Légrádyék, mint mindig, most is tökéletes és gyökeres megoldást kerestek. Fölépitették a Vilmos császár-út 78. szám alatti palotájukat. Itt négy emelettel rendelkeztek; a rotációs gépek számára alkalmas helyül kinálkozó pincehelyiségeket nem is számitva. A földszinttől a negyedik emeletig bőven nyilt tér a szerkesztőség, a kiadóhivatal, a nyomda az üzem különböző válfajai és változatos munkával foglalkozó osztályai számára. Az uj palotának azokat a részeit, amelyekre a vállalatnak nem volt szüksége, kiadták magánlakásnak. Ebben a házban lakott maga Légrády Károly is.
Forrás: Klubháló
Az első emelet Váci-úti sarokrészét ő foglalta el. Az ellenkező, a Sólyom utcai oldalon a sarokrész Mikszáth Kálmán lakása volt. A két lakás között a Pesti Hirlap szerkesztősége és a hirlapszedő terem volt az, ami az utcai fronton az első emeletből még megmaradt. a szerkesztőségnek összesen öt-hat kisebbszerü szoba jutott. Később, amikor a vállalat még tovább fejlődött, sorra fel kellett mondani az egyes lakónak, hogy a Pesti Hirlappal kapcsolatos szervek elhelyezkedhessenek.
Fotók: Neményi Márton
A Légdády-ház és a Pesti Hirlap vállalata ma már ugy elterebélyesedtek, hogy lassacskán majdnem teljesen meghóditották maguknak az egész négyemeletes palotát. A szedők felkerültek a második emeletre. A szerkesztőség ma már meghóditva a régi Légrády-és Mikszáth –lakás legnagyobb részét, a ház első emeletén Klotild –utcai frontot elfoglalja.
A beköltözést követő években Légrády Károly is, Mikszáth Kálmán is fölhasználták azt az alkalmat, hogy a Pesti Hirlap szerkesztőségének tőszomszédságában feküdt. Légrády Károly állandó éjszakai látogatója volt a szerkesztőségnek. Ha nem tudott elaludni, ha fontos események történtek, vagy ha már az ágyban eszébe jutott, hogy ebben vagy abban a dologban elfelejtett intézkedni, papucsot huzott, felkapta a hálókabátját és megjelent a szerkesztőségben. Megtudakolta mi ujság, utasitásokat adott, egy darabig elcsevegett a munkatársakkal, azután ment vissza tovább aludni. Mikszáth Kálmánnak pedig szokásává vált, hogy ha éjszakának idején a klubból, valami vacsoráról, társas összejövetelről hazajött, sohasem feküdt le addig, amig a szerkesztőségbe be nem nézett. Rágyujtott egy csibuk dohányra, sorba járta a szobákat. ott ahol az emberek ráértek, leült egy időre, eltréfálkozott és elbeszélgetett.
Mikszáth különben a kilencvenes évek folyamán rövid ideig nem volt a Pesti Hirlap munkatársa. Lapot alapitott, ő csinálta meg az „Országos Hirlap”-ot. Az uj lap azonban csak rövid életü volt. 1899-ben beleolvadt a Pesti Hirlapba. Mikszáth ekkor visszatért régi otthonába és a régi kedvvel folytatta régi munkáját tovább.
(…)
A mindjobban térhóditó lap, a mindjobban fejlődő üzem már apránként nem fért el a szük helyiségben, Hovatovább ujabb lakásokat és bolthelyiségeket kell kiüriteni és az üzem számára igénybe venni, de az óriási házból tellett és tellett volna még sokáig. Ám 1893-ban a régi tulajdonos elhunyt, örökösei eladták a házat a Jelzálog Hitelbanknak, amely azt a saját részére akarta palotának és bankháznak berendezni. Ezért felmondta a bérletet, de a lap közhasznu voltának elismeréséül, nem félévre, hanem 1 évre. Ennyi idő állott tehát rendelkezésre az uj otthon megalapitásához. Körültekintésre, megfontolásra is kevés idő, hát még a felépitésre. De Légrády Károly előtt akadály nem volt. Többé bérletet nem akart. Elhatározta tehát, hogy fivérével együtt felépitteti a Pesti Hirlap uj palotáját, a modern igényeknek és a modern fejlődésnek megfelelőt. Szépet és diszeset, amely büszkesége legyen szülővárosunknak és méltó a Pesti Hirlaphoz. Telket kerestek, nagyot, forgalmas vonalon fekvőt, lehetőleg üreset, hogy a lebontással se veszitsenek időt. Megvásárolták tehát azt a telket, amely a Vilmos császár-uton (akkor még Váci-körutnak hivták) a Klotild- és Sólyom-utca által határolva feküdt, 749 □ –öl terjedelmüt. Óriási telek volt ez, két bérháznak való, elfért volna benn kér akkora nyomda mint a Nádor-utcai. Ezért tehát bérháznak is szánták, de olyan erősen és masszivan akarták megépiteni, hogy a lakószobák bármikor az üzemhez csatolhatók legyenek, a falak elbirják a nagy megterhelést, amelyet az okozna, ha az emeleteken gépeket helyeznének el.
