Kultúra
Csévharaszt, 2017. június 25.
Beer Miklós váci megyés püspök egy kocsmából kialakított kápolna felszentelésén Csévharaszton, a Váci Egyházmegyei Találkozón 2017. június 24-én.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Beer Miklós: Isten nem egy forgalomirányító

Farkas György
Farkas György

újságíró, hírfőnök. 2017. 11. 04. 18:00

„Hiteles vallás nem engedheti meg az erőszakot, a gyilkolást.”

Mindig velem címmel újabb interjúkötet készült Beer Miklóssal. A Szeressek ott, ahol gyűlölnek és az Örömet hozzak, hol gond tanyázik címűek után a váci megyéspüspök egyebek mellett most beszél a lombikbébiügyről, a multikulturalizmusról, a szeretettörvényről, Ferenc pápáról, illetve a hergelőkről és kéregetőkről. Szóvá teszi a megbélyegzés veszélyét és azt is, hogy Istenre nem lehet forgalomirányítóként tekinteni. A 24.hu a kiadó engedélyével idéz a hamarosan boltokba kerülő kötetből.

Hergeljük egymást

Beer Miklós megfigyelte, úgy lett szitokszó manapság a multikulturalizmus, hogy végig sem gondoljuk, mit jelent a szó.

Csak szajkózzuk, hogy harcolni kell ellene. Nagyon félve én azért mégiscsak feltenném a kérdést: tulajdonképpen mi a baj a multikulturalizmussal? Amikor nemrégiben erről faggattak egy rádióműsorban, Szent István jutott eszembe, az Imre hercegnek szánt intelmei. Az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennél fogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Még egyszer: ezek Szent István király szavai.

Ő hiszi azt, hogy rendet, biztonságot úgy is lehet teremteni, ha nem zárkózunk be.

Itt élünk a Kárpát-medencében a szlovákokkal, románokkal, szerbekkel. Sokáig gúnyoltuk őket, csúfneveket adtunk nekik, hadd ne mondjam, miknek neveztük őket. Amikor aztán elkezdtünk velük beszélgetni, kiderült, hogy őket is pontosan azok a kérdések foglalkoztatják, amelyek bennünket. Próbálnak gondoskodni a megélhetésükről, féltik a gyerekeiket, miközben nekik is megvannak a szokásaik, hagyományaik, amelyeket szeretnének ápolni, őrizni.

A püspök szerint az nem is lehet kérdés, hogy aki hozzánk jön, annak be kell tartania a törvényeinket. De nagyon nem szeretné, ha a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntenénk,

és éppen annak a kollektív bűnösségnek a jegyében gondolkodnánk, amely ellen oly gyakran emelünk szót. Már ha rólunk van szó. A mai napig joggal tiltakozunk amiatt, hogy annak idején megbélyegeztek bennünket, magyarokat vagy svábokat, Csehszlovákiában vagy idehaza. Amikor viszont a muszlimok ellen hergeljük egymást, csak mert vannak közöttük erőszakosak is, voltaképpen nem azt csináljuk, amit kifogásolni szoktunk? Ennyire nem vesszük észre, hogy mi is általánosítunk?

A szeretettörvény a legfontosabb

A párbeszédben a muszlimokkal, ha valóban párbeszédről van szó, szerinte az lenne a feladat, hogy megértessék: keresztényekként az Újszövetséget, a szeretettörvényt tartják legfontosabbnak.

És így is szeretnénk is élni. És ha ez nem is sikerül mindig tökéletesen, akkor is arra törekszünk, hogy jó keresztények legyünk. Mindenkit elfogadva, mindenkit tisztelve. Viszont ha csak azt mantrázzuk, hogy mi majd megvédjük Európát az iszlámtól, a muszlimok pedig – az összes többi menekülttel együtt – maradjanak csak otthon, mitől változna meg a véleményük rólunk? Hiszen mi magunk akadályozzuk meg, hogy hiteles keresztényeket is lássanak! Tisztulásra, megtisztulásra mindkét oldalnak szüksége van.

A püspöknek egy barátja, egy négygyerekes apuka mondta a minap, hogy miközben ragaszkodnak az intézményekhez, a kőből épített egyházhoz, elveszítik érzéküket azon értékek iránt, amelyekre Jézus tanította őket.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Mi az a hegyi beszéd?

Ferenc pápa mellett továbbra is a leghatározottabban kiáll Beer Miklós, aki egészen odavan azért, amit az egyiptomi látogatásán tett és mondott.

