Nem véletlenül nem Hófehérke a film címe, bár a történet nagyjából ugyanaz – Tarsem Singh (A sejt, Halhatatlanok), David Fincherrel egykor együtt indult, vele együtt emlegetett rendező, akinek az R. E. M. Losing my religion című korszakos videoklipjét is köszönhetjük, csavart párat a történeten, és a rá jellemző mesés, dús fantáziavilágú látványt teremtve újramesélte a történetet.
A Gonosz királynő került immáron a középpontba, ahogy Amerikában ma már a jó húsban lévő negyvenen túliak diktálnak a plasztikai műtéteikkel, botoxukkal, ármányaikkal, rettegve féltett fiatalos külsejükkel Demi Moore-tól Julia Robertsig – épp utóbbi alakítja, ami jó nagy adag öniróniáról tanúskodik. Hófehérke sem az a szende kislány többet, ahogy a törpék sem dolgos-szorgos bányászok: lázadó banditák lettek, akik élére a ma szintén oly divatos tinilány-kalandhősnő áll.
Singh látványteremtő képességéhez nem fér kétség, a kérdés az, mennyire képes lefogni saját kezét, elérni, hogy a látvány ne tengjen túl, és a történet is működjön (vagyis ne egy tipikus, erőtlen Zack Snyder-utánérzést lássunk). Erre talán a klasszikus mese keretei és Julia Roberts jelenéte a megoldás.
Kinek ajánluk: akiknek nincsenek szent tehenek
Kinek nem: akik csak nevetnek az erőltetett(nek tűnő) aktualizálásokon
Mirror, mirror – rendező: Tarsem Singh, író: Jacob Grimm, Wilhelm Grimm, forgatókönyvíró: Melissa Wallack, Jason Kellerzeneszerző: Alan Menken, operatőr: Brendan Galvin, producer: Bernie Goldmann, Ryan Kavanaugh, Brett Ratner, vágó: Robert Duffy, Nick Moore, szereplők: Julia Roberts (Gonosz királynő), Lily Collins (Hófehérke), Armie Hammer (Andrew Alcott herceg)Sean Bean (A király), Nathan Lane (Brighton), Mare Winningham (Baker Margaret), Michael Lerner (Báró), Martin Klebba (Hentes)Danny Woodburn (Grimm), Jordan Prentice (Napóleon), Arthur Holden (Nemes)
Hazai premier: 2012. március 15.
