El tudod hinni, hogy ez a munkánk?
tette fel a kérdést barátnőjének és kolléganőjének Kim Wall, amikor ő és Caterina Clerici Floridában készítettek riportot egy olyan városban, ahol egykor csak cirkuszi mutatványosok éltek, például hasbeszélők, tűz- és kardnyelők.
Wall 2017 augusztusában halt meg furcsa körülmények között, amikor egy dán feltalálóval, Peter Madsennel készített riportot. Utoljára a férfi tengeralattjáróján látták élve, később eltűnt, majd csak a feldarabolt holtteste került elő a tengerből Koppenhágánál. Clerici most a Guardiannek írt hosszabb esszét arról, hogy milyen ember is volt Kim és milyen volt vele együtt dolgozni.
Vérbeli újságíró volt
Wall a svédországi Trelleborgban nőtt fel, édesanyja pénzügyi újságíró volt, édesapja pedig fotóriporter. Kim és bátyja, Tom úgy nőttek fel, hogy tinta volt az orrukban, ahogy azt édesanyja mesélte Clericinek: a gyerekek minden nap végigszagolgatták a friss napilapokat a reggelizőasztalnál. Kim nem akart olyan újságíró lenni, mint az édesanyja, nem a száraz tényekről akart írni, hanem azoknak a kisembereknek akart hangot adni, akikre senki nem figyel oda. Ezért utazott el például Haitira, Srí Lankára vagy Ugandába. Tudatosan készült az újságírói pályára, a legjobb egyetemre akart járni és a lehető legtöbbet akart megtudni a világról.
Szabad újságíró volt és szabad nő.
Bár Wall nem félt a rázósabb témáktól, de tudta azt, hogy újságíróként és főleg nőként számos veszély leselkedik rá. Clericinek, akivel még az egyetemen ismerkedtek meg, egy kubai útja után azt mesélte, hogy nem érezte magát biztonságban a karibi országban. Nem csak azért, mert ellopták a táskáját, de azért is, mert sokat volt egyedül olyan interjúalanyokkal, akik folyamatosan rámozdultak.
Egy alkalommal a két újságírónő együtt utazott el Haitira, és Wall volt az, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a férfi tolmácsuk velük maradjon, amikor éjszaka egy Dominikából hazatoloncolt haitiaknak épült táborban forgattak. És ő volt az is, aki rendre számon kérte a taxisokon és informátorokon, hogy azért nem veszik komolyan Kimet és Caterinát, mert nők. Wallnál, elsősegélydoboz és paprika spray mellett, mindig ott volt egy kép a családjáról, mert egy újságíróknak szóló biztonsági képzésen azt tanulta, hogy az hasznos lehet, ha elrabolják őt.
Mintha még mindig itt lenne
Wall és Clerici számos témán dolgozott együtt, és amikor Caterina megtudta, hogy mi történt a barátnőjével, az egyetlen dolog, amit gyászában tenni tudott, hogy levelet írt azoknak, akikről közösen készítettek riportot. Az egyikük, Ira Lowenthal amerikai antropológus ezt írta válaszul:
Szívből reméljük, hogy idővel a Kimről szóló sok szép emlék át fogja venni a a hirtelen távozása felett érzett fájdalom helyét, és kitölti a te és azok szívében keletkezett űrt, akiket a legmélyebben érintett ez a tragédia.
Clerici több vidám emléket is megosztott, például azt, hogy Wall volt az, aki rávette, hogy vegyen magának vibrátort, mert „az orgazmus a leghatékonyabb szorongáscsökkentő a földön”, vagy azt, amikor reggelire csirkés spagettit ettek, mert Haitin ez volt a szokás.
Caterina még mindig nehezen hiszi el, hogy Kim nincs többé. Ahogy a svéd újságírónő egy másik barátját idézte:
Olyan, mintha egyszerűen csak olyan helyen lenne, ahol nincs wifi.
Kiemelt kép: Europress/AFP/TOM WALL