Ugyanis muszlim (!) vallási elöljárók és tudósok előtt emelte fel a szavát az erőszak ellen. Nem lehet igazolni a gyűlöletet semmilyen vallás nevében, mert Isten neve szent, ő a béke Istene. Hiteles vallás nem engedheti meg az erőszakot, a gyilkolást. Itt, Egyiptom földjén, a Sínai-hegyen kapta meg Mózes a Tízparancsolatot, melyben ott áll: ne ölj! Aki nem tiszteli másnak az életét, Istent sem tiszteli. Óriási jelentőségű szavak!

Meggyőződése, hogy a pápát érő támadások a teljes tájékozatlanságról tanúskodnak.

Valaki egy tévéműsorban genderhívőnek, libsinek nevezte. A genderelmélet szerint mindenkinek joga van magát férfinak, nőnek vagy egyiknek sem nyilvánítania, attól függetlenül, hogy biológiailag férfi vagy nő az illető. Ferenc pápa azonban nem csupán ellenzi, hanem a házasság és a család elleni „globális háborúnak” nevezi ezt a gondolatot. A házasság a legszebb dolog, amit Isten megteremtett – mondja a Szentatya.

Próbálták már az abortusszal kapcsolatban is kiforgatni a szavait, miután az összes papra kiterjesztette a terhesség-megszakításon átesett nők feloldozásának jogát. Pedig ezzel indokolt: amilyen határozottan csak lehet, újra leszögezem, az abortusz súlyos bűn, mivel egy ártatlan életnek vet véget. Nem létezik viszont olyan bűn, amelyre Isten irgalmassága ne terjedne ki, és amelyet Isten irgalmassága ne semmisítene meg.

Nemrég azt írta neki valaki, hogy kilép a katolikus egyházból, ha ő továbbra is pártolja Ferenc pápát. A püspök azt válaszolta: nem érti a problémát.

Ferenc pápa ugyanis azt mondja, ami a hegyi beszédben is van. Zárójelben odaírtam még: Máté, 5-7. fejezet. Nem mondhat mást, mert ezt olvassuk az evangéliumban – tettem hozzá. És erre jött a válasz: nem tudom, mi az a hegyi beszéd, de mélységesen elítélem ezt a pápát.

Erre már nem tudott mit felelni, de nagy kérdés számára, mit lehet mondani azoknak, akik, bár ismerik az evangéliumot, mégis támadják a Szentatyát.

A veronai tragédiáról

Az egyik áldozatot, egy 17 éves fiút ő temette Dunakeszin. Azokban a hetekben rengeteget gyötrődött, gondolkozott azon, hogyan lehetne enyhíteni, gyógyítani a szülők, rokonok fájdalmát.

(…) Ordítani tudnék dühömben, amikor egy jámbor vallásos hívő azzal próbál vigasztalni, hogy de hát tulajdonképpen hamarabb kerültek a mennyországba. Tényleg dühös tudok lenni ilyenkor. Mert a súlyos gyászban nem jószándékú prédikációra, hanem csendes együttérzésre van szükség. Persze, végső soron valóban arról szól a hitünk, hogy minden emberi életnek örök távlata van.

Amikor ezekre a tragédiákra az idő múlásával visszatekintünk, arra gondolhatunk, hogy az életnek van egy sokkal nagyobb összefüggése, mint hogy megszületünk, hajszoljuk az életet, aztán egyszer meghalunk. Baj esetén pedig az Úristent hibáztatjuk.

Isten nem egy forgalomirányító. Ő minden élet ajándékozója, aki az életünket ránk bízta. Isten meghagyta a személyes szabadságunkat és felelősségünket. És ebből fakadhat a hibázás, egy baleset, de még a háborúk is. És az is, hogy rengeteg szenvedést és fájdalmat okozunk egymásnak.

A püspök szerint nehéz erről a kérdésről okosan beszélni, de higgadtan belátható: csak úgy lehetne elkerülni a baleseteket, tragédiákat, ha az Úristen visszavenné szabad akaratunkat.

Csak ebben az esetben lehetne felelőssé tenni őt. Ha ő lenne a játékmester. Ha minden bábut ő mozgatna. Azaz, ha mi magunk csupán bábuk lennénk.

Abban a tudatban kell élnünk, hogy bármikor bármilyen tragédia érhet bennünket. De mindig mindent meg kell tennünk egymásért. A közlekedési szabályok betartásától kezdve a békétlenség, a gyűlölködés felszámolásáig.

A halottas ruhán nincsen zseb

A püspök bajnak tartja, hogy ma csak az számít, amit anyagiakban birtoklunk.

A nagy autó, a nagy ház, az új ruha, a nyaraló. Az egzotikus utazásokról nem is beszélve, amelyekről nagyszerű képeket lehet kitenni az internetre, vagy dicsekedni velük a munkatársaknak. Szinte egymást licitáljuk túl, ki mikor ruccan ki Monacóba, Spanyolországba, Mallorcára.

