A tavalyi – a vásárhelyi majolikagyártás centenáriumához kapcsolódó – kerámiai szimpóziumon részt vevő tíz alkotó több héten át kísérletezgetett a legnagyobb művészi szabadság jegyében. A hódmezővásárhelyi majolika tematikájában egyedi ötletektől vezérelve különleges anyaghasználattal, művészetükre jellemző és olykor attól gyökeresen eltérő formákkal, speciális égetési módokkal készítették el munkáikat a résztvevők. A művészek rendkívül élvezték a vásárhelyi gyárak nyújtotta lehetőségeket, és maximálisan ki is használták a helyi ipar összes eszközét és adottságát – tájékoztatta Elek András sajtóreferens a Szeged24-et.
A Tiszta forrás leginkább Nemes Fekete Edit munkáin jelenik meg, ő Bartók és Kodály zenéjét fogalmazta bele alkotásaiba. Albrecht Júliát a vásárhelyi neolitikus kerámiák ihlették meg, azokat ültette át porcelánba. Marie Cagnasso az olasz Alpok gleccsereinek világát mintázta bele műveibe. Az egyik legkülönlegesebb installáción, a fiatal szlovák művész, Vierka Vojciakova alkotásán gyermekkori álmok jelennek meg: egy kambodzsai gyerek néz fel az égre, ahol csillagképek és csodás látomások tűnnek elő.
Babos Pálma porcelán “lakótornyaival” az előző szimpóziumokhoz nyúl vissza; a kaptárszerű kialakítás egyszerre kelt egyhangúságot, de az építő elemek különbözőségét is felfedezheti benne a mű nézője. Schrammel Imre plasztikái katonai segítséggel készültek: nyers anyagokat – porcelánt, samott – különböző harcászati lövedékekkel lőttek át, és az így keletkezett különleges formákat égették ki.
