Amerikai pite: A találkozó
A Project X még meg sem bukhatott tisztességesen, rögtön itt vannak a felnőttek, azaz az 1999-es generáció révbe ért tagjai Jason Biggs és a haverok. A kérdés már nem a szüzesség elvesztése, inkább csak valami – hát igen, valami Másnaposok dolog. A filmet a Kalandférgek 1-2. rendezői kapták meg, és nem valószínű, hogy valami épületeset kihoznak belőle – s ami még fájóbb, még csak nemzedéki film sem lehet belőle, mert hát a szüzességet nagyjából egyszer lehet elveszteni, de az eszméletet a sok ivástól? Többször bizony. Folytatás, de minek.
Csak a szél
Lehet sok mindent gondolni Fliegauf Benedek filmjeiről, stílusukról-modorukról, a rendezőről, de tény, a közelmúlt valóban legmegrázóbb és legfontosabb bűnügyi eseménysorozatát, a rasszista indítékú cigányok elleni sorozatgyilkosságot, mely hat halálos áldozatot (köztük egy ötéves kisfiú életét) és öt súlyos, maradandó károsodást szenvedett ember egészségét követelt (mely számok kicsit normálisabb rendőri-rendvédelmi együttműködés esetén alacsonyabbak lennének), s mely ügy pere lényegében visszahangtalanul, a nyilvánosság, a társadalom csekély érdeklődése mellett zajlik, szóval ezt az égbeikáltó botrányt egyedül Fliegauf dolgozta fel a filmművészet eszközeivel. Nem politikai-ideológiai-világnézeti pamfletet szándékozott csinálni, csupán megérteni-megmutatni, milyen is az, amikor valaki úgy él, hogy lelőhetik, lelövik pusztán a bőrszíne miatt, pedig nem csinált semmit, nem ártott senkinek. Milyen ma Magyarországon így élni.Kevés film volt a magyar filmtörténet utolsó 20 évében, amire ilyen egyértelműen ki lehet jelenteni: akinek még mond valamit a morál, az erkölcs, aki szerint nem szabad, hogy ártatlan emberek aljas indokból meghaljanak, aki szerint az elhunytak, köztük az ötéves Csorba Robika emléke kötelességet ró a még élőkre, szóval minden igaz hazafinak és magyarnak, minden igaz embernek kötelessége megnézni ezt a filmet.
Együtt az ég alatt
Németes film egy nőről, aki elveszti férjét, de utána kissé önmagát is, mivel férje sem volt teljesen az, aminek hitte. Bonyolult? Bizony, de nem érdektelen, hisz tényleg: ki ismerünk jól? elképzelhető, hogy a velünk egy fedél alatt élők igazi lényét sem ismerjük. Magunkat sem egészen – avagy ki ne okozott volna már magának meglepetést? E tájékon barangol ez a film először németes alapossággal, aztán kis csapongásokkal – és végig egy csodás színészi (Sandra Hüller) teljesítménnyel. Kísérőfilm a remek Szirmai Márton Legenda című kisjátékfilmje.
Francia hétvége
Akinek a franciás stílus fekszik, az sem marad néznivaó nélkül. Egy nő visszaemlékezik a korai 80-as évek egyik nyarára, amikor 11 éves lányként nagy családi ünnepen vett részt – ezzel elmondtam a film történetét, de hát nyilván nem a mit, hanem a hogyant érdemes végignézni, ahogy a franciák élnek. Veszekednek, vitatkoznak, játszanak, házba futnak eső elől, szenilisek, pszichopaták, mindezt ízzel, humorral, malac módra. Laza film tavaszra Julie Delpytől.
A film előzetesét itt lhet megtekinteni
Nyócker 8D
Gauder Áron és Novák Erik filmje 2004-ben jött, látott és győzött – 2012-ben pedig azt bizonyíthatja, hogy még mindig élő matéria, ami térhatásúvá téve is működik. És működik, ahogy a Csorba és Lakatos família csemetéi olajra lelnek a festői Józsefvárosban, ahogy kezdetét veszi egy félig komoly Rómeó-Júlia történet, s ahogy olyan beszólások követik egymást, mint “hát gyerekként nyálad sem volt, úgy kellett a szádba köpni”. Szabad szellem, ami nem öregszik – persze azért (szigorúan e szabadság jegyében) aktualizáltak pár dolgot az alkotók, hogy mit, az legyen titok. (Az előzetes 3D-ben is nézhető!:)
Szemünk fénye
Ez is franciás film, csak máshogy – érzékeny, pozitív kicsengésű dráma a legnegatívabb dologról, ami egy szülőt érhet: egy párnak megbetegszik a kisbabája. Pár hete A legszebb dolog című film kéretlen őszinteséggel beszélt nekünk a terhesség és gyerekvállalás ki nem mondott, elhallgatott problémáiról, kérdéseiről, most pedig a merészebbek ebbe a pokolba is bekukkanthatnak – bár lehet, hogy minden ilyen film végső soron erősebbé tesz. Valérie Donzelli (amúgy inkább színész) filmje.
Itt lehet megtekinteni a film előzetesét
Titanic
A másik régi (15 éves!) 3d-sített film a héten James Cameron klasszikusa, Jack és Rose története, a Titanic. Bár a hét legérdektelenebb választásának tűnik (ami érthető, hisz az utólagos 3D-filmek általában rosszak), igazi moziélményt kap, aki rászánja azt a három órát, hogy újranézze. Ne felejtsük el, Cameron tette világsikerré a 3D-filmeket – őt e téren igazán nem kell félteni. Aki nem néző, hanem szereplő akar lenni ebben a halhatatlan filmben – üljön be rá.
A bosszú jogán
Szegény Nicolas Cage darabjaira hullott, mint az egyszeri köztársasági elnök stratégiája, legutóbb A szellemlovas 2-ben láthattuk, milyen ámokfutást tud lezavarni, ha a rendező(k) elengedi a gyeplőt. Most egy fokkal tán szigorúbb produkcióban kevesebb tere lesz a rá jellemző túljátszásra, mely tükrében Jim Carrey csak egy Steven Seagal-hasonmás. Arról van szó, hogy brutálisan megerőszakolják a feleségét (January Jones), s a kétségbeeesett férjnek a kórházban egy titokzatos idegen (Guy Pearce) felajánlja, hogy illegális úton bosszút állnaka bűnösön, és kiikataják az élők sorában. Az ajánlkozó egy, khm, radikális polgárőr szervezet nevében teszi meg az ajánlatot, aminek egy feltétele van: valamikor valamit cserébe kérni fogunk öntől, Pelikán elvtárs. És persze nem egy nyugdyjas nénit kell átkísérni az út túlsó oldalára. Így lesz a bosszúállóból hamarosan áldozat, sőt gyanúsított – ebből a csávából kell kikecmeregnie Nicolas “Visszafogott” Cage-nek. Nincs kétség, megoldja, de a B-filmes visszacsúszást már nem valószínű – így lesz vége egy egykor komoly színésznek.
