Kultúra

Bricskák és furcsa ruhák

Nem tudom, ki hogy van vele, de én könnyedén rávágom a kérdésre, hogy elfogadom a másságot. És így is érzem.

De amíg nem kényszerülünk más­fajta kultúrába, más­fajta emberek közé, amíg nem verik bele orrunkat a másmilyenség szabály­rend­szerébe, addig bizony nem tapasz­talhatjuk meg, vajon tényleg elfogadóak vagyunk-e. Jodi Picoult regényét végigolvasva pedig komolyan elgondol­kodha­tunk, vajon hány dolgot utasítottunk el már életünk során csak azért, mert számunkra idegen volt.

Induljunk ki abból, hogy az olvasó már hallott az amishokról, legalább filmen találkozott velük. A könyv története egy békés Pennsylvania állambeli amish városkában zajlik, ahol is egy istállóban pokrócokba bugyolált, halott újszülöttet találnak. A nyomozás során minden egyértelműen Katie Fisher, a csendes, 18 éves amish lány ellen szól. Elle Hathaway, a sztárügyvéd már torkig van a városi élettel, beleugrik az ügybe, de ez azzal jár, hogy kénytelen a családhoz költözni és alkalmazkodni hozzájuk. Ahogyan halad előre az ügy felfejtése, minden egyre bonyolultabbá és érthetetlenebbé válik. A mélyen vallásos, nagyon hagyományőrző közösségben semmi nem az, aminek látszik. Ebben a világban nincsen szürke. Csak fekete és fehér.

Bár van bűntett a könyvben, mégsem szériakrimi, nincs lövöldözés, nem fröcsög a vér, a történet mégis lebilincselő és letehetetlen.

A szerző érezhetően sokat foglalkozott az amish kultúrával, és ennek köszönhetően úgy mutatja be őket, hogy nemcsak közelebb hozza, de el is fogadtatja velünk. Az amishokról ugyanis – lássuk be – nem sokat hallunk, olvasunk. A Discovery hosszabb sorozatot mutatott be Amish maffia címmel – de mint minden ilyen, ez is csak a felszín, és jobbára közhelyek gyűjteménye. Arról viszont nem sokan tudnak, hogy a fiatalokat milyen elvek alapján terelgetik. Nem számít ugyanis a születés utáni megkeresztelkedés, 18 évesen elengedik őket, hogy kipróbálhassák a világi életet, szórakozzanak, barátkozzanak, és ha ezután is úgy döntenek, a közösség tagjai kívánnak lenni, csak ekkor keresztelkednek meg ismét (ezért anabaptista, vagyis újrakeresztelő az egyházuk besorolása). Felnőtt fejjel dönthetik el, gyakorolják-e hitüket az amish közösségben. A gépek és a technológia teljes kizárása vitatható, de mostanában inkább csak irigyelhetjük őket. Milliónyi lehetőségünk van, hogy egymással telefonáljunk, e-mailezzünk, chateljünk, egymást jelölgessük közösségi portálokon – mégis magányosabbak vagyunk, mint ők, akiknek nincs más, csak a család, a barátok, a zöld fű és a legelők. És persze a Biblia, mint életmérce és szabálygyűjtemény.

Videók a témában:

A történet érdekessége, hogy a nézőpontváltások – melyek egyébként könnyedén össze­zavar­hatnának – itt teljesen egyértelműek és hasznosak. Amikor arra van szükség, hogy az ügyvédnő fejével gondolkodjunk, akkor Elle mesél, amikor kívülről kell látnunk a történetet, akkor változik a nézőpont. Nem mindenki alkalmazza ilyen profi módon. Jodie Picoult korábbi regényeivel is bizonyította, milyen remek író.

Jólesik az időnként megcsillanó humor, önirónia, Picoult egy-egy apró bölcselkedése komo­lyan elgondolkodtat. Va­jon érdemes zsigerből elutasítani, ami nem megszokott? Vagy inkább próbáljuk meg kiszűrni azt, ami nekünk is hasznunkra válhat? És akkor egyszerre kitágul a kérdés: vajon jó-e, hogy ennyire bonyolultan és gyorsan élünk?

Picoult nem viselkedik életmód-tanácsadóként. Nem erő­szakol ránk örök érvényűnek tűnő igazságokat. Mesél, és csupán megmutatja, hogy bizony lehet így is. A választás joga az olvasóé.

Jodie Picoult: Egyszerű igazság

Athenaeum Kiadó, 2013

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.