Tudják, a jenkik miért világítótököznek, míg mi a temetőben törölgetjük könnyeinket?
A Halloween eredetileg az október utolsó éjszakájára eső kelta újévet köszöntötte. A kelták úgy hitték, az elmúlt esztendőben elhaltak lelkei ekkor vándorolnak át a holtak birodalmába. A papok egy hegytetőn, a szent tölgy alatt gyülekeztek, tüzet gyújtottak, termény- és állatáldozatot mutattak be, táncoltak, és reggel minden családnak adtak a parázsból, hogy otthon új tüzet gyújtva elűzzék a gonosz szellemeket.
A mai Halloween legfontosabb kelléke, szimbóluma a töklámpás, angol elnevezése Jack O’Lantern, azaz Lámpás Jack vagy carved pumpkin. Nevét ír legenda szerint Jack O’Lanternről, a részeges kovácsról kapta. Történt, hogy az ördög egy napon hívta Jacket a pokolba, de előtte felajánlotta, igyanak egy utolsót. Jack cselt eszelt ki, kérte a patást, válasszon egy almát a kertből, mire az ördög felmászott a fára. Jack ekkor keresztet rajzolt a fatörzsre, és a megrettent a pokolfajzat nem mert lemászni.
Végül alkut kötöttek: Jacket elengedte az ördög, aki ígéretet tett rá, hogy az öreg piás sosem jut pokolra. Amikor Jack évekkel később meghalt, lelke érthető okból az égbe sem nyert bebocsátást, így a menny és a pokol között rekedt. Jack ekkor azért rimánkodott az ördögnek, adjon neki kis fényt, hogy megtalálja a visszautat az élők világába. Az ördög örökké izzó fadarabot dobott a pokol katlana alatt lobogó tűzből, amit Jack egy kivájt takarmányrépa belsejébe tett. Lelke azóta is e lámpácska fényénél keresi a megnyugvást.
Tökre az ír néphagyomány cserélte már Amerikában a takarmányrépát. Halloweenkor jelmezbe öltözött gyerekek csöngetnek be a házakhoz, és Trick or treat! (Cukrot vagy csínyt!) kiáltással szólítgatják a lakókat. Kicsit hasonlít ez a magyar betlehemezéshez, mely során a „ha nem adnak szalonnát, kifúrom a gerendát!” a mókázó fumigálás mondata.
