Vágy, vágyakozás, epekedés, reménykedés, várakozás. Káprázatos képek és csöndek és esők.
Hongkong, 1962: Chow, a helyi napilap főszerkesztője és felesége új lakásba költöznek egy előkelő környéken. Ugyanazon a napon költözik melléjük Li-Zhen és férje. Feltűnő, hogy mindketten házastársuk segítsége nélkül költöztek be. Egyre több időt kezdenek együtt tölteni, miután párjuk munkára hivatkozva sokat marad távol. Egy napon rájönnek, házastársaik éppen egymás szeretői. A felfedezés sokkolja mindkettejüket. Chow őriz egy titkot, mely eredetileg édes bosszú lett volna, de egészen másképp végződött. Lizhen, akinek a férje már egy ideje Chow feleségével folytatott viszonyt, most beleesett a Chow által felállított csapdába. A bosszú tökéletes volt, legalábbis annak tűnt. Ám bekövetkezett, amire Chow nem számított: beleszeretett Li-Zhenbe…
A “Szerelemre hangolva” a tartózkodás erotikájának filmje. A hongkong blues nagy mesterének új filmje rendkívül érzékeny, lírai és melankolikus alkotás egy férfiről és egy nőről. A rendező ebben a filmjében gyengédebbre hangolja a nő-férfi kapcsolat természetét, hősei sajátos időtlenségben élnek, nem cipelik a múlt terheit. Itt a két szemérmes szerető a képzelődésben vagy néma felidézésben éli meg a legfelkavaróbb érzelmeket. Tényszerű történés és képzeletbeli között a határok bizonytalanul elmosódnak. Úgy tűnik, együtt szövik belülről, ki-ki a maga módján a megvalósíthatatlan szerelem állomásait. Legtöbbször nem is tudjuk, kié a fantáziakép: a férfié vagy a nőé, olyan felcserélhetők lesznek, ha nem éppen szándékosan azonosak. A megkettőzés költői /ir/realitásba vonja az ábrándot, a közelség csodáját sugallja, a film aurájának bonthatatlan egységét teremtve meg. “Filmjeimben egyetlen mű különféle epizódjai jelennek meg.” /Won Kar-Wai/
