Mikor legutóbb beszéltem Boncz Ádámmal, még babonából nem engedte, hogy leírjam, hogy a Sorstalanságot viszi színpadra. Mesélte, hogy baráti segítséggel sikerült levelet írnia Kertész Imrének, aki utána telefonon is felhívta. Ádám elmondta neki, mit tervez, hogyan vélekedik a munkásságáról. Ezután a Nobel-díjas író beleegyezett, hogy most először színpadra vihessék az ismert művet. Mikor Boncz Ádám, a Szegedi Nemzeti Színház egykori színésze letette a telefont, hirtelen el se hitte, hogy mi történt. Azóta 3 év telt el, összeállt a felolvasó színházi darab, melyet április 16-án bemutattak a New York-i TheaterLab színházban, a Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapján.
Boncz Ádám New Yorkban (2011)
Nemzetközi csapat dolgozott az előadáson, a rendező az amerikai Gia Forakis, a díszlet- és jelmeztervező a görög Lydia Andrioti, a színész a Szegeden született Boncz Ádám és a dramaturg az erdélyi magyar író Visky András. A drámaírót Ádám azért kereste meg, mert a pozitív megítélése mellett már korábban színre vitte Kertész Imre Kaddis a meg nem született gyermekért művét. A felolvasó színházi előadás szövegét meghagyták a regény stílusában, ehhez ragaszkodott Kertész Imre. Felmerül így a kérdés, hogy a gyermeki naivitást is érzékeltető stílus, hogyan fog hatni egy felnőtt férfi hangján? Ugyanis eddig akár a regény, akár a film sem rugaszkodott el a gyermeki karaktertől.
„Az a szerencse, hogy múlt időben íródott a könyv, mégis azt érzékelteti, hogy éppen az elbeszélés pillanatában történik a cselekmény. Ennek köszönhetően nem zavaró, hogy egy idősebb Köves Gyuri mesél – magyarázza Boncz Ádám. A felolvasás nyelve angol, melyet a brit Tim Wilkinson fordított le. –„Kihívás számomra, hogy olyanoknak adjam tovább a Sorstalanság történetét, akik annyira nem ismerik Kertész munkásságát, mint mondjuk a magyarok. Bár Amerikában most nagyon nagy az érdeklődés, és tudják ki Kertész Imre, ismerik a nevét. Mindenképpen érdekesnek tartottam elmondani nekik ezeket a gondolatokat.” Ezt segítik majd olyan színpadi eszközök, mint a fényképvetítés és a zenelejátszás is. A fotók kiválasztásában Boncz Ádám ügyelt arra, hogy ne dokumentaristák legyenek, ne a tábort mutassák be. „A képzeletben a szöveg úgyis erősebben hat, mint bármilyen naturalista képen.” Ez segít abban is, hogy egy semleges térbe helyezzék az üzenetet, és a mai kort érintő témákkal is foglalkozzanak.
Boncz Ádám többek között a Holdvilágos éjszakán dalt is lejátssza majd, hogy érzékeltesse az amerikai nézőkkel, milyen volt az 1940-es évek Budapestjének hangulata. (A Youtube videót a szeged24 választotta)
„A mű olyan örökérvényű kérdésekre keresi a választ, hogy mi a boldogság. Hogyan tudunk szembenézni a múltunkkal? Nagyon érdekes rész, mikor Köves Gyurinak azt mondják, hogy felejtse el, ami történt. Erre Gyuri értetlenkedve kérdezi, hogy felejthetné el, hiszen az a lényege, hogy ő végigélte. Csak úgy tudja folytatni az életét, hogy pontosan tudja, hogy mi történt. Ezzel szembe kell néznie, és így kell élnie. És ez az, amit például a mai napig Magyarországon sokan nem csináltak meg. Nem néztek szembe a múlttal, vagy akár az egész ország történelmével. Ha az emberek már csak ezeken a kérdéseken is elgondolkoznak, akik elértünk valamit. Vagy én például azon, hogy mit is jelent az, hogy zsidó, mit is jelent, hogy más. Milyen alapon gondoljuk azt, hogy bárki is különbözik tőlünk”– sorolja céljait a színész, aki a 2 éves felkészülési folyamat alatt maga is átértékelte az előbb említett egyetemes fogalmakat. Lelkileg is megviselte, ahogy a háttéranyagot tanulmányozta, illetve beszélgetett holokauszttúlélőkkel is. Az üzenet súlya miatt hangulatában is egy vallomásos, az „ember fülébe suttogós” közeget kívánnak teremteni, ezért egy kisebb színházat választottak. Emiatt már hetekkel ezelőtt beteltek az ingyenes helyek, és többen várólistára szorultak. Csak április 16-ára hirdették meg a Sorstalanságot, de a nagy érdeklődés felveti a folytatás lehetőségét. Annál is inkább, mert Kertész Imre szerkesztőjének, Hafner Zoltánnak a közbenjárására Boncz Ádám megkapta a Nobel-díjas írótól a világon egyedüliként a mű színpadra vitelének a szerzői jogát, amit az író csak a fiatal szegedi színésznek adott oda.
