé tett kisüzemi söröket kaphassunk.
