Talán nem véletlen, hogy a magyar nyelvben annyira közel áll egymáshoz két szó: az örvény és az örmény. El lehet ezzel sütni ócska szóvicceket is, de valahogy úgy hozta a történelem, hogy az előbbi mindig a mélybe rántotta az utóbbit. Nem véletlen, hogy az örmények a hatalmas, sziklás hegyvidéken élnek, ott egy fokkal nehezebb őket elpusztítani. Azért a törökök tettek rá egy kísérletet, reménykedve, hogy az első világháború őskáoszában a kutyát sem fogja érdekelni pár millió ember eltüntetése.
Először rendezik meg az I. Nemzetközi Örmény Diaszpóra Fesztivált Budapesten, Veszprémben, Szegeden, Debrecenben és – hogy nemzetközi legyen a rendezvény – az erdélyi Gyergyószentmiklóson. Ennek volt a nyitóprogramja a budapesti filmpremier, amin beszédet mondtak a haza örménység képviselői is.
Isaac-parádé, Bale-kényelem
Maga a film tehát meglepő módon nem örmény munka, a színészek között is kevés az örmény, a főbb szerepeket is olyan nevek vitték el, mint Oscar Isaac (a főszereplő örmény orvostanhallgató), Christian Bale (az AP amerikai riportere), Charlotte Le Bon (a Párizsban nevelkedett finom örmény hölgy, akibe még a fővilágosító is szerelmes), sőt Jean Reno is kapott egy epizódszerepet, francia admirálisként tűnik fel. A filmet tavaly szeptemberben mutatták be Torontóban, egy év kellett, hogy Magyarországra érjen.
A sztori nincs túlbonyolítva, nagy csavarok nincsenek benne, és műfajilag is nehéz elhelyezni. Történelmi, háborús, szerelmi dráma ugyanúgy, ahogy néha James Bond-i magasságokba emelkedő akciófilm is lovas üldözésekkel, vonaton kaszkadőrködéssel. A történet lényege, hogy Mikael az Oszmán Birodalom keleti fertályáról Isztambulba (a filmben konstansan Konstantinápolynak mondják) utazik, hogy orvossá váljon. Végül szerelmi négyszögbe keveredik otthon maradt menyasszonyával, egy Párizsban nevelkedett elegáns nevelőnővel és egy amerikai riporterrel, aki hamar megszagolja, hogy az örménység szorulni fog a nacionalistává váló Török Birodalomban.
A film alapvetően végig leköti az embert, Terry George érzi, mikor kell romantikát, mikor gyászt, mikor akciót, mikor hullákat egymásra halmoznia, bár a romantika néha túl sok, mondjuk a csöpögés szintjét nem éri el. Csak egy cseppet kellett volna feszesebbre vágni az egészet, de ez nem nagy gond az alkotással. A színészi játékok közül egyedül a még a nyáladzást is bevető, tényleg meggyőző Isaacét érdemes kiemelni, Bale-en látszik, hogy kényelmesen hozta a magabiztos amerikai tudósítót, aki tudja, hogy a követség úgyis kimenti majd a szorult helyzetből (ne feledjük, az USA csak 1917-ben lépett be a háborúba és akkor sem üzent hadat a szultánnak), Le Bon is kevésszer bújik ki az érzelmek tornádójában pörgő romantikus lélek arcából.
Megmagyarázott bukás
A film mellesleg óriási bukás lett, a 90 millió dolláros költségvetésből mindössze 8 millió jött vissza eddig, amit a stúdió azzal magyaráz, ez most presztízsjáték volt, nem a bevételre mentek. Ha másra nem is, arra jó volt az egész film, hogy az örmények kapjanak egy monumentális történelmi tablót. Ami amúgy igyekezett a törököket is sokfélének bemutatni: megjelennek feltüzelt ostoba csőcselékként, nőfaló, de jószívű úrifiúként, a parancsokat végrehajtó, de a menekülést segítő tartományi vezetőként és kegyetlen katonaként is.
A hatás mindenesetre megvolt: nem tudom, hogy az emelkedő pollenkoncentrációtól vagy a meghatottságtól, de bizony hallani lehetett a végén szórványos szipogást. Az Imdb 5,9-et adott a filmre tízes skálán (azzal együtt, hogy a török értékelők lehúzták), én ennek megtekintése előtt egy kerek hatost. De ahogy a stúdió is mondta, ebben az esetben talán nem is az számít, mennyire értékeli az ember a filmet, mert lehetetlen elvonatkoztatni a valóságtól, amit a török állam a bizonyítékok ellenére máig tagad .
Arra jó az Ígéret, hogy elgondolkozzon az ember rajta, hova vezet a militarizmus és a gyűlölködés, mennyire rohadtul értékelnünk kéne, hogy nem lövik fejbe az anyánkat, apánkat, gyerekünket a szemünk előtt, és hogy mekkora ostobaság egy népirtásban kételkedni. Mert így vagy úgy, de akár egy meg nem történt genocídiumra is meg kell emlékezni rendszeresen, hogy érezze az ember, ez nem eshet meg többé.
Kiemelt kép: Vertigo
