Kultúra

Nathalie második élete [filmpremier]

Audrey Tautou-nak ezúttal egy nem túl dizájnos svéd férfi mellett kell eldöntse, mit is akar.

Valljuk be, Audrey Tautou már nem mai csirke, kezdi elveszíteni kislányos báját. Ettől függetlenül még ő az, aki: az egyik legeredetibb, legkülönlegesebb arcú, csodálatos szépség, akinek bája még mindig egészen a ruhatárig ér, ha megjelenik a filmvásznon. “De hát mindig csak ugyanazokat a geil lánykákat játssza!” hallom a kifakadást. Kétségtelen, most sem a szupererejű gyíkember szerepét kapta ebben a filmben, de mentségére legyen mondva, hogy ritkán játszik rutinból, unalmasan. Legutoljára a Mosás, vágás, ámításban talán igaz is volt, a vígjátéki túljátszás plakátos gesztusai mesterkéltek voltak, de szerencsére ebben a vígjátékban már más eszközökez követelt meg tőle a Foenkinos-rendezőpáros.

Akiknek amúgy ez az első filmjük, és jó munkát végeztek, még ha a film eleje kissé vontatott is. Nathalie elveszti férjét, és a munkájába temetkezik, nem érdekli új kapcsolat. Ám mintha valami mégis zavarná – az egyik nap minden előzmény nélkül szájon csókolja az egyik kollégáját, a svéd Markust. A látszólag teljesen más kategóriába sorolható, rosszul öltözködő, köpcös, viszahúzódó férfi ettől a fellegekben érzi magát, de úgy tűnik, mindez csak a gyásztól megzavarodott nő furcsa érzelmi kitörése volt. Vagy nem?

A film elég magabiztosan halad a romantikus-vicces nyomvonalon, elég jó ritmussal adagolván a humort, de hát egy franciának egy pulóveres-szakállas svéd már térdcsapkodós poénforrás, pláne a svéd nyelv, a minimalista bútorok – a Foenkinos-fivérek úgy épít a franciák humorára, mint Santiago Segura a spanyolokéra a Torrente-filmekben. Csak a gallok még kezdenek vele valamit, csavarnak rajta egyet, ami a jó vígjátékokra jellemző mélyen, a poénok alatt megülő komoly tartalmat szolgálja (megkapja mindenki a magáét a sznob értelmiségiektől a macsó sármőrökig). De nincs túlkomolykodva sem az egész (franciák pedig erre is hajlamosak), egy szó mint száz, az öregedő, de megbízható Tautou, a remek humorú Francois Damiens  és az elsőfilmes rendezőpáros jó kis filmet tettek le az asztalra.

Kinek ajánljuk? svédeknek mindenképp

Kinek nem? Akik nem akarják látni Tautou szarkalábait

 

La Délicatesse – színes, feliratos, francia-svéd romantikus vígjáték, 108 perc, 2011, rendező: Stéphane Foenkinos, David Foenkinos, író: David Foenkinos, forgatókönyvíró: David Foenkinos, operatőr: Rémy Chevrin, producer: Xavier Rigault, Marc-Antoine Robert, vágó: Virginie Bruant, szereplő: Audrey Tautou (Nathalie Kerr), François Damiens (Markus Lundl), Bruno Todeschini (Charles), Mélanie Bernier (Chloé), Joséphine de Meaux (Sophie), Pio Marmai (François), Monique Chaumette (Madeleine)  

Hazai premier: 2012. május 10.

Forgalmazza a Ristretto Distribution Kft.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik