A 2014. évi irodalmi Nobel-díjat a francia Patrick Modianónak ítélte a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
A testület indoklása szerint a 69 éves írót az emlékezés művészetéért tüntették ki, amellyel megidézte a legfelfoghatatlanabb emberi sorsokat és feltárta a náci megszállás mindennapjait.
Patrick Modiano művei tömörségükről és filozófiai mélységükről ismertek. Több írása magyarul is megjelent.
Francia írók közül legutóbb – 2008-ban – Jean-Marie Gustave Le Clézio részesült a díjban, amely mellé 8 millió svéd korona (272 millió forint) is jár.
A legfiatalabb és a legidősebb
Az irodalmi Nobel-díjat 1901 óta most 107. alkalommal ítélték oda, hét alkalommal – 1914-ben, 1918-ban, 1935-ben, valamint 1940-1943 között – nem osztották ki. A mostani díjazottal együtt 111-en kapták meg a kitüntetést, mivel négyszer (1904-ben Frédéric Mistral francia költő és José Echegaray spanyol drámaíró, 1917-ben Henrik Pontoppidan és Karl Gjellerup dán regényírók, 1966-ban Smuél Joszéf Agnon izraeli prózaíró és Nelly Sachs német költőnő, 1974-ben pedig Harry Martinson svéd költő, regényíró, valamint Eyvind Johnson ugyancsak svéd regényíró) megosztva részesültek az elismerésben.
A díjazottak átlagéletkora 65 év, a legfiatalabban, 42 évesen az angol Rudyard Kipling, legidősebben, 88 évesen a brit Doris Lessing kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. A kitüntetettek közül 27 angolul írt, 13-13 németül és franciául, három pedig két nyelven is alkotott: Rabindranath Tagore bengáliul és angolul, Samuel Beckett franciául és angolul, Joszif Brodszkij a verseit oroszul, a prózáját angolul vetette papírra.
A díjazottak között mindössze 13 nő található, közülük először Selma Lagerlöf svéd írót jutalmazták 1909-ben, legutóbb, 2013-ban pedig Alice Munro kanadai írónőt.
A kitüntetést két író nem vette át: Borisz Paszternak szovjet-orosz költő 1958-ban politikai okokból volt kénytelen lemondani róla, 1964-ben Jean-Paul Sartre francia filozófus, regény- és drámaíró pedig azért nem vette át, mert minden hivatalos elismerést elutasított. Halála után egy írót tüntettek ki, 1931-ben a svéd Erik Axel Karlfeldt kapta meg posztumusz a díjat.
A díjazottak sorában legmeglepőbb Sir Winston Churchill neve, akit 1953-ban egyidejűleg Nobel-békedíjra és irodalmi Nobel-díjra is jelöltek, de végül ez utóbbit nyerte el.
Az eddigi egyetlen magyar irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre, aki 2002-ben részesült a kitüntetésben, az indoklás szerint írói munkásságával “az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.
Az elmúlt tíz év irodalmi Nobel-díjasai:
2004 – Elfriede Jelinek osztrák írónő, akinek regényei és színdarabjai “különleges nyelvi erővel leplezik le a társadalmi klisék abszurditását és ezek leigázó hatalmát”. Az indoklás kiemelte műveinek zenei kontrasztjait.
2005 – Harold Pinter angol drámaíró, aki “színdarabjaiban feltárja a hétköznapok fecsegése alatt tátongó mélységeket, és behatol az elnyomás zárt térségeibe. Pinter visszahelyezte a színházat alapjaira: a körülzárt térre és a kiszámíthatatlan párbeszédre, amelyben az emberek ki vannak szolgáltatva egymásnak, s amelyben a látszat porrá omlik”.
2006 – Orhan Pamuk török író, aki “miközben szülővárosának melankóliáját kutatta, új szimbólumokban gondolkodva vizsgálta az egymással folyton ütköző és összefonódó kultúrákat”.
2007 – Doris Lessing perzsiai születésű brit írónő, olyan “női tapasztalatokkal rendelkező elbeszélő, aki (műveiben) kétkedéssel és látnoki erővel vizsgálja a megosztott civilizációt”.
2008 – Jean-Marie Gustave Le Clézio francia író, akit az indoklásban az “új kiindulási pontok, költői kalandok, érzéki extázis szerzőjének, az uralkodó civilizáció feletti és alatti emberség kutatójának” neveztek.
2009 – Herta Müller romániai születésű német író, aki “a költészet tömörségével és a próza tárgyilagosságával rajzolta meg az otthontalanság tájképét”.
2010 – Mario Vargas Llosa perui író, aki a “hatalmi berendezkedések feltérképezéséért és az egyén ellenállását, lázadását, alulmaradását bemutató erőteljes ábrázolásmódért” kapta az elismerést.
2011 – Tomas Tranströmer svéd költő, aki lírája “tömör, áttetsző képeiben egy friss valóság felé mutat utat”. Az indoklásban Tranströmert korunk egyik legnagyobb költőjeként méltatták.
2012 – Mo Jen kínai író, aki egy sajátos műfaj, a “hallucinatorikus realizmus” révén ötvözi a meséket, a történelmet és a jelent, és egy olyan világot teremtett fantázia és valóság, a történelmi és társadalmi síkok keverékéből, amely komplexitásában Márquez és Faulkner munkáira emlékeztet.
2013 – Alice Munro kanadai írónő, akit a kortárs novella mestereként méltattak. A díj eddigi történetében ő az egyedüli szerző, aki csak novellát írt.
