Kultúra

Emberrablás

Thrillert ígérnek, de sűrű dráma lesz belőle. A legfőbb feszültségforrás pedig épp a nyomasztó egyhangúság és reménytelen kiszolgáltatottság.

Kalóztámadás ér egy, az Indiai-óceánon haladó teherhajót. Ezek nem tuskólábú, pipás kocsmatöltelékek, félszemű, reszelős hangú operettbűnözők, akiket oly kedvvel használ a kalandfilmes ipar bevételnövelésre. Feketék, muzulmánok és igen elszántak. Vélhetőleg azt is képzelik, hogy valamely, az ő nézőpontjukból igazságosnak tűnő harc jegyében kérnek horribilis váltságdíjat a túszul ejtett személyzetért – ahogyan az a tízes évek végén, a nemzetközi haditengerészeti beavatkozásig csakugyan szokásban volt arrafelé. De itt nincs mentőakció, nincs különleges adottságait mindeddig titkoló harcművész a matrózok között, nincs ravasz haditerv a menekülésre. Csak a fogyatkozó élelmiszerkészletek, a növekvő kosz, a romló egészségi állapot – vagyis az elviselhetetlen várakozás arra, hogy megadja a váltságdíjat a hajótársaság, s akkor lehet végre hazamenni, és nagyon-nagyon megbecsülni az élet minden egyes további pillanatát.

A hajótársaságnál sem könnyebb. A tárgyalást a cég igazgatója vállalja, minden, profikat figyelmébe ajánló tanács ellenére. Ez az ő felelőssége, az ő ügye. Dollármilliókról és életekről dönt. Üzletember lévén alkudozásban profi, ám a döntéseivel életről s halálról rendelkező mindenható szerepe alatt ő is roskadozik. És telnek a hetek, a hónapok. A családtagok kétségbeesetten követelőznek, a részvényesek türelmetlenül várják a megoldást: a nyomás egyre növekszik.

Tobias Lindholm, akinek nevével legutóbb a kiváló A vadászat című film forgatókönyvírójaként találkozhattunk, szárazon, szikáran teszi elénk a minden igyekezet ellenére végül tragédiába torkolló folyamatot. Nincs benne fordulat, ahogyan az életben sincsen. Nincs felmentő sereg, ahogyan az életben sem. A dán film mégis egy thriller feszültségét hordozza, miközben bemutatja az aránylag kényelmes, működőképes és kellemes nyugati életforma sérülékenységét, átélhetővé teszi a kiszolgáltatottságot, azt az állapotot, amikor már nem uraljuk saját sorsunkat, hanem kénytelenül elviselni próbáljuk a ránk mérteket, s túlélni valahogy.

Ajánljuk: azoknak, akikben az adrenalinszint nem csak a legigénytelenebb hatásvadászattól szökik fel.

Nem ajánljuk: távoli tengereken szolgálatot teljesítő matrózoknak s azok rokonainak.

TPP

Kapringen – színes, feliratos, dán filmdráma, 2012. Rendezte: Tobias Lindholm. Szereplők: Pilou Asbæk (Mikkel Hartmann), Søren Malling (Peter Ludvigsen), Dar Salim (Lars Vestergaard), Roland Møller (Jan Sørensen), Gary Skjoldmose Porter (Connor Julian), Abdihakin Asgar (Omar), Amalie Ihle Alstrup (Maria Hartmann). 99 perc. Forgalmazó: Vertigi Media Kft.

Hazai bemutató: május 16.

 

Ajánlott videó

Olvasói sztorik