Nemrég mesélte valaki, hogy Floridában volt nyaralni. Bevallom, kicsit provokálni szerettem volna, ezért megkérdeztem tőle: és ez neked elég volt? A Seychelle-szigetekre nem mész? Hát Balira? Új-Zélandra? Ezeket nem akarod megnézni?

Szerinte önbecsapás, önáltatás, hogy bizonyos országokat, világrészeket „egyszerűen látni kell, mert mindenhová úgysem lehet eljutni, a közelünkben lévő szép helyeket pedig észre sem vesszük. Ő boldog, ha olyan családot lát, ahol a gyerekek elégedettek, ha idehaza kirándulhatnak, nyaralhatnak és arra tanítják őket, hogy tudjanak mindennek örülni, nem a pénz vagy a távolság határozza meg az élmények értékét.

A személyi érettség fokmérője, ha belátjuk: a vagyon és a drága repülőutak aligha számítanak bármit is emberi létünk és az örök élet távlatában. Olyan jó lenne eljutni arra a végtelenül egyszerű felismerésre, amit egy uszodai barátom szokott mondani, hogy a halottas ruhán nincsen zseb.

Kéregetők

Néha neki is feltűnik, mennyi ruhája, inge, pulóvere lett már megint. Ezeket a kispapoknak adja karácsonykor vagy húsvétkor, mert nem akar fölösleges tárgyakat maga körül.

Egész egyszerűen nem fordulhatna elő, hogy rongyos ember legyen ebben az országban, annyi ruha lapul a szekrényekben.

De éhes embernek sem szabadna lennie. Leginkább ünnepekkor figyelhető meg, hogy kétszeresen, háromszorosan is túlköltekezünk. Nem lesz nyitva az üzlet, muszáj jól bevásárolni – hangoztatjuk, majd a végén a szemétben landol az étel, szinte már rutinszerűen. Ez botrány!

Amikor kéregetőkkel találkozunk, például a piros lámpánál várakozva, a legtöbbször csak közömbösen nézünk magunk elé. Azzal nyugtatjuk magunkat, hogy úgyis alkoholra vagy cigarettára költené az alamizsnát az a koldus.

Ő azt gondolja, nem a mi dolgunk megítélni, mihez kezd az aprópénzzel. Ha valaki megalázkodik, tartja a kezét esőben, fagyban, ítélkezés helyett arra kellene gondolni: nincs jogunk mindent birtokolni. A püspök azért nem firtatja, mi a kéregető felelőssége abban, hogy erre a sorsra jutott, mert ez nem az ő dolga. Neki inkább az jut eszébe, hány embernek és hogyan lehetne még segíteni.

Egymásért élünk

Sokszor mondja, hogy az Úristen egymásra bízott bennünket. Férjet és feleséget, fiatalt és időset, keresztényt és ateistát.

Az egymásrautaltság egész életünkben megtapasztalható, egy osztályközösségben, egy munkahelyen, bármilyen emberi közösségben, kapcsolatban. Egymásért vagyunk a földön. (…)

Rendkívül összetett az életünk. Örömök, bánatok érnek bennünket, láthatjuk a jó és a rossz példát is magunk előtt, és mindig megvan a döntési szabadságunk. Keresztényként nagy ajándék számunkra Jézus tanítása, így minden helyzetben van mihez, kihez igazodnunk.

Ha össze akarnánk foglalni életünk aranyszabályát, a hegyi beszéden megtaláljuk: úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak! Ha azt akarjuk, hogy figyeljenek ránk, figyeljünk mi is. Ha azt akarjuk, hogy szeressenek minket, szeressünk mi is. Ha a tiszteletet hiányoljuk, gondoljunk arra, mi vajon tiszteljük-e a másikat. Ha bánt, hogy nem hallgatnak ránk, jusson eszünkbe, mi vajon hallgatunk a másikra?

Beer Miklós új interjúkönyve, a Mindig velem november 8-tól kapható.

Kiemelt kép: MTI/Koszticsák Szilárd

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Budapest, 2015. június 19.
Szorosan egymásra záródva parkolnak a gépjárművek a főváros VII. kerületének egyik mellékutcájában. A furgon néhány centiméteres távolságot hagyva állt be az előtte és mögötte álló járművek közé.
MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba 
***************************
Kedves Felhasználó!
Az Ön által most kiválasztott fénykép nem képezi az MTI fotókiadásának, valamint az MTVA fotóarchívumának szerves részét. A kép tartalmáért és a szövegért a fotó készítője vállalja a felelősséget.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.