Charlie Haden Grammy-életműdíjas dzsesszbőgős több mint fél évszázada Ornette Coleman úttörő kvartettjével nagy szerepet játszott a dzsessz átformálásában és a dzsesszbőgő hagyományos ritmusszekcióból való kiszabadításában.
A 76 esztendős művész családja körében halt meg pénteken egy Los Angeles-i kórházban hosszú betegség után – közölte az ECM Recordsnál dolgozó Tina Pelikan.
Haden tinédzserként már családja countryzenekarával lépett fel, ám miután gyermekbénulás következtében énekhangja meggyengült, a bőgőzést választotta. 2010-ben a gyermekkori betegség utóhatásai miatt kellett visszavonulnia a nyilvános szerepléstől, de otthonában továbbra is zenélt. Pályafutása alatt nagyszerű zenészekkel játszott együtt nemcsak dzsesszt, hanem country- és világzenét is.
“Távol akarom tartani az embereket az őket nap mint nap körülvevő csúfságoktól és szomorúságtól, annyiukhoz akarom eljuttatni a szép, mély zenét, amennyiükhöz csak tudom” – fogalmazott egy tavalyi interjújában, mielőtt átvette volna Grammy-életműdíját.
A zenészt 2012-ben az amerikai Nemzeti Művészeti Alapítványtól a Dzsessz mestere címet is elnyerte.
Az ötvenes-hatvanas években Coleman szabadon improvizáló kvartettje a free dzsessz egyik úttörője lett. “Akadtak, akik nem értették mit csinálunk és tartottak tőle, mert még sohasem hallottak ilyesmit, mi pedig megpróbáltuk a lehető legjobbat nyújtani” – mesélte Haden.
Néhány évvel a Coleman-kvartett 1961-es Free Jazz című lemezének megjelenése után Carla Bley zongoristával és zeneszerzővel megalakította a Liberation Music Orchestar együttest, amely az experimentális big band dzsessz mellett többek között a spanyol polgárháború dalait is játszotta.
1986-ban Haden hozta létre a Los Angeles-i székhelyű Quartett West együttest a szaxofonos Ernie Wattsszal és a zongorista Alan Broadbenttel, valamint a dobos Larance Marable-lel. Ez a kvartett jobban a fősodorba illő szólamokat játszott, amelyeket az 1940-es évek film noirjai ihletek.
A dzsesszbőgős ugyanakkor hű maradt azokhoz a harmóniákhoz és melódiákhoz is, amelyeket gyerekként a countryzenével szívott magába. Úgy gondolta, hogy a countryt és a dzsesszt az köti össze, hogy mindkettő a szegények zenéje, mindkettő kötődik “a függetlenségért, az identitásért és az elismerését” való küzdelemhez.
Rambling Boy című, pár éve megjelent első country albumával gyökereihez tért vissza: azokat a dalokat játszotta, amelyeket a Carter Family és más hagyományos counryzenekarok adtak elő. A lemezt feleségével, fiával, hármasiker lányaival és sógorával, a színész Jack Blackkel vette fel, de Elvis Costello, Vince Gill és Rosanne Cash is hallható a korongon.
Haden három albumáért is elnyerte a Grammy-díjat: először 1997-ben a Par Methenyvel készült Beyond Missouri Sky című lemezért, majd 201-ben a Nocturne című korongért, végül a Land of the Sun című válogatásért, amelyet Gonzalo Rubalcaba kubai zongoristával vett fel.