Légrády Károly látnoki szemével előre látta a jövőt, a vállalat nagy fejlődését és talán még messzebbre elszállt tekintete a jövőbe, mint amennyire ma a Pesti Hirlap eljutott. Hiven támogatta őt a maga nagy művészi tehetségével, kifinomult izlésével öccse és társa, Légrády Tivadar és ugy egészitették ki ők ketten egymást, hogy Légrády Károly volt a grandiózusabb, Légrády Tivadar a művésziesebb. Épitészre volt szükség. Légrády Károlyt régi barátság füzte Hausmann Alajos műegyetemi tanárhoz, a magyar műépítészet egyik legnagyobb dicsőségéhez. De Hausmann nem vállalta az építést, hanem két tanitványát ajánlotta akik most önállósitják magukat, akik büszkék lesznek, ha ezzel az épitkezéssel alapithatják meg hirüket; a tehetségükért jótáll, akár csak magáért. Légrády Károly gyors elhatározásu ember volt, másnap már Korb és Giergl-lel tárgyalt, két nap alatt megegyeztek, de Légrády Tivadar volt egy kikötése.
Az épitész urak, ugymond, nyomdát még sohasem épitettek, talán még nem is láttak, menjenek ki tehát Németországba tanulmányutra a Légrádyak költségén. Ajánló leveleket is kapnak a nyomdai vállalatokhoz, hogy mindent megmutassanak nekik. Légrády Károly pedig hozzátette, hogy nap mulva itthon legyenek, ennél hosszabb időt nem engedélyez a tanulmányutra, mert hozzá kell látni a munkához. Pontosan kezdődött el a munka, az épitészek éjt és napot egybevetve dolgoztak és soha nem ugy illett volna Légrády Károlyhoz és Légrády Tivadarhoz senki más épitész, mint Korb és Giergl. Hihetetlen leleményességgel kellett leküzdeni nekik a nehézségeket, melyeket egyrészt a talaj okozott, amely olyan horderejü háznak elbirálására, mint aminö a Pesti Hirlap háza, nem volt alkalmas, másrészt, meg kellett küzdeniök az épittetők makacsságával, akik feltétlenül ragaszkodtak olyan massziv ház épittetéséhez, amelynek IV. emeletére is lehessen gépeket állitani. A talaj homok volt, süllyedésnek, eltolodásnak kitéve. Nem maradt egyéb hátra, mint egy 60-100 cm. vastag beton blokkot épiteni az egész 740 □-ölre, mert a befedett udvarra is gépeket akartak állitani az épittetők, óriás rotációs gépeket. Ilykép a ház egy óriási sziklán nyugodott megingathatatlanul.
Légrády Károly ugy tekintette a Nádor utcai házat a nyomda életében, mint a gőz korszakát. Az uj palotát a gáz korszakának akarta. Azt kivánta, hogy az egész házban az egyetlen fütőszer, amit használnak, a gáz legyen, ezzel főzzenek a konyhán, melegitsék a vizet a füdőszobákban, fütsenek a szobákban. Ezért olyan kéményeket kívánt, kisterjedelmüket, hogy ne is lehessen más fütést alkalmazni. Ő rendületlenül bizott a gázfütés jövőjében és azt akarta, hogy a Pesti Hirlap legyen az első ezen a téren, mely erre a fütésnemre áttért. Biztosra vette, hogy utána százan és százan fogják követni példáját. Ezért hát azt kivánta Korbtól, hogy ilyen kéményeket épitsen. Légrády Károlynak nem lehetett ellent mondani, azért hát Korb nem is vitázott, de mert nem bizott a gáz jövőjében és mert jobb meggyőződését alárendelni nem tudta mert férfi volt a talpán és nem akarta, hogy tökéletlen munka kerüljön ki a kezéiből, becsületes épitész nevén folt essen, nem szólt semmit, de megépitette a rendes nagyságu kéményeket.
Ilyen lesz
Forrás: Horizon Investment
A gőzkorszak idején a Nádor-utcai házban, az udvarban épült két emeletes hodályban volt a nyomda. Ennek földszintjén hátul a kazánház. Ebben két ócska gőzgép, az egyik tartalék. Ezek hajtották az egész üzemet.
Az uj palotában a gázkorszak kezdődött. Hogy ez minő különbség volt a haladás terén, a modern kor követelte gyorsaság és a hygienia által követelt tisztaság utján, azt csak az tudja, aki ezt az időt végigélte. A Nádor-utcai házban egy óra hosszat kellett füteni, míg elegendő gőz volt, az uj palotában minden megváltozott, bejött a gépész, megnyitotta a csapot, egy gyufaszállal meggyujtotta a gázt, már szaladt is a motor és hajtotta a gépeket. Tisztaság volt mindenfelé, akár csak egy laboratóriumban. azóta persze már egy ujabb kor következett: Légrády Otto kora, a villanykor, a gázmotorok már ócskának bizonyultak, már „elavultak” a modern kor villanymotorjai mellett. Itt már gyufa sem kell, csak egy gombnak a megnyomása.
